Zeller (zöldség)

Zeller


 (Apium graveolens)

K100 visszaszámlálás 2018

Blogarchívum

Címkék

2010 (50) 2011 (47) 2014 (37) 2012 (35) 2013 (34) 2009 (31) 2015 (30) 2007 (23) 2008 (22) Gyermekvasút nyomában (17) seprű (12) Monoton (11) éjszaka (11) Bia 25 (10) Budai 50 (10) Gyermekvasút nyomában N (9) Hegedűs Róbert emléktúra (9) Meteor (9) Vasas maraton (9) 2016 (8) Budai kilátók (8) Gyermekvasút nyomában É (8) Halmi dűlő (8) Sárga (8) Együtt a magyar családokért (7) Gyermekvasút túra (7) Kinizsi (7) A város peremén (6) Barlangtól barlangig (6) Budai tájakon (6) Fóti Somlyó (6) Himbi-Limbi a Libegő alatt (6) Meteor 21 (6) Monoton minimaraton (6) Tojás (6) rendezés (6) BUÉK (5) Buda határán (5) Budai kilátók extra (5) K100 (5) Normafa (5) Piros (5) Téli Gyermekvasút (5) bejárás (5) EKF (4) Gyertek ki a Vadasparkba (4) Szomor (4) Zöld (4) Buda bércein (3) Budai trapp (3) Budapest terep félmaraton (3) Falasokk (3) HASE (3) Merzse-mocsár (3) Monoton maraton (3) Szurdok (3) Tojás 30B (3) Téry Ödön emléktúra (3) Tündér 7 (3) Vár a Mikulás (3) Éves összefoglaló (3) Óbudai határtúra (3) Aragonit 10 (2) Csabdi (2) Gerecse 50 (2) Határjárás (2) Hegedűs Róbert emlékséta (2) Hárs-hegyi hétvége (2) KTF (2) Kitörés (2) Lábatlan (2) Meteor maraton (2) Monoton félmaraton (2) Nagybörzsönyi négylevelű (2) Pilisi trapp (2) Retro túra (2) Tanúhegyek nyomában (2) Tojás 30A (2) Tátralátó (2) Vitézlő (2) Vértesi barangolások (2) Zongor 45 (2) Zsíros deszka 10 (2) szalagozás (2) terepfutás (2) Éger-völgy (2) 11km a XI. kerületben (1) 20 éves a TTT (1) BEAC 30 (1) BSI-túranap (1) Balaton 20 (1) Budai 25 (1) Budaörsi dolomitok (1) Bujáki kikelet (1) Börzsönyi kék (1) Corvin (1) Cserhát (1) Dolina (1) Don Bosco (1) Dél-börzsönyi kilátások (1) Dűlőkeresztelő (1) Együtt a magyar családokért (Á) (1) Forrástúra (1) Forrástúra a Börzsönyben (1) Forrástúra a Köszegi-hegységben (1) Geocaching tt. (1) Görgey (1) Havazoo (1) Hidzsra a várból (1) Hol a következő (1) Iluska séta (1) Kakukkhegy (1) Karszt (1) Kikelet vizei (1) Kincsem (1) Kinizsi 25 (1) KisNyolcas (1) Kiss Péter Emléktúra (1) Kohász kék (1) Kéktúra a Cserhát-kupáért (1) Kézdi 10 (1) Less Nándor (1) Libanoni cédrus (1) Libegő (1) Magas Bakony (1) Masni (1) Mecsek 999 (1) Merzse-mocsár É (1) Moccanj. Városliget (1) Mátra 40 (1) Mátrahegy (1) Nahát (1) Nyerges 40 (1) Oroszlány (1) PMTT (1) Pest irányába (1) Sorrento 21 (1) Szent Margit nyomában (1) Séta az éjszakában (1) Tojás 20 (1) Turul (1) Téli teljesítménytúra (1) Töki tökölő (1) Viharbükk (1) Váci csata 20 (1) Vándorbottal a vasparipáért (1) Várnak a várak (1) Városliget (1) Vöröskő (1) Zebegényi séta (1) Zugligeti (1) elmaradt (1) feladva (1) túramozgalom (1) Éjjel a Mezőföldön (1) Ну погоди (1)

Ars Poetica is lehetne


Mi az, ami képessé tesz bennünket, hogy elérjünk egy célt, egy álmot? Csak ez a kis szó: akarom.
Nincsenek leküzdhetetlen akadályok, csak emberek, akik nem hisznek az akadályok legyőzésében.



