Zeller (zöldség)

Zeller


 (Apium graveolens)

K100 visszaszámlálás 2017

Blogarchívum

Search

Betöltés...

Címkék

2010 (50) 2011 (47) 2014 (37) 2012 (35) 2013 (34) 2009 (31) 2015 (30) 2007 (23) 2008 (22) Gyermekvasút nyomában (17) seprű (12) Monoton (11) éjszaka (11) Bia 25 (10) Budai 50 (10) Gyermekvasút nyomában N (9) Hegedűs Róbert emléktúra (9) Meteor (9) Vasas maraton (9) 2016 (8) Budai kilátók (8) Gyermekvasút nyomában É (8) Halmi dűlő (8) Sárga (8) Együtt a magyar családokért (7) Gyermekvasút túra (7) Kinizsi (7) A város peremén (6) Barlangtól barlangig (6) Budai tájakon (6) Fóti Somlyó (6) Himbi-Limbi a Libegő alatt (6) Meteor 21 (6) Monoton minimaraton (6) Tojás (6) rendezés (6) BUÉK (5) Buda határán (5) Budai kilátók extra (5) K100 (5) Normafa (5) Piros (5) Téli Gyermekvasút (5) bejárás (5) EKF (4) Gyertek ki a Vadasparkba (4) Szomor (4) Zöld (4) Buda bércein (3) Budai trapp (3) Budapest terep félmaraton (3) Falasokk (3) HASE (3) Merzse-mocsár (3) Monoton maraton (3) Szurdok (3) Tojás 30B (3) Téry Ödön emléktúra (3) Tündér 7 (3) Vár a Mikulás (3) Éves összefoglaló (3) Óbudai határtúra (3) Aragonit 10 (2) Csabdi (2) Gerecse 50 (2) Határjárás (2) Hegedűs Róbert emlékséta (2) Hárs-hegyi hétvége (2) KTF (2) Kitörés (2) Lábatlan (2) Meteor maraton (2) Monoton félmaraton (2) Nagybörzsönyi négylevelű (2) Pilisi trapp (2) Retro túra (2) Tanúhegyek nyomában (2) Tojás 30A (2) Tátralátó (2) Vitézlő (2) Vértesi barangolások (2) Zongor 45 (2) Zsíros deszka 10 (2) szalagozás (2) terepfutás (2) Éger-völgy (2) 11km a XI. kerületben (1) 20 éves a TTT (1) BEAC 30 (1) BSI-túranap (1) Balaton 20 (1) Budai 25 (1) Budaörsi dolomitok (1) Bujáki kikelet (1) Börzsönyi kék (1) Corvin (1) Cserhát (1) Dolina (1) Don Bosco (1) Dél-börzsönyi kilátások (1) Dűlőkeresztelő (1) Együtt a magyar családokért (Á) (1) Forrástúra (1) Forrástúra a Börzsönyben (1) Forrástúra a Köszegi-hegységben (1) Geocaching tt. (1) Görgey (1) Havazoo (1) Hidzsra a várból (1) Hol a következő (1) Iluska séta (1) Kakukkhegy (1) Karszt (1) Kikelet vizei (1) Kincsem (1) Kinizsi 25 (1) KisNyolcas (1) Kiss Péter Emléktúra (1) Kohász kék (1) Kéktúra a Cserhát-kupáért (1) Kézdi 10 (1) Less Nándor (1) Libanoni cédrus (1) Libegő (1) Magas Bakony (1) Masni (1) Mecsek 999 (1) Merzse-mocsár É (1) Moccanj. Városliget (1) Mátra 40 (1) Mátrahegy (1) Nahát (1) Nyerges 40 (1) Oroszlány (1) PMTT (1) Pest irányába (1) Sorrento 21 (1) Szent Margit nyomában (1) Séta az éjszakában (1) Tojás 20 (1) Turul (1) Téli teljesítménytúra (1) Töki tökölő (1) Viharbükk (1) Váci csata 20 (1) Vándorbottal a vasparipáért (1) Várnak a várak (1) Városliget (1) Vöröskő (1) Zebegényi séta (1) Zugligeti (1) elmaradt (1) feladva (1) túramozgalom (1) Éjjel a Mezőföldön (1) Ну погоди (1)

Ars Poetica is lehetne


Mi az, ami képessé tesz bennünket, hogy elérjünk egy célt, egy álmot? Csak ez a kis szó: akarom.
Nincsenek leküzdhetetlen akadályok, csak emberek, akik nem hisznek az akadályok legyőzésében.



