Zeller (zöldség)

Zeller


 (Apium graveolens)

K100 visszaszámlálás 2018

Blogarchívum

Címkék

2010 (50) 2011 (47) 2014 (37) 2012 (35) 2013 (34) 2009 (31) 2015 (30) 2007 (23) 2008 (22) Gyermekvasút nyomában (17) seprű (12) Monoton (11) éjszaka (11) Bia 25 (10) Budai 50 (10) Gyermekvasút nyomában N (9) Hegedűs Róbert emléktúra (9) Meteor (9) Vasas maraton (9) 2016 (8) Budai kilátók (8) Gyermekvasút nyomában É (8) Halmi dűlő (8) Sárga (8) Együtt a magyar családokért (7) Gyermekvasút túra (7) Kinizsi (7) A város peremén (6) Barlangtól barlangig (6) Budai tájakon (6) Fóti Somlyó (6) Himbi-Limbi a Libegő alatt (6) Meteor 21 (6) Monoton minimaraton (6) Tojás (6) rendezés (6) BUÉK (5) Buda határán (5) Budai kilátók extra (5) K100 (5) Normafa (5) Piros (5) Téli Gyermekvasút (5) bejárás (5) EKF (4) Gyertek ki a Vadasparkba (4) Szomor (4) Zöld (4) Buda bércein (3) Budai trapp (3) Budapest terep félmaraton (3) Falasokk (3) HASE (3) Merzse-mocsár (3) Monoton maraton (3) Szurdok (3) Tojás 30B (3) Téry Ödön emléktúra (3) Tündér 7 (3) Vár a Mikulás (3) Éves összefoglaló (3) Óbudai határtúra (3) Aragonit 10 (2) Csabdi (2) Gerecse 50 (2) Határjárás (2) Hegedűs Róbert emlékséta (2) Hárs-hegyi hétvége (2) KTF (2) Kitörés (2) Lábatlan (2) Meteor maraton (2) Monoton félmaraton (2) Nagybörzsönyi négylevelű (2) Pilisi trapp (2) Retro túra (2) Tanúhegyek nyomában (2) Tojás 30A (2) Tátralátó (2) Vitézlő (2) Vértesi barangolások (2) Zongor 45 (2) Zsíros deszka 10 (2) szalagozás (2) terepfutás (2) Éger-völgy (2) 11km a XI. kerületben (1) 20 éves a TTT (1) BEAC 30 (1) BSI-túranap (1) Balaton 20 (1) Budai 25 (1) Budaörsi dolomitok (1) Bujáki kikelet (1) Börzsönyi kék (1) Corvin (1) Cserhát (1) Dolina (1) Don Bosco (1) Dél-börzsönyi kilátások (1) Dűlőkeresztelő (1) Együtt a magyar családokért (Á) (1) Forrástúra (1) Forrástúra a Börzsönyben (1) Forrástúra a Köszegi-hegységben (1) Geocaching tt. (1) Görgey (1) Havazoo (1) Hidzsra a várból (1) Hol a következő (1) Iluska séta (1) Kakukkhegy (1) Karszt (1) Kikelet vizei (1) Kincsem (1) Kinizsi 25 (1) KisNyolcas (1) Kiss Péter Emléktúra (1) Kohász kék (1) Kéktúra a Cserhát-kupáért (1) Kézdi 10 (1) Less Nándor (1) Libanoni cédrus (1) Libegő (1) Magas Bakony (1) Masni (1) Mecsek 999 (1) Merzse-mocsár É (1) Moccanj. Városliget (1) Mátra 40 (1) Mátrahegy (1) Nahát (1) Nyerges 40 (1) Oroszlány (1) PMTT (1) Pest irányába (1) Sorrento 21 (1) Szent Margit nyomában (1) Séta az éjszakában (1) Tojás 20 (1) Turul (1) Téli teljesítménytúra (1) Töki tökölő (1) Viharbükk (1) Váci csata 20 (1) Vándorbottal a vasparipáért (1) Várnak a várak (1) Városliget (1) Vöröskő (1) Zebegényi séta (1) Zugligeti (1) elmaradt (1) feladva (1) túramozgalom (1) Éjjel a Mezőföldön (1) Ну погоди (1)

Ars Poetica is lehetne


Mi az, ami képessé tesz bennünket, hogy elérjünk egy célt, egy álmot? Csak ez a kis szó: akarom.
Nincsenek leküzdhetetlen akadályok, csak emberek, akik nem hisznek az akadályok legyőzésében.