A

Túranaptár

természet, az erdő, a szép tájak szeretete gyermekkorom óta bennem él. Faluban nőttem fel, ahol adott volt a lehetőség a természetben csatangolni...

Aztán városi életre kellett berendezkednem a tanulás, majd pedig a munka miatt. Szerencsére Miskolc és a Bükk elválaszthatatlan egymástól, így az erdőjárás, a kirándulás ott sem maradhatott ki az életemből. Budapesttel más a helyzet, rohanósabb az élet...
Persze feltaláltam magamat - ha már Miskolcon, egyetemistaként sokat jártam barlangba, akkor itt is megtaláltam a módját annak, hogy barlangba járjak.
Az MKBT Solymári bizottságán belül lehetőség volt néhány tavasztól őszig tartó szezonban az Ördöglyukban túrákat vezetni - barlangi idegenvezetőként a tudás meg a fizikum berozsdásodása ellen is hasznos nyarak voltak ezek.

Később maradtak a felszíni kirándulások, túrák, aztán 2006-ban egy szórólap, ami egy teljesítménytúrára invitált. Ha jól emlékszem, a Budai kilátókra. No, ez, akkor kimaradt, azonban 2007-ben a Barlangtól barlangig túrával elkezdődött a teljesítménytúrázó "pályafutásom"...
Eleinte csak hobbi, kellemes időtöltés, néha majd' belehalás :) aztán ahogy érezhetően javult a fizikumom, jöttek a szebbnél szebb, húzósabbnál húzósabb gyaloglatok.
No, ezekről a túrákról, az azokon szerzett tapasztalatokról,élményekről szól majd ez a blog.

Felmerülhet a kérdés, hogy miért Zeller? Anno 1988 őszén, az NME rádióstúdiójában Nagy Pali ült a fotelban, nézett, meg ízlelgette az új stúdiós-jelölt nevét, majd kibökte, hogy legyen Zeller. Na, azért :-)
2010. március 21., vasárnap
Negyedszer indultam el ezen a túrán, részben azért, mert Bubu megemlítette a teljesítménytúra topicban, hogy első kézből származó infó alapján nem elírás a túranaptárban a jelvény a Bia 25 mellett, részben meg azért, hogy az ominózus követ immáron harmadízben rituális megtiprásban részesítsem :) No persze maga a túra is szép, relative :) kellemesen eloszló szintekkel, és ilyenkor bizony már "nagyon tavasz" szokott lenni.