A

Túranaptár

természet, az erdő, a szép tájak szeretete gyermekkorom óta bennem él. Faluban nőttem fel, ahol adott volt a lehetőség a természetben csatangolni...

Aztán városi életre kellett berendezkednem a tanulás, majd pedig a munka miatt. Szerencsére Miskolc és a Bükk elválaszthatatlan egymástól, így az erdőjárás, a kirándulás ott sem maradhatott ki az életemből. Budapesttel más a helyzet, rohanósabb az élet...
Persze feltaláltam magamat - ha már Miskolcon, egyetemistaként sokat jártam barlangba, akkor itt is megtaláltam a módját annak, hogy barlangba járjak.
Az MKBT Solymári bizottságán belül lehetőség volt néhány tavasztól őszig tartó szezonban az Ördöglyukban túrákat vezetni - barlangi idegenvezetőként a tudás meg a fizikum berozsdásodása ellen is hasznos nyarak voltak ezek.

Később maradtak a felszíni kirándulások, túrák, aztán 2006-ban egy szórólap, ami egy teljesítménytúrára invitált. Ha jól emlékszem, a Budai kilátókra. No, ez, akkor kimaradt, azonban 2007-ben a Barlangtól barlangig túrával elkezdődött a teljesítménytúrázó "pályafutásom"...
Eleinte csak hobbi, kellemes időtöltés, néha majd' belehalás :) aztán ahogy érezhetően javult a fizikumom, jöttek a szebbnél szebb, húzósabbnál húzósabb gyaloglatok.
No, ezekről a túrákról, az azokon szerzett tapasztalatokról,élményekről szól majd ez a blog.

Felmerülhet a kérdés, hogy miért Zeller? Anno 1988 őszén, az NME rádióstúdiójában Nagy Pali ült a fotelban, nézett, meg ízlelgette az új stúdiós-jelölt nevét, majd kibökte, hogy legyen Zeller. Na, azért :-)
2009. április 19., vasárnap

Újabb lépés (a tizedik, tehát az alapszint már megvan) a Budapest Kupa követelményeinek teljesítése felé -- egy kellemes túrán, de kezdjük az elején...

Nevezés a Gyermekvasút János-hegy állomásán. A túra útvonalának szöveges leírásán és egy pecsételőlapon kívül mást nem kapunk -- se táv, se szintadatok, se térképvázlat -- szerencsére a túra jelentős része ismert jelzéseken halad, az általam kevésbé ismert szakaszokat meg térképről jól a fejembe véstem még tegnap :) Z3 jelzés, kocogás lefelé, az Úti madonnánál egy kérdésre kell válaszolni (igen, akik a buszvégállomásnál csatlakoztak, azoknak is kellett volna...), majd lehet tovább gyalogolni lefelé. A Z3 itt-ott azért lehetne jobban jelezve, ami van jelzés az viszont szép, rendezett, így az eltévedésre bár van esély, de minimális. A második, szintén kérdezős pont egy "vaskályha", azaz fémből készült talán határjelző oszlop. Itt is rá kerül a papírra a megfelelő válasz, majd tovább a Z3-on. Sajnos a P+ becsatlakozása benézhető, egy pillanatra sikerül is "túlcsúszni" az elágazáson, de rögtön jön a korrigálás, mehetünk lefelé... Aszfalt, beton, lépcső le, P4 jelzésre váltunk, nagy és szép, meg félkész házak, majd egy lépcső fölfelé... Pár lépés, és végre ismét erdő. Meg persze némi emelkedő (Frank-hegy). Rövidesen a buszfordulóhoz érkezik a fáradt túrázó, ahol immáron emberes pont és két szem szaloncukor várja, a bélyegzés mellé. S+, P- kombóval megyünk tovább Makkosmáriáig, közben a Végvári sziklán lévő levakolt tábláról kéne a feliratot leolvasni -- marad az, ami a vakolatra lett festve... Közben lassan megtelik a zsebem az eldobált szaloncukros fóliákkal, de nem dühöngök... Az igazi az lenne, hogy az ilyen csokiosztós ponton nem bélyegzést kap a túrázó, hanem a csokipapírt kell a célban bemutatnia... No mindegy :-/

