Zeller (zöldség)

Zeller


 (Apium graveolens)

K100 visszaszámlálás 2022

Blogarchívum

Címkék

2010 (50) 2011 (47) 2014 (37) 2012 (35) 2013 (34) 2009 (31) 2015 (30) 2007 (23) 2008 (22) Gyermekvasút nyomában (17) seprű (12) Monoton (11) éjszaka (11) Bia 25 (10) Budai 50 (10) Gyermekvasút nyomában N (9) Hegedűs Róbert emléktúra (9) Meteor (9) Vasas maraton (9) 2016 (8) Budai kilátók (8) Gyermekvasút nyomában É (8) Halmi dűlő (8) Sárga (8) Együtt a magyar családokért (7) Gyermekvasút túra (7) Kinizsi (7) A város peremén (6) Barlangtól barlangig (6) Budai tájakon (6) Fóti Somlyó (6) Himbi-Limbi a Libegő alatt (6) Meteor 21 (6) Monoton minimaraton (6) Tojás (6) rendezés (6) BUÉK (5) Buda határán (5) Budai kilátók extra (5) K100 (5) Normafa (5) Piros (5) Téli Gyermekvasút (5) bejárás (5) EKF (4) Gyertek ki a Vadasparkba (4) Szomor (4) Zöld (4) Buda bércein (3) Budai trapp (3) Budapest terep félmaraton (3) Falasokk (3) HASE (3) Merzse-mocsár (3) Monoton maraton (3) Szurdok (3) Tojás 30B (3) Téry Ödön emléktúra (3) Tündér 7 (3) Vár a Mikulás (3) Éves összefoglaló (3) Óbudai határtúra (3) Aragonit 10 (2) Csabdi (2) Gerecse 50 (2) Határjárás (2) Hegedűs Róbert emlékséta (2) Hárs-hegyi hétvége (2) KTF (2) Kitörés (2) Lábatlan (2) Meteor maraton (2) Monoton félmaraton (2) Nagybörzsönyi négylevelű (2) Pilisi trapp (2) Retro túra (2) Tanúhegyek nyomában (2) Tojás 30A (2) Tátralátó (2) Vitézlő (2) Vértesi barangolások (2) Zongor 45 (2) Zsíros deszka 10 (2) szalagozás (2) terepfutás (2) Éger-völgy (2) 11km a XI. kerületben (1) 20 éves a TTT (1) BEAC 30 (1) BSI-túranap (1) Balaton 20 (1) Budai 25 (1) Budaörsi dolomitok (1) Bujáki kikelet (1) Börzsönyi kék (1) Corvin (1) Cserhát (1) Dolina (1) Don Bosco (1) Dél-börzsönyi kilátások (1) Dűlőkeresztelő (1) Együtt a magyar családokért (Á) (1) Forrástúra (1) Forrástúra a Börzsönyben (1) Forrástúra a Köszegi-hegységben (1) Geocaching tt. (1) Görgey (1) Havazoo (1) Hidzsra a várból (1) Hol a következő (1) Iluska séta (1) Kakukkhegy (1) Karszt (1) Kikelet vizei (1) Kincsem (1) Kinizsi 25 (1) KisNyolcas (1) Kiss Péter Emléktúra (1) Kohász kék (1) Kéktúra a Cserhát-kupáért (1) Kézdi 10 (1) Less Nándor (1) Libanoni cédrus (1) Libegő (1) Magas Bakony (1) Masni (1) Mecsek 999 (1) Merzse-mocsár É (1) Moccanj. Városliget (1) Mátra 40 (1) Mátrahegy (1) Nahát (1) Nyerges 40 (1) Oroszlány (1) PMTT (1) Pest irányába (1) Sorrento 21 (1) Szent Margit nyomában (1) Séta az éjszakában (1) Tojás 20 (1) Turul (1) Téli teljesítménytúra (1) Töki tökölő (1) Viharbükk (1) Váci csata 20 (1) Vándorbottal a vasparipáért (1) Várnak a várak (1) Városliget (1) Vöröskő (1) Zebegényi séta (1) Zugligeti (1) elmaradt (1) feladva (1) túramozgalom (1) Éjjel a Mezőföldön (1) Ну погоди (1)

Ars Poetica is lehetne


Mi az, ami képessé tesz bennünket, hogy elérjünk egy célt, egy álmot? Csak ez a kis szó: akarom.
Nincsenek leküzdhetetlen akadályok, csak emberek, akik nem hisznek az akadályok legyőzésében.



A

Túranaptár

természet, az erdő, a szép tájak szeretete gyermekkorom óta bennem él. Faluban nőttem fel, ahol adott volt a lehetőség a természetben csatangolni...