Reggel nem túl sok alvás után pár perccel  nyolc előtt parkolok le Biatorbágyon, majd pikk-pakk nevezek: A nev. lapot többen osztogatják, 3-4 autónál lehet nevezni, sor csak az első kocsinál van :)
rajtszám 427., pontos idő 8:10.
Mondhatni szokás szerint megkocogtam az aszfaltot, aztán a magánterület elkerülésénél utolértem Nagyondinnyét és Jámbort, úgyhogy lőttek az "antiszociálisan befordulok és tolom, ahogy a csövön kifér" túrának - persze ez cseppet sem okozott gondot, sőt.
Az első emelkedőn egy szuszra tolom fel magamat, tempóbeli különbségből adódóan picit ráverek Dinnyére, aki szabadkozik - nem kell, nálam van némi súlybeli előny :)
Innen csak egy macskaugrás a túra egyik fénypontja következik: a Kő-orr, ahol Vagdalthús hozzá illő :) frissítéssel fogad, a poharakat kötsögfa-jelleggel :-) egy bokor ágaira rakja ki. A frissítés első osztályú, bár csak módjával kóstolok, hiszen kell a józanság - legalábbis a túra utánra :-)
Az ominózus követ meglelem, kap egy-két apró rúgást - minthogy ez a harmadik volt, így megbocsátást is.
A lefelé menetben előzök, beleakad a cipőmbe egy nagyobbacska ág - bottal vagyok, sikerül elkerülni a pofára esést, bár picit visszafogom magam.
Lejtő után emelkedő jön, tartja az örök igazság, itt sincs másként - ismét  a gradiens-túrázást (esésvonalon fölfelé) élvezhetjük - picit talán durvább végződéssel, mint a Kő-orr előtt.
Innen aztán barátságos erdei séta, majd egy balos (emberbaráti okból, hiszen előttünk újabb meredély látszik, bár ami késik, közeledik...), utána jobbra tartunk, és ismét emelkedünk picit - Dobogó-hegy, EP. 9:12. Konstatálom, hogy 5.72km/62 perc, ergo jól jövök/jövünk. Dinnyéék öt perccel előttem indultak, úgyhogy nekik is baráti eddig az átlaguk - teljesen enjoy módban gyalogolva.
Alig lépünk kettőt-hármat a beszélgetés közben, már ki is érünk Sóskút fölött az erdő szélére - repül az idő, bár inkább a kilométerek, hiszen a csokis-ásványvizes pontra, Sóskút déli csücskére 10:10-re érünk, ami nekem pont két óra (11.27km).
A frissítést elfogyasztjuk, majd indulunk tovább. Átvágunk Sóskúton, felmegyünk a kálváriára, pecsételés, én leveszem a pulcsit, pakolászok, majd Dinnyéék után eredek.
A lejtő után utolérem Jávor Zolit, váltunk pár mondatot, aztán a Benta első hídja előtt közösen csodálkozunk rá azokra, akik jobbra átmennek a hídon, mikor balra ott fityeg a szalag, szemben ott virít a jelzés...
Dinnyéék itt várnak, együtt indulnánk tovább, azonban én a lovas centrum bejáratát megörökítem, úgyhogy ismét lemaradok.
Rafterhez csatlakozom (itt tudjuk meg hogy ő Rafter, én meg ZE...), csevegés közben ismét csak gyorsan peregnek a kilik - már az erdészház mellett járunk :) Ismét fotómegállást tartok, aztán fölfelé a völgy oldalában a "pont jó" emelkedőn tolom, ahogy a csövön kifér a többiek után.
A Nyakas-kő EP-nél (11:35 van) Dinnye szőlővel kínál minket - le van szépen szedve a fürtről, úgyhogy csak markolni kell :) 2-9 szemet betermelek, majd a bélyegzés után elég szerencsétlen időpontban indulunk Jámbor után egy nem túl gyors csoport közepén. Szánom-bánom, egy vízmosta ösvényen ismét esésvonal-menti gyaloglással előzök, de legalább hamar letudom ezt a nagyjából (de csak nagyjából!) utolsó szintet.
Fönt, a szirt tetején a kilátás a szokásos (vagyis pazar), Páran találgatják, hogy mi az a település jobbra lent :) Igen, az Bia - elég megnézni az itiner belső oldalán lévő színes térképet...
Némi szintet még kapunk, később az Iharos oldalában lévő ereszkedésben jár hozzá egy kevés sár is.
Innen a Szily-kápolna egy nagyobbacska ugrás, 12:20, itt müzli-szeletet kapunk a bélyegzés mellé. Az órára nézve kényelmesen tartható a terv, azaz öt órán belül teljesíteni a túrát, hiszen innentől van egy kicsi lefelé, majd jön a lőtér,  megkerüljük a focipályát...
Utána viszont egy méretes béka keresztezi az utunkat már az aszfalton - fotózok, és megvárom, míg átugrál, illetve mászik  a túloldalra, ahova indult - kár lenne, ha egy autó kivasalná szegényt.

Ezzel persze megy az idő, úgyhogy kocogva eredek a túratársaim nyomába.
Gyalogos híd, ki a főútra, majd jobbra vissza a célba - 12:40 kerül a lapra érkezési időként, azaz 4:30 lett a vége.


A díjazásról. nem szoktam kiemelni, de itt most kivételt kell tennem. Ha egy szóval kell jellemeznem, akkor csodálatos. Az emléklapot már korábbról is ismerheti az, aki járt már ezen a túrán, a jelvény viszont az év egyik legszebb jelvénye - megkockáztatom, hogy a legszebb.