Makkosmária előtt balról érkezik a Z+, vannak, akik itt tanakodnak, hogy merre -- útba igazítom őket, hogy nem, nem balra le, hanem jobbra föl kell menni... Z+ S- kanyar, majd emberes pont a Csacsi-réten. Itt írok időt, bár fölösleges, hiszen a távokat, mint említettem, az itiner nem tartalmazza, majd frissítek egy picit, és megyek tovább, le a Virág-völgyön. A szemből érkező P+-nál egy éles jobbos a fonódó P-S- jelzéseken (itt ma még fogok járni, jut eszembe...) majd némi hullámvasutazás következik, a S- és a S+ kereszteződéséig, ahol a papírra fel kell írni, hogy a régi Pc merre ment -- ez is megvan, most jöhet az utolsó szakasz, a S+, egészen a Vadaspark bejáratáig. Az egyik tisztáson a kondérban valami jóféle ételalap rotyog (a tűzgyújtási tilalom ellenére), nem érdemes szólni, mert ránézésre a tüzelőhöz hasonló az is, aki rakja...

A cél innen már szinte csak pár lépés, itt szép, de semmiben be nem férő :) oklevelet és egyedi díjazást vehetek át: ez utóbbi egy fa korong (vastagabb ág szalámi-szerűen felszeletelve), rajta a túra emblémájával.

A céltól kissé távolabb került kialakításra a túra etetőpontja; zsír, margarin, többféle lekvár, Nutella kerülhet a kenyerekre, hozzá pedig ásványvíz kortyolható.

A vadasparki belépőből járó kedvezményt nem veszem igénybe, pár kilométert rárakva visszabattyogok Normafához (Budakeszin megcélzom a P+ jelzést, majd utána a Virág-völgy oldalában lévő jelzetlen, de kényelmes utat választva), onnan pedig, némi rétes és meggylé elfogyasztása után haza.


2009. április 13., hétfő

Nofene, erről sem írtam beszámolót... Mentségemre legyen mondva, hogy a héten ügyeletes voltam, és épp, amikor hazaértem, csörgött az ügyifon, és bőven estébe nyúló - hogy is fogalmazzam meg finoman - munkahelyi elfoglaltságom volt...

Emlékeimben kutatva a túra szép volt, jó volt, habzsi-dőzsi, jó idő, 19,8km, 560m szinttel 3:42 alatt teljesítve.
2009. április 12., vasárnap

A tervem: 8-kor indulva kényelmesen 2 óra alatt lezavarom a 10km-es távot,  behúzva egy újabb túrát a Budapest-Kupa teljesítéséhez. A valóság: 10 előtt nem sokkal nevezési lap kitölt, sorba beáll -- mint kiderült nem a 10, hanem a 20km-es távon indulók sorába. Ha már így jártam akkor a 20-as távon indulok :) mondom, és megkapva a bélyegzésre szolgáló lapot, illetve a térképvázlatot és útleírást tartalmazó lapot, és pontban 10:00-kor nekilódulok. Normafáig kocogósra veszem az iramot, hogy gyorsan magam mögött hagyjam az aszfaltos szakaszt. Bélyegzés után a múlt hét végén megízlelt meggylé után érdeklődöm a büfében -- sajnos nincs, úgyhogy egy rétessel vigasztalódom. Lefelé a zöld sávon borzasztó csatorna- és pöcegödör-szag terjengett egy darabon, így aztán lefelé is erős tempót diktáltam.

A következő pontnál mennék tovább a Z- jelzésen lefelé, de a pontőr hölgy szól, hogy balra, az aszfalton kell tovább menni -- azaz a Tündér-szikla és környéke kimarad az útvonalból. Z3 majd Z+ jelzés következik, kellemesen kocogható terep, úgyhogy ezt ki is használom -- 10:50-kor kapom a bélyegzést a Szépjuhásznénál lévő ponton. Egy rövid totó erejéig szusszanok, majd immáron a S- jelzésen indulok visszafelé. A Virág-völgy alján jelzésváltás a piros sávra, némi belekocogás, 11:30-kor már a Makkosmáriánál lévő EP-on frissítek. Innen Z+ jön, van benne egy csöppnyi :) szint, nem csoda, hogy fél óra kell a normafai pontig...