Aztán városi életre kellett berendezkednem a tanulás, majd pedig a munka miatt. Szerencsére Miskolc és a Bükk elválaszthatatlan egymástól, így az erdőjárás, a kirándulás ott sem maradhatott ki az életemből. Budapesttel más a helyzet, rohanósabb az élet...
Persze feltaláltam magamat - ha már Miskolcon, egyetemistaként sokat jártam barlangba, akkor itt is megtaláltam a módját annak, hogy barlangba járjak.
Az MKBT Solymári bizottságán belül lehetőség volt néhány tavasztól őszig tartó szezonban az Ördöglyukban túrákat vezetni - barlangi idegenvezetőként a tudás meg a fizikum berozsdásodása ellen is hasznos nyarak voltak ezek.

Később maradtak a felszíni kirándulások, túrák, aztán 2006-ban egy szórólap, ami egy teljesítménytúrára invitált. Ha jól emlékszem, a Budai kilátókra. No, ez, akkor kimaradt, azonban 2007-ben a Barlangtól barlangig túrával elkezdődött a teljesítménytúrázó "pályafutásom"...
Eleinte csak hobbi, kellemes időtöltés, néha majd' belehalás :) aztán ahogy érezhetően javult a fizikumom, jöttek a szebbnél szebb, húzósabbnál húzósabb gyaloglatok.
No, ezekről a túrákról, az azokon szerzett tapasztalatokról,élményekről szól majd ez a blog.

Felmerülhet a kérdés, hogy miért Zeller? Anno 1988 őszén, az NME rádióstúdiójában Nagy Pali ült a fotelban, nézett, meg ízlelgette az új stúdiós-jelölt nevét, majd kibökte, hogy legyen Zeller. Na, azért :-)
2010. április 24., szombat

A túra távja az itiner első oldala szerint 15, a belső leírás alapján 17,2 km... No mindegy, duplán "kötelező" darab az idei túranaptárban, hiszen úgy a Bp. kupa, mint a Cartographia kupa teljesítésébe beszámít ez a gyaloglat, úgyhogy menni kell.

Petami győzköd a héten, hogy szintidő-harmadoljunk - sajnos nekem az utolsó pillanatig bizonytalan az indulásom, így nem tudunk dűlőre jutni (dűlőre majd jövő vasárnap :-))) - a vége persze az, hogy elmentem a túrára - legfeljebb ha ügyeletesként felhívnak, kiszállok valahol... Megúsztam, nem hívtak fel, igaz a harmadolás is elmaradt - laza gyaloglással kényelmes három órás teljesítésre futotta ma, de menjünk sorjában. Reggel nyolcra már a rajtban vagyok, elkerülendő... no nem a sorakozást, hanem mást - a sorakozást nem sikerült, de sebaj, Tihamér is itt van, beszélgetünk picit, majd leszurkolom a nev. díjat, megkapom az itiner külső lapját, majd elindulunk. Belekocogok, Tihamér lemarad, előzgetek... Opsz, Úti madonna - mikor épült? Fotó, felírom az évszámot, majd robogok tovább. Az ismerős vashíd után kellemes emelkedő, majd némi aszfalt van műsoron. Szalagozás helyett A7 méretű lapocskák vannak kiragasztva itt-ott, szerintem egészen jól lehetett tájékozódni, bár futóbarátnak azért nem mondanám.
A vaskályha is megvan, kérdés itt is ugyanaz, mint tavaly, rutinosan írom, hogy .... , majd indulok tovább, hiszen Z3P+ az útvonal - páran jönnek szembe, hogy "de itt vissza kell fordulni"... Na ja, aki rövidíteni akar, az valóban visszamegy az aszfaltig, és ott balra le... No mindegy, én megyek, amerre kell.
Leérünk az Irhás-árokba, majd a változatosság kedvéért elkezdünk fölfelé menni - ezt egészen a Frank-hegynek majdnem a tetejéig csináljuk - jó kis tüdőtágító szakasz, szerencsére friss, erdei levegővel.
A buszvégállomásnál EP, bélyegzés, sport szelet, meg két karika töltött keksz - jól esik rá az izólötty, alaposan meg is húzom a flaskát... Ja, gondolom a nyomda ördöge:) miatt csak itt kapjuk meg az útvonal szöveges leírását tartalmazó lapot az itinerhez - érdekes megoldás, az egyszer biztos, minden esetre a rajtban kapott táblázatos forma is tökéletesen elég volt a tájékozódáshoz. Egy jó darabig lefelé fogunk menni, úgyhogy ismét begyorsítok - a Végvári-sziklánál rövid fotó- és felírásügyi megállással, hiszen az a következő ep.
A válasz megvan, gyerünk tovább, nehogy utolérjen valaki :-) Makkosmáriához beérve szokatlan, hogy a kerítés melletti kis ösvényen megyünk, de arra van jelölve, úgyhogy nincs apelláta, arra kell menni - aztán átvágni a tisztáson, fel a Z+ jelzésen, igaz, csak a S- jelzésig. Csacsirétnél ismét "emberes" pont, bélyegzés után alaposan magyarázzák, hogy merre van a tovább :-) Mosolygok, meghallgatom, és bólogatok - no igen, jártam már párszor erre :)
Lefelé a sárgán lehet menni szépen, a terep is jó, az idő is elég kellemes, úgyhogy gyorsan elérkezik a S-P- közös szakasza (itt ma még fogok járni, mondom magamban...). A következő fontos momentum a S-S+ elágazás, ahol elvileg a Pc jelzéssel kapcsolatos kérdést kell megválaszolni... A táblán azonban le van festve a Pc jelzés, bár kizárásos alapon ki lehet találni, hogy melyik tábla feliratára gondoltak a szervezők...
Innen csak egy macskaugrás a Budakeszi út, amin elég gyorsan sikerül átkelni, bár a forgalom eléggé erős. Maradok a S+-on, a parkolóban rengeteg autó, aztán a Vadaspark bejáratánál is relative nagy tömeg - eszembe jut a régi vicc a tér-idő-tömeg összefüggéséről :-)