Szedelőzködés után Dinnyével és Jámborral beülünk az autóba, és irány Budapest, ahol az egyik utcai hőmérőn 21°C-t látott Jámbor - teljesen hihető, hiszen a reggeli randa felhős-borult ég után napközben pólós-rövidnadrágos idő lett. De mi lesz így nyáron...?


2010. március 20., szombat
Vannak dolgok, amik nehézzé teszik a billentyűk koptatását, de írni kell - no nem ezekről, hanem a túráról...

Reggel felszedtem Andrást, Pannit és Tihamért, úgyhogy telekocsival indulhattunk útnak Tápiószele irányába. M3, M0, 31, 311, aztán Tápiószelén le is parkoltunk kilenc előtt valamivel - a 31-es utat egy jó hosszú szakaszon felmarták, 40-60 közötti korlátozások, két helyen váltakozó irányban haladó forgalom lámpa irányításával...
Gyors nevezés, rajtszám 791, idő 9:00. Az útvonal leírása egy oldal, mellette a margón ott van, hogy az adott szakasz milyen jelzésen halad - szerintem jó ötlet. Van továbbá térképvázlat is, bár részben a tömeg, részben a csapatban lévő nem első bálozók jóvoltából egyszerű az útvonal követése.
Tápiószele tipikus falusi utcái után a Hajta-parton megyünk tovább, sok a fiatal, sajnos sok közöttük a dohányos is - minket mondjuk nem zavar, hiszen "nem sietünk", ergo sorra előzgetjük őket :)

Látok két csettegőt, ezeket a barkácslelemények garmadát tartalmazó gépeket le is fotózom gyorsan.
Picit távolabb széles, belvíz miatti tavat kerülünk ki. Balra házak, jobbra víz, előttünk-alattunk gyalogösvény szélességű út. No, itt sem használhatják az autókat azok, akiknek épp van...
Egy balkanyar, némi további séta, és elérkezünk az első EP-hoz, kerek 6km, 10:03 kerül a lapra...
Nem sokkal később jobb kanyar, majd üdülőtelepre érünk - nekem teszik egyik-másik ház, csend, jó levegő, nyugalom - csak a hegyek, vagy akár méretesebb dombok hiányoznak...
Mi tetszett ebben Petőfinek...? No mindegy, de gustibus non est disputandum...
A második EP-n kis dobozos fehér szőlőlevet kapunk, a dobozra rákerül a rajtszám is - a végén ugyanis sorsolásra kerül sor.
A jelzést követve indulunk tovább, a táj változatos, legelő, szántó, erdő, a terep viszont eléggé "egysíkú" - de milyen legyen egy alföldi túra?
Nemsokára feltűnik a távolban a lovaspark, addig persze el kell haladni egy disznókarám mellett is - Tápiószelén a szarvasmarha, itt a disznók szagával lehetett közelebbi kapcsolatba kerülni - nekem, falusi levegőn nevelkedett emberként semmi gond, de volt, akinek egyszerűen csak "büdös" volt :)
Nem sokkal később balra betértünk a lovaspark felé, ahol érkezési idő/bélyegzés plusz csomagolt nápolyiszelet (a csomagolásra itt is rákerült a rajtszám) után mehettünk sorbaállni az önköltséges ebédért. Sorállás közben Dinnye lencsevégre kap mindenkit, aztán Pygmea jön Tihamért is lefotózni - a dokumentálás az fontos :-))
A választék Sima gulyás, babgulyás, marhapörkölt szürkemarhából, illetve sült csirkecomb (rizs vagy főtt krumpli), kenyér, savanyított karfiol(!). Kérek egy nagy marhát :) a kenyérből, savanyúból szabadon lehet vételezni, úgyhogy fogok mellé két szelet kenyeret meg egy nagyobbacska karfiolrózsát, majd letelepedünk Dinnyéék helyére.
Előtte üdvözlöm Jámbort, Cejas a másik asztalnál, később befut Vándorcsillag is...
A pörkölt marhajó volt :-) némi pihenés/pihegés után azért továbbállunk - az indulási időhöz 12:05 kerül, azaz kerek negyven percet töltöttünk itt.
Sajnos a szamarak a karám másik csücskébe vonultak, úgyhogy "családi fotó" :-) nem készült, majd legközelebb, ha erre járunk...
Hosszú egyenes szakasz következett, majd a változatosság kedvéért derékszögben balra fordultunk, és nemsokára a 4. EP-n találtuk magunkat.
Rövid szalagozás, majd jelzett út cikk-cakkban,  rettenetes emelkedők :) , EP, szalagozás, Hajta-híd, no, itt már jártunk ma... Innen az induláskor megismert úton vissza a célba, ahol most nem elöl, hanem hátul kellett bemenni a művelődési házba. Bélyegzés, búrkifli, majd az előre összekészített, borítékba rakott díjazás átvétele következett, szépen, egymás után. A nagyteremben leadtuk a szemetünket, amikből időközönként egyet-kettőt kihúztak, és az adott rajtszám tulajdonosa egy pár zoknival lett gazdagabb :-)
Beszereztem egy Cartographia kupa igazolófüzetet, meg bele az első bélyegzést, hiszen ezért (is) jöttem :-)
Ebola is befut, majd a főrendező, Lipák István körbejár gratulálni - két tombolahúzás között...

