Zeller (zöldség)

Zeller


 (Apium graveolens)

K100 visszaszámlálás 2022

Blogarchívum

Címkék

2010 (50) 2011 (47) 2014 (37) 2012 (35) 2013 (34) 2009 (31) 2015 (30) 2007 (23) 2008 (22) Gyermekvasút nyomában (17) seprű (12) Monoton (11) éjszaka (11) Bia 25 (10) Budai 50 (10) Gyermekvasút nyomában N (9) Hegedűs Róbert emléktúra (9) Meteor (9) Vasas maraton (9) 2016 (8) Budai kilátók (8) Gyermekvasút nyomában É (8) Halmi dűlő (8) Sárga (8) Együtt a magyar családokért (7) Gyermekvasút túra (7) Kinizsi (7) A város peremén (6) Barlangtól barlangig (6) Budai tájakon (6) Fóti Somlyó (6) Himbi-Limbi a Libegő alatt (6) Meteor 21 (6) Monoton minimaraton (6) Tojás (6) rendezés (6) BUÉK (5) Buda határán (5) Budai kilátók extra (5) K100 (5) Normafa (5) Piros (5) Téli Gyermekvasút (5) bejárás (5) EKF (4) Gyertek ki a Vadasparkba (4) Szomor (4) Zöld (4) Buda bércein (3) Budai trapp (3) Budapest terep félmaraton (3) Falasokk (3) HASE (3) Merzse-mocsár (3) Monoton maraton (3) Szurdok (3) Tojás 30B (3) Téry Ödön emléktúra (3) Tündér 7 (3) Vár a Mikulás (3) Éves összefoglaló (3) Óbudai határtúra (3) Aragonit 10 (2) Csabdi (2) Gerecse 50 (2) Határjárás (2) Hegedűs Róbert emlékséta (2) Hárs-hegyi hétvége (2) KTF (2) Kitörés (2) Lábatlan (2) Meteor maraton (2) Monoton félmaraton (2) Nagybörzsönyi négylevelű (2) Pilisi trapp (2) Retro túra (2) Tanúhegyek nyomában (2) Tojás 30A (2) Tátralátó (2) Vitézlő (2) Vértesi barangolások (2) Zongor 45 (2) Zsíros deszka 10 (2) szalagozás (2) terepfutás (2) Éger-völgy (2) 11km a XI. kerületben (1) 20 éves a TTT (1) BEAC 30 (1) BSI-túranap (1) Balaton 20 (1) Budai 25 (1) Budaörsi dolomitok (1) Bujáki kikelet (1) Börzsönyi kék (1) Corvin (1) Cserhát (1) Dolina (1) Don Bosco (1) Dél-börzsönyi kilátások (1) Dűlőkeresztelő (1) Együtt a magyar családokért (Á) (1) Forrástúra (1) Forrástúra a Börzsönyben (1) Forrástúra a Köszegi-hegységben (1) Geocaching tt. (1) Görgey (1) Havazoo (1) Hidzsra a várból (1) Hol a következő (1) Iluska séta (1) Kakukkhegy (1) Karszt (1) Kikelet vizei (1) Kincsem (1) Kinizsi 25 (1) KisNyolcas (1) Kiss Péter Emléktúra (1) Kohász kék (1) Kéktúra a Cserhát-kupáért (1) Kézdi 10 (1) Less Nándor (1) Libanoni cédrus (1) Libegő (1) Magas Bakony (1) Masni (1) Mecsek 999 (1) Merzse-mocsár É (1) Moccanj. Városliget (1) Mátra 40 (1) Mátrahegy (1) Nahát (1) Nyerges 40 (1) Oroszlány (1) PMTT (1) Pest irányába (1) Sorrento 21 (1) Szent Margit nyomában (1) Séta az éjszakában (1) Tojás 20 (1) Turul (1) Téli teljesítménytúra (1) Töki tökölő (1) Viharbükk (1) Váci csata 20 (1) Vándorbottal a vasparipáért (1) Várnak a várak (1) Városliget (1) Vöröskő (1) Zebegényi séta (1) Zugligeti (1) elmaradt (1) feladva (1) túramozgalom (1) Éjjel a Mezőföldön (1) Ну погоди (1)

Ars Poetica is lehetne


Mi az, ami képessé tesz bennünket, hogy elérjünk egy célt, egy álmot? Csak ez a kis szó: akarom.
Nincsenek leküzdhetetlen akadályok, csak emberek, akik nem hisznek az akadályok legyőzésében.