Bélyegzés van, meggylé a büfében nincs, úgyhogy ismét csak a rétest tesztelem... Kék körtúra, S+ kék körtúra másik ága kombó jön, majd pedig a P- lépcsője föl, az Erzsébet-kilátóhoz. Kilátót kihagyom, robogok lefelé az egyszer már meglátogatott szépjuhásznéi ponthoz. 12:35, pecsét, izólötty maradékának elfogyasztása, majd neki az utolsó emelkedőnek a S- jelzésen.

Sokan mennek toronyirányt az emelkedő után, én maradok a jelzésen -- picit talán hosszabb, de kényelmesebb úton jutok fel a csúcsra, hogy aztán a túloldalon lehessen lefelé robogni. A kisvasút keresztezése után jobbról jelzésalapok a fán, majd lejtő, Nagykovácsi út keresztezése, szalagozott befutó, cél; 3:15 a vége.
A célban reklámoklevél, reklámkitűző, zsíros kenyér -- ez utóbbit kihagyom, mert bent áll a vonat, amivel visszautazok a rajtba.

(2009.04.12 16:24:16)

2009. április 5., vasárnap

Két éve jól elfáradtam a túrán, biztos voltam benne, hogy idén sem lesz elég "himbilimbizni" a szokásos útvonalon. Mivel délután családi programot terveztem, igyekeztem hamar a rajtba érni (elkavarás most is volt...), így 9:05-kor rajtolhattam, egy minimalista stílusban készült igazolólap, valamint a netről is letölthető térképvázlat/leírás fénymásolatának a birtokában.

A Hunyad-orom megmászása csak a húzós kezdete volt a túrának, minden esetre (némi lihegéssel) 20 perc elég volt rá, annak ellenére, hogy már itt rengeteg ismerőssel találkoztam. (Mire jó egy több helyütt fonódó útvonalú túra...)

A második "köre" a túrának némileg pihentetőbb, hiszen "csak" lépcsőzni kell picit, majd nem benézni a zöld sávot, jobbra letérni a Libegő alatti "lankákról", és kellemes, minimális szintet tartalmazó úton (a zöld körtúra jelzés le lett szürkítve, pontosabban át lettek húzva a jelzések) elsétálni a következő pontig, ahol biztatást, és korrekt útbaigazítást kapunk a továbbiakról -- némileg át lettek festve a jelzések ugyanis... (Z+ helyett Z3).
A Z3 jelzésen a Tündér-szikla alatti ep érintésével, meg némi aszfalt beiktatásával fejeződött be ez a kör.

A harmadik kör a Z- jelzésen indult (amit a változatosság kedvéért a Libegő alatti lépcsőn fölgyalogolva érhettünk el), Normafánál pontőr, pecsételés, a legfinomabb meggylé megkóstolása, majd jelzésváltás a kék körtúra jelzésre, egészen a Libegő felső állomásáig. Itt némi lélektani feltöltődés után nekivágtunk a túra legmasszívabb szakaszának, a Libegő alatti ösvénynek...

Meglepően lazán sikerült lefelé megtenni az utat, fölfelé azért picit szuszogósabbra sikerült -- utána viszont a János-hegyre felmenni már csak pihentető sétának tűnt. A célba 12:30-ra sikerült beérni.

Kellemes időben, egy combos, de nagyon szép útvonalon rendezett túra, remélem jövőre sem marad majd ki.

(2009.04.05 19:48:38)

2009. április 4., szombat

A város peremén túraverseny és teljesítménytúráról néhány gondolat...