A

Túranaptár

természet, az erdő, a szép tájak szeretete gyermekkorom óta bennem él. Faluban nőttem fel, ahol adott volt a lehetőség a természetben csatangolni...

Aztán városi életre kellett berendezkednem a tanulás, majd pedig a munka miatt. Szerencsére Miskolc és a Bükk elválaszthatatlan egymástól, így az erdőjárás, a kirándulás ott sem maradhatott ki az életemből. Budapesttel más a helyzet, rohanósabb az élet...
Persze feltaláltam magamat - ha már Miskolcon, egyetemistaként sokat jártam barlangba, akkor itt is megtaláltam a módját annak, hogy barlangba járjak.
Az MKBT Solymári bizottságán belül lehetőség volt néhány tavasztól őszig tartó szezonban az Ördöglyukban túrákat vezetni - barlangi idegenvezetőként a tudás meg a fizikum berozsdásodása ellen is hasznos nyarak voltak ezek.

Később maradtak a felszíni kirándulások, túrák, aztán 2006-ban egy szórólap, ami egy teljesítménytúrára invitált. Ha jól emlékszem, a Budai kilátókra. No, ez, akkor kimaradt, azonban 2007-ben a Barlangtól barlangig túrával elkezdődött a teljesítménytúrázó "pályafutásom"...
Eleinte csak hobbi, kellemes időtöltés, néha majd' belehalás :) aztán ahogy érezhetően javult a fizikumom, jöttek a szebbnél szebb, húzósabbnál húzósabb gyaloglatok.
No, ezekről a túrákról, az azokon szerzett tapasztalatokról,élményekről szól majd ez a blog.

Felmerülhet a kérdés, hogy miért Zeller? Anno 1988 őszén, az NME rádióstúdiójában Nagy Pali ült a fotelban, nézett, meg ízlelgette az új stúdiós-jelölt nevét, majd kibökte, hogy legyen Zeller. Na, azért :-)
2010. augusztus 30., hétfő

Pilisi trapp - második alkalommal

Anno 2007-ben már voltam trappolni - három évente belefér a programba ez a túra is :-) így idén is bevállaltam, pláne, hogy az útvonal azóta alaposan megváltozott.

Nem túl kora reggeli indulással, autóval mentünk Jámborral a rajtba, ahol sikerült egy egészen barátságos parkolót találni, úgyhogy teljes nyugalommal vághattunk neki a túrának. A rendezőktől szokásos színvonalú leírás/térkép, hála a helyismeretnek csak akkor került elő, amikor a pontokon a bélyegzést kaptuk - az viszont igaz, hogy csak ezek alapján... Azért itt-ott nem könnyű boldogulni, maradjunk annyiban.