A célban újabb bélyegzés, időadat, szokásos "sehova be nem férő" emléklap, illetve hűtőmágnes vagy kitűző. Én az utóbbit választom, majd fogyasztok a szokás szerint nagy választékban (zsíros- és rámás kenyér, lila hagyma, vegyes savanyúság, többféle lekvár, nutella) rendelkezésre álló ellátmányból, majd Budakeszin meg a P+ jelzésen keresztül a tavalyihoz hasonló útvonalon visszasétálok a rajtba.

A túra hozta a szokásos formáját: kedves rendezők, teljesen korrekt nevezési díj, választható díjazás, célban lévő kajapont széles választékkal - nagyon úgy áll a dolog, hogy jövőre is itt leszek :)

2010. április 17., szombat
Hajnali négy óra, megcsörren a mobilom, miközben az ajtót zárom... No igen, még autóval is célszerű korán indulni erre a túrára, és Krysta meg Tzh már megérkezett, hogy elvigyenek Tatabányára. Krysta vezet, a Móriczon még felvesszük Tajhamert is, aztán huss, már Tatabányán is vagyunk :)
Rajt csak 6-kor, nevezni kb. húsz perccel korábban lehet - hűvös, vacogós a reggel, de legalább elsők között indulhatunk.
A nevezési díj fejében a szokásosnak mondható kartont kapja minden induló, és az is a szokásoknak megfelelő, hogy még a rajtidőt is nekünk kell felírni a lapra. Ezt megtesszük, 6:00 kerül a megfelelő sorba, aztán pontban hatkor egy kellemes tömegrajttal elindulunk.
Mindenki a saját tempójában megy, így aztán Tzh elhúz rendesen, én sem kímélem a lábaimat - be kéne melegedni, mert tényleg fáztam már - később azért összefutunk Krystával meg Tajhamerrel.

Tartottunk a sártól, nem is kicsit, de alaptalan volt a félelmünk, legalábbis így, elsők között indulva. No, azért nem volt teljesen sármentes a túra, de teljesen jól lehetett haladni.

Tardoson a kitelepült büfénél egy  rétes "befigyelt", hiszen nem is túra a túra rétes nélkül :) Ugyanitt egy rövid interjú a helyi rádió számára. Aztán jött a K+/K-, no meg a sok-sok medvehagyma... Illetve egy emlékhely, amit több alkalommal is láttam - most le is fotózom. Hogy miért nem hoztam vajas kenyeret...? Talán majd jövőre... Pusztamarótra tíz előtt érek, büfé még nincs - sebaj, sört most úgysem kívánok.

Héreg előtt egy apró faltól-falig dagonya, de egyáltalán nem vészes, ezen a részen sokkalta rosszabbra számítottam. Héregen bepusziltam egy jó darab sajtot, meg némi izólöttyöt - kell az alapozás a következő szakaszra, ami a túrán a "mumus" szerepét látja el... Tény és való, rövid távon jelentős szintet kell legyűrni, de hogy vészes lenne... Bottal, jó erőnlét mellett nem az. Szerencsére a talaj is közel tökéletes volt, úgyhogy bő huszonöt perc alatt sikerült megoldani a Héreg-Bányahegy feladatot :-)

Bányahegy után két futóra "ragadok" egy darabon - jól esik kocogni egy picit, mintegy levezetésként az előbbi lihegős emelkedőt.

Vértestolna előtt a K- jelzésen (a kerítés mellett) aztán kapunk egy csöppet az igazi sáros ösvényből - széles terpeszben, óvatosan haladva mi még nagyobb sároskodás nélkül megúsztuk. A mezőny vége...? Nos, lehet, hogy nekik más lesz erről a véleményük :-))

Az etetőpont a szokásos helyen és kínálattal (zsíros kenyér, hagyma, ballonos szóda) várta a túrázókat - gyorsan be is termeltem vagy három szelet zsíros kenyeret hagymával - öblítés gyanánt meg utánaküldtem pár pohár szódát.