A hangulat nagyon jó, tényleg látszik, hogy szívvel-lélekkel csinálja a nem kevés számú rendezői/közreműködői csapat. A díjazás tetszetős, még kétszer kell jönni, hogy jelvényt kapjak - a következő két évben március 3. szombatja biztosan foglalt - csodás a búrkifli a célban, nagyszerű a hangulat egy laza, sétálós tavaszi túrán.

A vége? 4:35, 24,2km-en... No, most tényleg nem siettünk - remélem, nem utoljára...


2010. március 15., hétfő
Ismét itt van március idusa, és én ismét a Gyermekvasút nyomába eredek :) Panni a Cartographia kupa miatt a Népek tavasza túrát választotta, úgyhogy most siethettem kedvemre :-)
A rajtba fél tíz után nemsokkal érkezem, és megdöbbenek: nincs sor. Semmilyen sor nincs - na ja, négy asztalnál folyt/folyik a rajtoltatás, a tavalyi módszer szerint: a nevezési díjak listája kirakva, kapunk egy cetlit, amire ráírja az ember a nevét meg a fizetendő összeget, majd ezt leadva és befizetve kézhez kapja a pecsételőlapot és a vaskos füzetet.

Rajtidőként 9:50 kerül a lapra, én azért felírom a pontos időt is: 9:42-kor lépek ki a váróteremből. Z-, Svájci út, lépcső, majd jobbra, ahogy kell, a Széchenyi kilátóig, illetve az előtte szerénykedő Széchenyi-emlékig.
Bélyegzés, majd Adrival és Petamival indulunk az Apáca-rét, illetve a Z3 jelzés felé. Tömeg az azért van, előzgetünk, a Kápolnánál szerencsére csak 2-3 túrázó van előttünk.
Tovább lefelé, majd a Farkas-völgyben a változatosság kedvéért fölfelé :) Sár, truty az van bőven - meg túrázó is - szeretnék jó időt menni, így Adriékat elhagyom, és vad előzésekbe kezdek - nem nagyon számoltam, de száz fölöttre saccolom az itt megelőzött andalgó, sétálgató, bóklászó, sarat kerülgető túrázók számát.

Ezzel az előzgetéssel szerencsém volt, Normafa állomásnál sem kellett szinte semmit sem várni, és máris roboghattam tovább Csillebérc felé, a Hol a következőn is használt útvonalon.
Csillebércen az előbb említett túrához hasonlóan sor fogad, de itt sem kellett 3-4 percnél többet várni a bélyegzésre. A vonat elhaladását azért megvártam, majd ahogy azt kell, irány a vasút mellett a Z+ jelzésig, majd azon fel, szépen, át a székelykapu alatt, ahogy a jelzés mutatja... Már akinek mutatta, sokan jöttek "szokás szerint" az aszfalt felől..
Meredeken le a Z- jelzésig (hmmm.. mintha jártam volna már errefelé valamikor...), majd a zöldön le a Disznófőig, meg vissza... Csak hogy a szintet összekaparjuk valahogy :) Közben persze a szép tiszta időben megcsodáljuk a Mátra távolban tisztán kivehető vonulatait...