Az időjárás príma, pólóban toljuk, hiszen rögtön az elején kapunk a szintből rendesen - bár annyira nem vészes sem a S+ sem a K+ emelkedője, minden esetre a S- jelzésre már teljesen "üzemmeleg" állapotban van a futómű. Itt a tömegvonzás az úton tart minket (ami a régi S-, az új ugyanis tőlünk pár méterre jobbra, egy nem túl kijárt ösvényen halad, ha minden igaz).
A második megálló a Matyi büfé, itt szinte "kötelező" valamit harapni - a kettéhajtott zsíros kenyér (hagymás szendvics) gyorsan lecsusszan, és megyünk tovább pecsételtetni.
A Rezső-kilátónál valóban csodát láthatunk - fotón nem is lehet megörökíteni, hiszen pillanatról pillanatra változik a látvány, ahogy száll a pára, ahogy a fények játszanak... Ősz van, legalábbis ami az időjárást illeti - a lombok persze még a zöld árnyalatait mutatják, de a pára, a hűvös levegő az már nem a nyarat, hanem az őszt idézi.
Nézelődés után persze indulunk tovább, hiszen bőven van még út előttünk. Az Ilona-pihenőnél kapjuk a következő bélyegzést, meg az egyébként jócskán idejétmúlt tanácsot, hogy a Hoffmann vadászház és Égett-hárs között inkább az úton, mert a Z+ rosszul van jelezve...
Nos, a Z+ jelzés príma, a vadászháznál szépen hívogat az első jelzés a fán a patakmeder felé. Átkelünk a patakon, aztán hullámvasutazva, itt-ott némi sárral nehezítve haladunk a sűrű fiatalosban, az összeboruló fácskák alkotta alagútban. Csodaszép így is, szikrázó napsütésben még szebb lenne - majd talán jövőre...
Égett-hársnál pici nézelődés, majd megtaláljuk a jelzést, és robogunk lefelé - ez a szakasz valóban megérdemelne némi felújítást, mert egy-két ponton elég "saccográf" alapon megyünk.
A romoknál csinálok egy fotót, aztán megkeresem az elszórt cuccomat :-) és megyünk tovább lefelé. Pilisszentlélekre beérve kiderül, hogy a jelzés egy ösvénnyel odébb van - út közben nagyon nem látszott, hogy hol kellett volna jobbra tartanunk... No mindegy.
A bélyegzést megfejelem egy pohár sörrel - kell az erősítés a Z+ emelkedőjéhez, bár a S+ valóban jóval durvább lenne... Elindulunk fölfelé a kocsma mögötti keskeny ösvényen, majd jobbra kikapaszkodunk a vízmosás-jellegű mélyedésből, és tovább emelkedünk. Az aszfaltút keresztezése után a túloldali tisztáson egy picit "elfogy" a jelzés, de némi technikai segítséggel sikerül megtalálni a helyes ösvényt. Elrakjuk a gps-t, és megyünk tovább. Kiérünk az erdei útra, amiről -utólag megnézve- röviddel később balra fölfelé kellett volna tartani. Erre akkor jöttünk rá, amikor balra megláttam a S4 lépcsőjét - el is indultunk rajta azonmód fölfelé.
A Sasfészeknél főzőcskéznek, picit pihenünk, aztán megyünk tovább a pihentető úton Pilis-nyereg felé.
A nyeregnél megállunk az emlékműnél, szóba kerül a K100, no meg az iszinik - utóbbi bár piszkálja a fantáziámat, de idén esélyes, hogy kimarad...
Kikapaszkodunk a nyeregből, majd apróbb-nagyobb emelkedőkkel haladunk egészen a szerpentinig, ahol elkap minket egy erős zápor - én magamra borítom az esőkabátomat, aztán trappolok Jámbor után. A pontra esőben érünk, gyors bélyegzés után megyünk tovább lefelé.
A Szántói-nyereg után a Z- elhagyja a murvás utat egyszer, majd visszatér rá, hogy picivel később ismét jobbra tartson, és kellemes laza emelkedővel felvezessen a Hosszú-hegy gerincére. Arra a Hosszú-hegyre, ahol a kifejezetten útvonalkövetőnek tekintett túrázók számára szervezett, kevés EP-vel megoldott Kinizsi 100-nak is van pontja - minden táv számára... Röviden fogalmazva ezen a túrán is illene ide pontot telepíteni... No mindegy.
Mi fent mentünk, láttunk szép gombát, volt részünk itt is nagyszerű panorámában - meg persze némi szintben is, de valamit, valamiért, nem igaz?
A Z-K- elágazásnál egy tavaszi rendezvényre tasakban kirakott papír árválkodik az egyik fán "Idáig mindenki eljut" a felírandó szöveg... Mivel rég elmúlt már a megadott dátum, így leszedem.
Szentkútnál pici pihenés, aztán nekivágunk az utolsó néhány kilométernek... A jelzés az elején nagyon gyér, Jámbor helyismerete itt is jól jön. A Szurdok parkoló előtt balra tartunk, jobbra egy helyreállított mészégető tetején lévő rács hívja fel magára a figyelmet, balra pedig két magas  fenyőfa egy tisztás közepén, alatta pihenőhely - nagyon szép. Mint ahogy szép a következő szakasz is, hiszen párat lépünk, és máris a Szurdok bejáratánál vagyunk...
A hidak az időjárás rombolása után már újra állnak - az egészre csak a völgyben felhalmozott rengeteg fa emlékezteti az erre járókat... Szép a szurdok, persze, de sokadszor járunk erre, meg közel a cél, úgyhogy meghúzzuk a lépést a célig.
A célban átvesszük a díjazást, fogyasztunk a zsíros kenyerekből (hagyma, paprika, piros arany kerül rájuk, no meg savanyú uborka is - miután hosszas fárasztást követően sikerül kinyitnom az üveget), aztán elindulunk haza.