A Kisréti vadászház előtt becsatlakoztak a rövid(ebb)távosok, úgyhogy emelkedő ide vagy oda, előzgetni kellett... Innen csak egy ugrás, és meghallottuk az autópálya zaját, majd a hídnál lévő pont után jött a "nemszeretem" szakasz, meg az a felismerés, hogy talán esetleg 9 órán belül...

A Turulnál a parkoló túlsó csücskében volt a pont, de sebaj, van még kb. 20 percem a tervezett 9 órából... Így utólag picit nyaktörő rongyolás lefelé a lépcsőn, majd a városban, befutó, 8:55 a vége. Krysta és Tzh már a célban mosolyog - ők kocogtak nem is keveset. Picit később befut egy túratárs, akivel több szakaszon együtt mentem,  hol én értem utol őt, hol ő engem; mint kiderül, 29-szeres teljesítő - Holczhacker József - meg is egyezünk, hogy jövőre, ugyanitt reggel 6-kor találkozunk :)

A díjazás egy erősen sárga kitűző - nem ezért csinálja az ember, minden esetre a jelvény jobban tetszett. A támogató bank emblémájával díszített, a díjazás részeként kapott sörnyitó viszont tényleg ötletes.

Tajhamer is beér 9:15 alatt, egy picit még ejtőzünk, beszélgetünk, majd irány haza.

Krystáéknak köszönöm a háztól-házig fuvart, illetve Tihamérral együtt a társaságot - ez is egy kellemes, jól szervezett túra volt - jövőre, ha nem ütközik mással, szeretnék ismét itt lenni.


2010. április 11., vasárnap
Új túra a naptárban, része a Budapest-kupának, ráadásul triplázós lehetőség a hét végén -- menni kell.

Reggel 9:20 körül értem a rajtba, leszurkoltam a kedvezményes 700 Ft-os nevezési díjat, kaptam egy A4-es színes térképet, illetve egy több oldalas útvonalleírást. Mindkettőre szükség is volt, hiszen az útvonal nem a jelzéseket,  hanem a határköveket követi, így aztán a terepen lévő szalagokkal együtt adták meg azt a segítséget, amit az ember elvár egy szervezett  túrán. Az itiner mellé járt még egy lap, amin a betűkkel megjelölt határköveken lévő betűket kellett gyűjteni, amiből a végén valami értelmes jön majd ki.

A rajt után sok-sok aszfalt, picit unalmas is, bár a száguldozó autók azért tesznek róla, hogy itt is kelljen figyelni. Később nem kevés szinttel súlyosbítva még mindig aszfalt, majd ahogy a leírás is mondja, balra be egy zsákutcába, aminek a végén egy eldugott ösvényen végre erdei talajt kapunk a talpunk alá. PT jelzés, aztán egy pont "1" számmal jelölve. No, ezt benéztük picit, ez ugyanis nem az 1. EP, hanem a betűgyűjtögetés első karaktere volt :-) Innen Petamiékkal megyek tovább, bár azt terveztem, hogy antiszocc-rohanós módon teljesítem a gyaloglatot, de nem így történt... No mindegy, végül is megoldódott: nagy az erdő, ha valaki nem akar velem találkozni, akkor teszek róla, hogy így legyen, ha sietek, ha nem... Ürömhegy, ismét aszfalt, most épp lefelé - beton és aszfalt rengeteg volt, de ez van, ha a határköveket akarja az ember követni.

A vasúton átkelünk, a pont balra, eléggé messze található - emberes pont, matricát ragasztanak. Kicsit később szemből érkezik az "éneklős autó" - veszünk jégkrémet, ha már lehet, és gyorsan el is rágcsáljuk, hiszen az idő nagyon jó. Közben kapjuk a sportszakmai intelmet, hogy a pálcikát is, merthogy szálkásít... :)