A "túloldalon" tempósan lerobogok Virágvölgy állomásig, bélyegzés, kis pohárka tea, de többre most nincs időm, megyek tovább Makkosmária felé. A leírásból kiderül, hogy az állomással szemben lévő épületben oktatótermek bérelhetők :) Ezt jó tudni.
Makkosmáriánál bélyegzés, jelzésváltás a piros sávra, egészen Jánoshegy állomásig. Itt azért kell sorakozni picit - viszont amikor megérkezek, épp akkor indulnak Marjanék tovább - no, akkor a lépcső után elcsípem őket :-)

Így is lesz, azonban egészen más a tempónk, ráadásul munka miatt kap egy telefont (na ja, a németeknél nincs ma ünnep...), úgyhogy nekiiramodok fölfelé.
A P- lépcsőjét is sokan "dísznek" tartják sajnos, és szemből támadják a kilátót, én lépcsőzök, a kilátóba felmenetelt azonban kihagyom, ha már az alsó szinten rendezkedett be a két pontőr.

Az óra pontban delet mutat, úgyhogy öt perc pihi, szerelvény-igazítás, egy izólötty lecsusszan, némi csokival kísérve, aztán indulok tovább, mert a Hárs-hegy még előttem van...

A Hárs-hegy megmászása előtt azért Szépjuhászné állomáson nem hagyom ki a bélyegzést :) utána viszont a kellemesen emelkedő S- jelzésen felcaplatok a kilátóig. Nem, nem jobbra a sziklás direkt ösvényen, hanem balra tarva, a jelzés kunkorát is megcsinálva. A kilátónál a kispisták tömege áll jobbról sorban, én balról érkezek, és kapom a sor előtt a bélyegzést. No, innen szinte csak lefelé, bár a Bátori-barlang előtt/mellett azért jó, ha van az embernek plusz két lába, vagy legalább két botja, ugyanis csúszik. Nem kicsit, hanem nagyon. Szerencsére a hóban a "megszokott módon" ki lehet kerülni az ominózus lejtőt - vagy sorban állni a bejárat fölötti sziklán való átjutáshoz.

A Kis-hárs-hegyre egy gyors kitérő, fent szokatlan dagonya van, sor viszont itt sincs, úgyhogy ezzel itt it szerencsém van, mint ahogy a következő ponton, Hárs-hegy állomásnál is.

S-, Sc, majd Nagyrét - 13:07-et mutat az óra, úgy tűnik, sikerül jó időt menni idén... Egy eltévedt túrázó ("civilben" tájfutó) srác jön szembe: ez a pont kimaradt neki, pótolja, aztán korrekten ő is a Villám-utca fordítva nőtt lejtője :) felé jön. Fazekas-hegy, majd kocogósra fogom, hiszen szép kerek időt is lehet belőle csinálni, bár sáros itt-ott az út, de nem számít - jobbra fel a múzeumhoz, majd vissza a gyermekvasutas otthonhoz... 13:22-kor kerül a lapomra az utolsó bélyegzés, Budapest-kupa bélyegző - még épp, hogy látszik verzióban, emléklap, kitűző - gyorsan, pontosan, sorállás nélkül. Még kicseréltetem a tavaly tévesen kapott 4. teljesítésre járó kitűzőt, majd megyek enni (csirkepöri, tészta, uborka, kenyér, és egy kicsi sió almalé) - ez egy ilyen nap nekem, itt sincs sor :-)) (de sör se.. azt majd otthon :-))

Petamiék is beérnek négy órán belül, ő nyer egy üveg bort ezzel :-) A vonat kettőkor indul vissza, Adrival elbúcsúzunk, és vonatozunk egyet a rajtban hagyott autóhoz, majd irány haza.

A napsütés mellé társuló hideg szél, a terep télből tavaszba váltakozó képe "kettő az egyben" téli és tavaszi túrává tette ezt a rendezvényt. A régebbi beszámolókat visszaolvasva látszik, hogy a rendezés során odafigyelnek a problémákra, és igyekeznek azokat a következő alkalommal elkerülni, jobbá, gördülékenyebbé tenni a túrát - ez idén is sikerült.
Nagyon jó látni a sok gyermekvasutast, akik részt vesznek a szervezésben, sürögnek-forognak, reméljük a túraszervezésben később is számíthatunk rájuk!