A túra szép útvonalon halad, kell közben tájékozódni, fontos, hogy legyen térkép és/vagy helyismeret, de ez adja a túrázás lényegét... A nevezési díj kontra szolgáltatás témában én is osztom azt az állítást, hogy nem ez a túra drága, hanem a többi olcsó. A rajtban egy sportszelet, célban korlátlan zsíros kenyér, kitűző, oklevél... Mindez 1000, illetve kedvezményesen 500 Ft-ért. Hozzáteszem, hogy számomra nem a  nevezési díj és a szolgáltatás a lényeg egy túrán - nem ez alapján választok.

Ezt a túrát bátran merem olyanoknak ajánlani, akik térkép alapján képesek tájékozódni, szeretnek önállóan, saját erőből, szép útvonalon kirándulni, gyalogolni.


2010. augusztus 22., vasárnap

Lassan vége a nyárnak, így eljött ez a nap, pontosabban este is... A nappali verziókkal együtt hetedik teljesítés, úgyhogy Virágvölgy állomás képével díszített kitűző a díjazás - de ne rohanjunk ennyire előre :)

A tervem idén (is) a rajtidő elején, a tömeg előtt indulni, az elejét tempósan, hogy a szokásos sorállást lehetőleg elkerüljem. A logisztika viszont változott: lemondva az éjszakai vonatozásról az autót a cél közelében rakom le (előtte integetek a hatkor induló vonatnak...), majd a fogaskerekű végállomásához már néhány túratárssal érkezek - aztán szépen gyűlnek az ismerősök, mintha itt lenne a rajt :-) A BKV-s jegyautomata természetesen rossz, szerencsére van két jegyem - no nem mindenki készült így - azért szerencsésen leérünk a János kórház megállóig. Itt a társaság egyik része leszáll, majd kocogósra fogjuk, hiszen épp bent áll a villamos a megállóban - elérjük.
A villamoson is sok ismerős - pedig bőven van még idő a rajtig - gondolom, ők is inkább a rajtban állnak sorban, ha lehet, és nem a pontokon...
Hűvösvölgyben konstatáljuk, hogy sor az természetesen van - bár a hossza elviselhető, ráadásul nagyjából konstans - azaz a négy-öt asztal, ahol lehet intézni a nevezési díj befizetését, meg a paksaméta átvételét, az igen gyorsan tud dolgozni - hála a korábban jól vizsgázott előre kiosztott cetlis módszernek.
Mint kiderül, a rajtot előrehozták, és 7-től már lehetett indulni, úgyhogy a 7:20-as bélyegzésemmel én is nekivágok a múzeum felé vezető első szakasznak :-)
A múzeumban a srác két kézzel :) szórja a bélyegzéseket, mehetünk tovább. A Fazekas-hegy felé vezető éles jobbos letérést rutinosan veszem, és bár van irányjelző lap is kirakva, néhányan azért gondolkodóba esnek, hogy valóban jó felé megyek-e?
A bélyegzés itt is gyorsan megy, mint ahogy a Villám-utcai ereszkedés is - pedig a térdemre vigyázni kéne...
Nagyréten csinálok egy fotót a Hárshegyről és a Holdról - emlékbe jó lesz :) Aztán ismét gyors bélyegzés következik, utána pedig trappolok tovább a Sc, majd S- jelzéseken föl, a Hárs-hegyre. Közben persze beugrok egy bélyegzésre a Hárs-hegy állomásra, illetve a S3 jelzésen a Kis-hárs-hegyen is megteszem a "tiszteletkört".
A Nagy-Hárs-hegyen a pont a kilátó kispista-felőli oldalánál van - néhány futóval azért visszasétálunk a S- jelzésre, és azon folytatjuk az utunkat Szépjuhászné állomásig.
Bélyegzés az irodában, némi frissítés a csapnál, majd -még lámpa nélkül- irány a P-, irány az Erzsébet-kilátó.
Kanyarog a P-, kanyarog, de azért egyszer csak vége lesz, és az erdőből kibukkanva feltűnik a fényben fürdő kilátó - és előtte jópár túratárs: a pont ugyanis még nem nyitott ki - végül is jogosan, hiszen még háromnegyed kilenc sincs...