A Z- jelzésen caplatva Petami átmegy serpába - neki ez most ruhatárjárás túra :-) A Falsok(k)-ról ismerős laza emelkedő megfogja a fiatalokat, én "öregesen" egyben felcaplatok a KZ jelzésig, csak a 3. ponton állok meg, hogy rögzítsem a lapomon, hogy itt jártam - a bójára felírt két betű felírásával.
Fent megvárom az ifjakat, közben egy család, két kicsi gyerekkel is érkezik - igen, ők is határjárnak - ott szóban, de innen is gratulálok a gyerkőcöknek, nem egy könnyű túrán jártak ma!
Innen a HHH-ig bekékülünk, Virágos-nyeregnél dupla pont: előbb matrica, majd picivel később bója felirattal és zsírkrétával. A Vihar-hegyet felfelé szintén igyekszem tempósan leküzdeni - ez is sikerül, könnyebben, mint lemenni a Vihar-hegy nyergébe... Fölfelé megint csak hasznos segítség a bot, közben persze folyamatosan sasoljuk, hogy hol, merre vannak határkövek, hol vannak betűk, amiből azért már kezd kialakulni az elrejtett szöveg :)
A Kc-ről az Újlaki-hegy előtt teszünk egy kitérőt, hogy egy újabb határkövet érintsünk, majd a S- (mintha jártam volna erre valamikor...) jelzésen fel az Újlaki-hegyre, szintén pont, és sok-sok szép nőszirom...
Innen tovább a S- jelzésen gyakorlatilag a Határ-nyeregig. Itt picit hűvösre fordult az idő, és egy-két csepp riogatót is kaptunk fentről, de megúsztuk... A Homok-hegyre szépen mutatta a szalag a letérést (már tegnap is...), pontban 13:00-kor került a lapra a "KO" felirat - ez mondjuk a Csúcs-hegy oldalában teljesített fincsi emelkedő után lett volna találó :-)
A kékre csak picit mentünk vissza, utána a reptér mellett kaptunk még egy pici földutat a talpunk alá - innen ugyanis egy jó darabon ismét aszfalton/betonon kellett gyalogolni.
Hűvösvölgybe a "szokásoshoz" képest távolabb érkezünk, itt egy EP, ahol dobozos almalé és sport szelet az ellátmány. Átvesszük, aztán megyünk is tovább, némi emelkedővel a Fazekas-hegyre. Ha Fazekas-hegy, akkor Villám utca, viszont a folytatás nem a Gyermekvasút nyomában túráról ismert kényelmes séta föl a Hárs-hegyre - jófajta aszfaltkoptatás meredeken föl... Majd' mint az elején a Péter-hegy előtt... No, ezt nem fogom szeretni, az egyszer biztos...
Adyliget,  a játszótéren egy újabb határkő, de megyünk tovább, hiszen van azért még előttünk táv is, meg némi szint is, bár ez utóbbi "csak" a S+ jelzés fel a János-hegyre (nagyjából...)
A Csacsi-rét (nem tévedés, ezt is így hívják) parkolónál van a következő emberes pont, (de előtte még zsírkrétázunk egyet) itt kaphatunk vizet - nekem épp elfogyott a másfél literes ivólevem, úgyhogy kérek belőle, aztán gyorsan elléptünk, bár nem sietünk...

A Korányi után nemsokára elértük a 14. EP-t, itt én több okból is elbúcsúztam (nem, nem sietek...), és kocogósra vettem az iramot a maradék néhány km-re, igaz itt-ott azért meg kellett még állni betűt gyűjteni, illetve a hátralévő kép EP-n. Az utolsó a János-hegyen volt, picit szerintem rossz helyen: ugyanis aki a jelzés felől érkezett, az nagyon nehezen vehette észre.
A célba szintén pici beton/aszfalt beiktatásával értem be, 15:29 került az itinerre, egy szép emléklap, illetve kitűző a tasakba - aztán gyorsan elrobogtam a buszhoz (pedig itt már tényleg nem kéne sietni...), így az ellátásról nem tudok nyilatkozni.

Pro: Új útvonal, szép útvonal, nehéz útvonal.
Kontra: Sok aszfalt, érzésre (jóval) több szint, mint amennyi a kiírásban van.

Jövőre azért ismét jövök, ha lesz rá módom, mert kellemes erőpróbának tartom, úgy fizikailag, mint szellemileg ezt a gyaloglatot.

A Gyermekvasút 10, mint bemelegítés jó volt, egy árpa-alapú privát frissítés beszerzésére is volt időnk a nevezés előtt. A nevezésnél a picit kaotikusan alakultak a dolgok, de a végén mindenki megkapta, amit kellett, a szokásos masszív fóliatasakban az A3-as, színes itinert/térképet, illetve a rendezők a nevezési díjat, ami idén is 400Ft-ra rúgott :)
Felszállunk a buszra, kellemesen megtelik - ebből az állapotából a majdnem teljesen üres-be megy át, miután a túrázós csapat leszáll róla  a benzinkútnál :)
Adrival és Petamival megyünk itt is, illetve van velünk egy lengyel srác is. 10:34-et kapunk indulási időnek a Rózsika-forrásnál, nem rohanunk, nem origamizik Batu Kán...
Szokásos útvonal, Dorothy nyomában járunk, bár nem Óz földjére, csak Budaörsre fogunk eljutni, ha minden igaz :-)
Az Újlaki-hegyen valaki két "E"-betűt kér (nem akarom elképzelni, hogy azért, mert a Nagy-Hárs-hegyet ki akarja hagyni...), megkapja. Csak tippelem, hogy az idős úr tudta... tudta, hogy ezzel nem megy semmire a túratárs :)
A Hűvösvölgyben igénybe vesszük a kicsit korábban teljesített Gyermekvasút 10 túrához járó szolgáltatást, finom zsíros kenyér, hagyma, szörp a menü, majd némi lazítás után indulunk tovább.