2010. március 6., szombat
Tegnap este eldőlt, hogy egyedül megyek a huszas távon, mert a nagyobbik lányom arcüreggyusziból épp, hogy kilábalt, ergo nem tenne jót neki egy gyaloglat.

Reggel félve bár, de autóval mentem a rajtba (tavaly volt jópár autófeltörés a Szépjuhászné parkolóban teljesítménytúrák alatt), és a kocsit picitt odébb raktam le, majd a besétáltam a rajtba. A nevezési lap kitöltéséhez kirakott tollak fagyosak, de csak sikerül egy lapra rákanyarítanom a kért adatokat, majd nevezni. 8:45-kor indultam, tudva, hogy 30-40 perc előnyük lehet Panniéknak.

Menet közben sok ismerős, Marjan és két barátnője is feltűnik - beszélgetünk, és majdnem eldumálájuk a S- letérését a S-P- közös szakaszról Csacsi-rét felé - de csak majdnem :-)

Csacsi-réten csokit kapunk a bélyegzés mellé, majd némi cihelődés után tovább megyünk a S- jelzésen. Érdekes látni, ahogy ez a fiatalos erdősáv évről évre erősödik, növekszik...

A Piktortégla-üregek előtt kirakott papírlap hívja fel a figyelmet, hogy EP következik. A bélyegzést követően egy rövid telefon Panninak, hogy hol járnak - Nem sokkal a Piktortégla-üregek után, kapom a választ. Elköszönök a hölgykoszorútól, és szaporázom a lépést - nem sokkal később kiderül, hogy fölöslegesen, mert picit elkavartak, és Csillebércnél járnak. No mindegy, a Hol a következőn megismert sráccal megyek tovább a P4-en a helyes irányba fordulva. Eljutunk a P4 lépcsőjéig, majd sikerül nekünk is kavarni egyet: lemegyünk rajta, majd az Irhás-árok utcán lefelé indulunk... Hörcsög-utca, Ördög-orom, és már vissza is jutottunk a helyes útra, nagyjából 700m pluszt belerakva. (Tavaly még erre jött a túra, bár akkor meg a P4 másik ága és az Irhás-árok volt műsoron...)

A Z3-on már simán vesszük az akadályt, felérünk az úti madonnához - megnézem a telómat, "kápolna megvolt" - és egy 10 perccel korábbi időpont. Gyors telefon, a kajaponton megvárnak.

A kajaponton zsíroskenyér, csalamádé, lila hagyma, tea fogyasztható - két szelet kenyér és két pohárka tea csusszan le, aztán indulandusz tódulandusz - vár a meggylé meg a rétes Normafánál :)

A pont pont jó helyen van :) az egyik asztalhoz telepedtek le, úgyhogy a kellemest a hasznossal egybekötve pecsételtetünk, falatozunk, illetve kortyoljuk ki-ki a meggylét avagy a forralt bort. Szötske megmutatja a tavalyi négy szín kitűzőjét - szép, remélem jövőre nekem is lesz ilyenem :)

A privát frissítés után a Kc-ön indulunk el le, az Anna-kápolna felé, majd onnan tovább a János-hegyig, bár a végén természetesen a P- lépcsőjén. Az Erzsébet-kilátónál Panni megszólal "Felmegyünk " - picit kérdésként hangzott, picit felszólításként, picit kijelentésként :) felmentünk a kilátóba, egészen a tetejéig - szikrázó napsütés némi széllel, a város látványa így távolról csodaszép - fotózok is egyet, aztán még egyet: a kerület lobogója fejjel lefelé van felhúzva... (a nemzeti trikolort sikerült rendesen...)

Innen csak lefelé van, úgyhogy a kilátó után kényelmes sétával érünk be a célba, ahol kitűző, oklevél, csoki, forró tea vár ránk.

Az autó megvan, pici rendrakás után négyesben indulunk vissza a városba.