Kiírás szerint az első 25 beérkező díjazása függő érem (v.ö.: a teljesítménytúra nem verseny...), ezért reggel 8 előtt már Hűvösvölgyben vagyok, nevezek 300 Ft-ot kérnek, kapok egy első generációs itinert (tök mindegy, tudom, hogy a buszmegálló nem az, és hogy nem előre, hanem visszafelé kell egy picit jönni...); nevezési lap 55-ös, rajtszám 101-es (hogy ezt hogy a pékbe csinálták... no mindegy...).
Az adminisztrációt egy fiatal srác csinálta igen tempósan -- ekkor még reménykedtem...

8:15 körül állt meg a busz az Alsó Jegenye-völgy bejáratánál, mivel sokan voltunk, meg bemelegítésképp erős kocogás a Rózsika-forrásig (legalábbis az én tudomásom szerint, a szervezők ugyanis "Rózsi forrás"-ozzák...) -- ott még bőven ott értem az előző busszal érkezett túratársakat, mélyen alámerülve az adminisztráció bugyraiban :-(

Innen az Újlaki-hegy érintésével Hűvösvölgyig gyaloglós-belekocogós tempó, a parkolóban hagyott autónál gyors öltözés: pulóver és kabát be a csomagtartóba.
Ezzel együtt sikerült a Nagy-Hárs-hegyre nyitás előtt fél órával (10:30) felérni -- lehettünk vagy tízen-tizenketten... Némi várakozás, fotózás után elindultunk lefelé a sárgán, és igen, jött is szembe a két pontőr hölgy -- bélyegzés, pontkarton, aláírás, idő... adminisztrálás ezerrel. A következő pont Szépjuhászné (mi a fenének két pont ennyire közel egymáshoz???), két perc múlva...

Eseménytelen út után 11:39-kor csináltam egy fotót a S- Z+ elágazásában található tábláról (tudom, 12:00-kor nyitna elvileg a pont...) Ismét tanácstalanság, aztán jutt felfelé Makkosmária felől két hölgy, akik váltig állították, hogy őket a P- jelzéshez küldték, és egy órája már ott voltak... Na persze... a bélyegzőpárna meg azalatt száradt ki :-) Üzenem nekik, hogy nem kellett volna szabadkozniuk, hiszen tény és való, bőven a pont nyitása előtt értünk oda (az más kérdés, hogy a pontnyitások nagyon nincsenek normálisan kiszámolva...)
Az adminisztráció itt is sarkosan, pontosan, némi zökkenőkkel zajlott.
Az utolsó pont a S- S+ elágazása volt, innen "csak" a Huszonnégyökrös hegyet kellett megcélozni -- már akinek sikerült a Felsőszállás utcánál (N47 28.109 E18 55.582) a helyes irányt (jobbra) eltalálni, mert jelzés az most sincs...

A célba annak nyitása után kb. 10 perccel beérve kiderült, hogy a 25 darab fémből készült érem elfogyott -- sajnos 600Ft-ba kerül darabja, és nem verseny, hanem az első 25 beérkező kap. (Most akkor verseny, vagy sem?)
Maradt ugyanez műanyagból (piros, fehér és zöld színben, már bocsánat, de falusi búcsúban a céllövöldés szégyellné egy pálcásnak kirakni...), meg persze az oklevél.

Akkor most jöjjenek a jobbító szándékú javaslataim...:

Át kéne számolni a pontok nyitását, mert így 5-ös tempóval nem érdemes az elején indulni.

Ha már a pontok, a szépjuhásznéi totálisan fölösleges pontot ki lehetne rakni a Huszonnégyökrös hegyre, elkerülendő ennek a szép szakasznak a véletlen kihagyását.

Át kéne gondolni a díjazást/a túra nevezési díjait. Lehetne a máshol bevált x.-edik teljesítésnél jelvény/érem, a többinél kitűző megoldásra áttérni -- lenne motiváció x alkalommal eljönni, és teljesíteni a túrát, avagy lehetne egyszerűen üzleti alapra helyezni, mint az külföldön már bevett szokás: díjazással 5 Euro, díjazás nélkül másfél -- jelen túrára alkalmazva éremmel x+600, érem nélkül x Ft.

A lényeg, hogy egy újabb túrát sikerült behúzni a Budapest-Kupából -- a három műanyag "izével" majd eljátszogatnak a lányaim, legalább nekik is van valami hasznuk a túrából.

(2009.04.04 15:55:46)