A Nagy-hárs-hegyen dupla pont: azaz az "M" betűt is itt lehet megkapni - azaz aki ki akarta hagyni ezt a pontot, az kulloghatott vissza...
A ma már látott S-/Z+ elágazásnál pontőrnek nyoma sincs, csinálok egy fotót az irányjelző oszlopról, aztán továbbmegyünk, és feltételezzük, hogy itt is pontösszevonásról lesz szó.
Nyert: a S-/S+ elágazásnál is két bélyegzőlenyomat jár... Viszont a Huszonnégy ökrös-hegy még mindig üres - mi természetesen arra megyünk, kényelmes tempóban gyalogolva, a táj gyönyörű, az idő kellemes - a lefelé vezető aszfalt már kevésbé...
A célban viszont annál kellemesebb meglepetés ér: A korábban sikertelenül megcélzott fém függő a díjazás. A lengyel srác elköszön, mi még betérünk a cukrászdába, a duplázás jól megérdemelt jutalmáért. (Jó, a 6:16-os idő azért lehetett volna jobb is, tudom...)

 
Triplázós hétvége, első kör  - Gyermekvasút 10, kötelezően 2 órán belül.

A rajtnyitás előtt érkezem a Gyermekvasút végállomásához, leparkolok, kiszállok a kocsiból, majd gyorsan vissza - randa hideg szél fúj, rajtam megy csak egy vékony polár van a pólómon... Háromnegyed nyolckor azért odamegyek a rajtba, bőven gyülekezünk már - a rendezők csodálkoznak is, hogy mi ez a sok ember, pláne a 10-es távon így a rajtidő elején... Aztán elmondja valaki, hogy sokan  készülünk duplázásra ma.

Aztán a sorban kapjuk az infót, hogy a Város peremén túrára 10 után is lehet nevezni, azaz nem kell annyira rohanni - mi azért nekiiramodunk, Adri és Petami társaságában. Aztán a Z--on máris szétszakadunk, a fülemet ugyanis rettentően zavarja a hideg szél, úgyhogy igyekszem mielőbb túlesni ezen a szeles szakaszon.
A Normafánál pont, majd a Szákelykapu alatt át, és robogás le, Makkosmáriára. Itt a második EP, ezen is gyorsan túl vagyok, futás tovább. P- S- Szépjuhászné, Nagy Hárs-hegy (no, itt még fogunk ma járni...), Hűvösvölgy, cél: 9:45.  Kitűző, emléklap, a zsíroskenyér-hagyma szolgáltatást későbbre hagyjuk, hiszen jövünk még erre ma :)
2010. április 5., hétfő
Húsvéti elázás külsőleg - túrának álcázva, avagy Tojás 30B, 2010-ben...