Készül egy fotó itt is, majd frissítek, ismerősökkel beszélgetünk, téblábolunk - elindulni nem célszerű, hiszen a pontőr két irányból (fent, a jelzésen, és lent az aszfalton) is jöhet, úgyhogy van esély arra, hogy elkerüljük - inkább várunk.
Kilenc előtt pár perccel meg is érkezik a srác, gyorsan sorba rendezzük magunkat, és elibé járulunk a hőn áhított bélyegzésekért :-)) Utána természetesen a jelzést követve indulok tovább Bubu társaságában. A kilátó mögött előkerül a lámpa is - a lépcsőn lefelé azért jól jön.
János-hegy állomáson az épület zárva, a pontőrök az egyik padon rendezkedtek be - sorállás persze itt sincs, hiszen igen jó tempóban haladtunk eddig.
Makkosmária a következő pont, majd ráfordulunk a Z+ jelzésre, egészen Előre, akarom mondani Virágvölgy állomásig, ahol szamóca- illetve narancs ízű szörpökből lehet önkiszolgáló módon frissíteni. A friss csapvíz is jólesik, de a szörp is, úgyhogy alaposan feltankolok folyadékkal.
A gerincen áthaladva meredeken lefelé tartunk Disznófőig - a pont most nem a faháznál van, hanem picit lentebb, ahogy kell. Fölfelé a Z- jelzést követjük, előbb meredeken, majd balra tartva. Jobbról autóbusz kipufogójának a szagát hozza a szél - no, lassan tarthatunk jobbra, fölfelé - akad is egy gyalogút, aminek a végén az autóparkolónál találom magamat. Eddig jó, most át a székelykapun, majd a középső ösvényen lefelé, egészen a vasút keresztezéséig. Persze vannak, akik a könnyebb utat választják, és az aszfalton ereszkednek le Csillebérc állomásig, de lelkük rajta...
A sínek mentén picit botorkálós szakasz következik, aztán lesz ösvény, amin azért kényelmesebben haladunk.
A bélyegzést követően irány Normafa megálló. A változatosság kedvéért itt sincs sor, csak vidám fiatalok, úgyhogy jókedvűen indulok tovább. vagyis picit vissza, majd balra be, az erdőbe. A drótkerítés mögött egy igen haragos kutya ugat - szegény, ha tudná, hogy meddig lesz itt ilyen forgalom :-))
A gázos szerelvények táblái megvannak jobbra, az ösvény is ott van a helyén - bár inkább vízmosásnak lehetne nevezni - nagyon durván néz ki, legalábbis a Budai-hegységhez képest. No mindegy, óvatosan magam mögött hagyom ezt a randa szakaszt, és csorgok lefelé a völgyben, egészen a Z3 jelzésig. Éles balra kanyar, majd szerpentin fel, a kápolnáig, ahol az utolsó előtti bélyegzést is begyűjtöm - innen tényleg csak egy ugrás: Apáca-rétnél a jobbos letérés elsőre megvan, aztán aszfalt, Széchenyi-emlék, bélyegzés helyett aláírás kerül a lapra, aztán a tömeggel ellentétben a Svájci-út lépcsője felé vesszük az irányt. Túratársak érkeznek mögöttünk, kérdezik, hogy hol, merre van a Széchenyi-emlék - így utólag csak tippelem, hogy a Farkasvölgyi útról nem fordultak el jobbra a Rege útra, hanem egyenesen mentek tovább - elmagyarázzuk nekik, hogy merre kéne menniük, elköszönünk, és berobogunk a célba.

A célban, az érkeztetésen van még mit csiszolni - lehet, hogy az aránylag rövid asztal is az oka, de picit nehezen megy a munka, de ez legyen a túra legnagyobb problémája :-) Megkapom az oklevelet, a kitűzőt, illetve egy bélyegzést a Budapest-kupa igazolófüzetbe, majd elfogyasztom a teljesen korrekt minőségű virslit, aztán két túratárssal autóba ülünk, és elindulunk hazafelé, egy kellemes, sorban állás nélküli, pontosan négy és fél órás esti séta után.