Azt szokás mondani, hogy a húsvétban az a jó, hogy vízért bort adnak - azaz el lehet ázni "kötelesség teljesítése" (locsolkodás) közben. No, mi nem el, hanem megáztunk, de rendesen, de kezdjük az elején...
Tegnap a Himbi-limbi után felhívtam Marjant, hogy mit szólna a Tojáson egy rövidke gyaloglathoz? Két mondattal sikerült rábeszélnem (nem nagyon kellett...), úgyhogy reggel 9:45-re meg is beszéltük a találkozón Normafához - a távot majd eldöntjük felkiáltással.
Nekem sikerült 9:20 körül már ott tobzódnom a rajtban, ahol hirtelen felindulásból kértem egy 30-as nevezési lapot... Marjan picit késett, de 9:55-kor, szakadó esőben el tudtunk indulni, igaz ő csak 20-asra nevezett, de legalább Solymárig nem leszek egyedül :) Disznófőnél pont, bélyegzés, és kérés nélkül időadat a lapra a gondos pontőr leányzótól ;-)
Az egykori  Hárs-hegyi kempingnél lévő tojásosztogatós pontig gyorsan teltek a méterek, itt kaptunk szép tojásokat, majd indultunk tovább. Mivel a csokitojás nem felel meg a paleo-diéta követelményeinek, így rögtön, mindenféle locsolkodás nélkül megkapom Marjantól az övét :-) Mivel a Z- jelzés végig egészen korrekt, így a tájékozódással nem nagyon volt/lehetett gond, úgyhogy sokat, és sok mindenről beszélgettünk, emiatt aztán az Apáthy-sziklákhoz felvezető lépcsők sem hagytak mély nyomot az emlékeimben :-)
Az Árpád-kilátónál újabb pont és bélyegzés, de indulás tovább, hiszen vár a kajapont - a kajapont, ahol margarinos, illetve érdekesen sárga kacsazsíros kenyér, párizsi, olasz felvágott, jóféle vegyes savanyúság, illetve kétféle szörp várta az inkább ázott, mint éhes túrázókat.
Amúgy Bubu-módra :) végigtesztelem a menüt, majd elindulunk tovább - az úttal párhuzamos ösvényen, és jól el is megyünk a Z- letérése mellett - kajaszakmai eszmecserét folytatva- de időben korrigálunk.
A következő ep, a Guckler-szikla előtt még van egy kellemes ereszkedés a K- Z- elválása után - a sáros, csúszós terep ellenére megússzuk elcsúszás nélkül.
A Guckler-sziklánál bélyegzés, meg "a bobpálya kész Solymár előtt" megjegyzés - no igen, a Szarka-vár előtti rész bizonyosan durva lesz... Hartman Misi meg is jegyzi, hogy ez már nem a túra élvezetéről szól, ilyenkor lehetne alternatív útvonalat adni - ha belegondolok, igaza van, bár aki elindult ezen a gyaloglaton, az tudta, hogy nagyjából mire is vállalkozott (kivéve azok, akik első bálozóként jöttek, de szerintem ők voltak kevesebben...)
Az a bizonyos rész tényleg durva volt. Persze addig még volt némi sárban tapicskolás "minden mindegy" alapon (sem sárosabbak, sem vizesebbek nem lehettünk már...), meg szántóföldön gyaloglás, meg "nem vagyok normális, hogy itt vagyok" megjegyzés :-)
A sáros lemenetel tényleg nem volt piskóta, de a végére már élveztük :) igaz, elég is volt belőle... Itt valahol egyeztünk meg abban, hogy ez az év legdurvább szívása, már ami a körülményeket illeti - végül is évente átlagosan egy "nagyonelázós" túrám szokott lenni, ez ma megvolt, úgyhogy nyugodtan nézek az idén hátralévő túráim elébe :)
A kocsmában gyors bélyegzés (14:10), elköszönés Marjantól, (beszámolója itt) aztán szólóban tovább... A Zsíros-hegyre felfelé az aszfalt eleinte picit, később durván emelkedik - végig van jelzés, de oda kell figyelni.
Az erdei szakasz nem volt annyira vészes, bár az utolsó durva emelkedő előtt... no, elhagyta ajkaimat egy halk, b+ rövidítéssel körülírható gondolat...
A pont a Muflonban volt, nem csoda, hiszen ekkor még esett az eső. Miután elindultam, örömmel konstatáltam, hogy csak szolid permetező esőben kell gyalogolni, ami a korábbi állapothoz képest ha nem is eget rengető, de jelentősnek mondható javulás.
Lent, Nagykovácsiban már nem is esett - ez mindenképp kellemesen hatott, elsősorban lélektanilag, hiszen a "csuromvizes" állapotban igazából mindegy, hogy esik-e vagy sem...
Az Anna vadászháznál rutinosan tartok jobbra - vagy öt fán látható a Z- jelzés - most. Ha az aljnövényzet erőre kap, akkor azért nem ilyen rózsás a helyzet (Legfeljebb vadrózsás...)
Nemsokkal később ismét lehet hallgatni a csobogó csermely hangját - ami kellemes is lehetne, ha nem az úton folydogálna - egy bevágásban pl. totális sártengerré változtatva azt. Itt megpróbálkozom jobbra kikapaszkodni az útról - rossz döntés, ebben a bevágásban a másik oldal lenne a nyerő, ott minimális az aljnövényzet, itt meg maximális a tüskés bozót :-/
Azért sikerül leküzdeni ezt a szakaszt is, és nemsokára Telki aszfaltos utcáin kopik a teljesen elázott cipellőm talpa. Kiérünk a főútra, egy busz épp ekkor húz el - ez jó, lesz időnk kényelmesen beérkezni, picit pihenni, hiszen a következő egy óra múlva fog jönni.
Így is lesz, a célban megkapom a díjazást, aztán jót beszélgetünk meg poénkodunk Petamiékkal.
Petami mond néhány dolgot a blogommal kapcsolatban, bólintok:  igaza van, remélem senki nem ért félre semmit...
Befut Panni is - örülök, hogy végigcsinálta a harmincas távot, gyors gratulációk, aztán kimegyünk várni a buszt, majd felszállunk, és elindulunk hazafelé.
Apropo, félreértés... Ez általában véve rossz, hiszen csak bajt/gondot okoz. Jó dolog viszont az, hogy meg lehet beszélni, ki lehet bogozni a dolgokat, és akkor akár visszamenőleg is másképp látja az ember a világot...
2010. április 4., vasárnap
Április négyről... Ja nem, ezt ifjabb koromban énekeltük... Szóval a mai túráról kellene pár sorban megemlékeznem - rövid túra, gyorsan abszolválva, úgyhogy a beszámolót sem húzom, mint a rétest...
Tegnap próbáltam szervezni túratársakat - válasz nem volt, úgyhogy megcéloztam a rajtidő elejét - jelentem sikerült, a korábbi két alkalommal szokásos elkavarás nélkül sikerült odaérnem, és 7. számmal nevezni.
Igazolólap, térkép, leírás a szokásos, feltűnik néhány ismerős túratárs is - aztán pontban 8:30-kor elhangzik a "mehettek" erre aztán elindul a "tömeg". Gyorsan elkezdem szedni a lábamat, hiszen a Hunyad-orom emelkedője/lépcsője sem viccel, nem lenne jó ott totyogni, így aztán elsőként sikerül begyűjtenem a bélyegzést. Visszafelé biztatom a felfelé igyekvőket - persze tudják ők is, hogy ez csak az első 80 abból a 820 méterből, ami szintben vár ránk a mai délelőttön.
Alig múlt háromnegyed kilenc, amikor a "2 pont" feliratú bélyegző lenyomata is rákerül a lapomra, miközben kapom a figyelmeztetést, hogy a Z- után a Zc törlőkereszttel le van festve, de arra kell menni, meg szalag...  - mosolyogva mondom, hogy persze, tudom, tavaly is így volt, nem először vagyok itt :-) Lépcső, a Z- letérés jobbra már nem téveszthető el - itt aztán bele is kocogok egy picit a széles, enyhén emelkedő gyalogúton, hiszen érzem, hogy ebben a kellemes időben jó időt is lehet menni ezen a túrán.
A Pozsonyi-hegyi fordítóhoz is elsőként érkezek, kapom a pecsétet, meg az útbaigazítást, higy fölfelé, át az aszfalton, majd Z3 balra. Szedi elő a szalagot, hogy kirakja - elkérem, mondván, hogy arra megyek, kirakom én. Így is lesz, az aszfalt túloldalán a korlátra kerül egy, meg föntebb, ahol balra ráfordulunk a Z3 jelzésre.
Itt ismét jól kocogható szakasz jön, még nincs túl meleg (reggel 11 fokot láttam egy utcai hőmérőn), úgyhogy próbálom itt is gyorsan szedni a lábamat.
Egy sorompó nyomainál kiérek a korábban keresztezett aszfaltcsíkra, amin a Tündér-szikla fölötti parkolóig vezet a Z3, itt balra befordul a Tündér-sziklához. Hmmm... néhány hete egészen más hangulatban, más időjárásban jártam erre...
Óriáslépcsőnek tűnnek az eróziót csökkenteni hivatott keresztbe rakott farönkök - érdekesen lehet rajtuk átugrálni, de sikerül. A Z- elérésének azért örülök, hiszen picit ismét szintben lehet haladni (ebből nincs sok ezen a gyaloglaton), nem sokkal később azonban pár percre megállok, hiszen a 4. ep. bélyegzését be kell gyűjtenem.
Itt kiderül, hogy az egyik leányzó lesz a normafai pontőr, mondom neki, hogy ha nem akar egyedül felgyalogolni, akkor várjon meg, mindjárt jövök :-))
Így is lesz, 9:35-kor megkapom lent a bélyegzést, immáron az ötödiket, aztán lépcső fel, Z-, és irány Normafa. Elég tempósan haladunk, szembe ismerősök jönnek, aztán feltűnik a Rétes büfé...
Pontban tízkor kapok egy kacsintós bélyegzést (a 6. számú stempli elveszett), veszek két rétest meg egy pohár meggylét - és elvesztem az elsőségemet :-)) Persze ez nem baj, hiszen nem versenyről van szó, jót poénkodunk is a dolgon.
A rétesezés után irány a Kc jelzés, a székelykapu után majdnem sikerül elkavarni róla, de gyorsan korrigálok. A Libegő felső végállomásánál már a 7. bélyegzést gyűjtöm be, majd elindulok lefelé...
A Libegő 11 résztvevői vel közös ez a le-föl szakasz, biztatjuk egymást a sok ismerőssel - bár nekik nehezebb dolguk van, de jólesik mindenképp.
Lent benyakalok egy flaska izólöttyöt, berakom a kocsiba a hátizsákot, és bélyegzés után nekivágok a fölfelé vezető útnak.
Az aszfalt keresztezésekor sikerül elkerülni egy kellemetlen találkozást, tolom tovább fölfelé - nincs sok, és bár fújtatok, mint a gőzös, de igyekszem ha lassan is, de megállás nélkül feljutni a Libegő felső állomásáig. Itt a bélyegzés után kapok egy listát, hogy vigyem föl a 10 ep-ra, megteszem, természetesen a P- lépcsőjén megyek, ahogy kell. Hivatalosan itt a cél: 11:05 kerül a lapra.
Visszasétálok a Libegő felső végállomásához, iszok egy szörpöt, megkapom a díjazást, majd elindulok a régi P- jelzésen lefelé. Az aszfalt után Z3-Z- kombó, itt valahol elszórom a díjazás mellé kapott CHIP-magazinból a DVD-t - a Tündér-sziklánál a ponton veszem észre, visszaindulok érte, sajnos nem megyek eléggé vissza, úgyhogy...

No mindegy. Holnap meglátjuk, mi lesz.