A

Túranaptár

természet, az erdő, a szép tájak szeretete gyermekkorom óta bennem él. Faluban nőttem fel, ahol adott volt a lehetőség a természetben csatangolni...

Aztán városi életre kellett berendezkednem a tanulás, majd pedig a munka miatt. Szerencsére Miskolc és a Bükk elválaszthatatlan egymástól, így az erdőjárás, a kirándulás ott sem maradhatott ki az életemből. Budapesttel más a helyzet, rohanósabb az élet...
Persze feltaláltam magamat - ha már Miskolcon, egyetemistaként sokat jártam barlangba, akkor itt is megtaláltam a módját annak, hogy barlangba járjak.
Az MKBT Solymári bizottságán belül lehetőség volt néhány tavasztól őszig tartó szezonban az Ördöglyukban túrákat vezetni - barlangi idegenvezetőként a tudás meg a fizikum berozsdásodása ellen is hasznos nyarak voltak ezek.

Később maradtak a felszíni kirándulások, túrák, aztán 2006-ban egy szórólap, ami egy teljesítménytúrára invitált. Ha jól emlékszem, a Budai kilátókra. No, ez, akkor kimaradt, azonban 2007-ben a Barlangtól barlangig túrával elkezdődött a teljesítménytúrázó "pályafutásom"...
Eleinte csak hobbi, kellemes időtöltés, néha majd' belehalás :) aztán ahogy érezhetően javult a fizikumom, jöttek a szebbnél szebb, húzósabbnál húzósabb gyaloglatok.
No, ezekről a túrákról, az azokon szerzett tapasztalatokról,élményekről szól majd ez a blog.

Felmerülhet a kérdés, hogy miért Zeller? Anno 1988 őszén, az NME rádióstúdiójában Nagy Pali ült a fotelban, nézett, meg ízlelgette az új stúdiós-jelölt nevét, majd kibökte, hogy legyen Zeller. Na, azért :-)
2009. december 16., szerda
Az idei cél a tavalyi 21 túrán megtett 683.6km és 21538m szint elérése/tartása volt: jelentem sikerült alaposan túlteljesíteni -- bár ebbe a Budapest Kupa is igen-igen belejátszott a maga 26 teljesített túrájával. Apropó, Budapest Kupa: A díjazásként kapott kupa nagyon tetszetős, méretét tekintve "épphogy" befér a polcra. Minthogy a díjátadóra elkészült a 2010-es kiírás/igazolófüzet, így a fogadkozásom ellenére beszereztem belőle hármat(!) -- a páromat és a nagyobbik lányomat túrafertőzendő :-)

Összesen harminc túrán sikerült kocogni/gyalogolni/vánszorogni, kiírás szerint 842km-t, és közben legyűrni 27364m szintet. Dupla hétvége idén hat alkalommal jött össze, ebből egy (HASE és Meteor21B) egy nap két túra módon.

Kezdés "szokás szerint" a Barlangtól Barlangig túrával (bár jövőre cél az MVTE érem, úgyhogy ezzel a szokással szakítani fogok, ha minden jól megy).

Amíg tavaly a leggyorsabb (és egyik legrövidebb) túra a Halmi dűlő volt a maga 12,4km-ével, idén az egyszeri rendezésű öt körös verzió érdemelte ki az év leghosszabb túrája címet -- a legrövidebb túra a Töki tökölő mini távja lett, a Hegedűs Róbert emlékséta mellett.

Leggyorsabban a Gyermekvasút 20-at abszolváltam (6.18km/ó átlag), leglassabban a Falasok(k) seprése sikeredett, nagyjából 4-es átlaggal.

A legnehezebben teljesített túra talán a (tűző napsütés miatt) a Don Bosco volt -- a pontőrök, a szervezők viszont alaposan kitettek magukért, úgyhogy ez a túra bekerült a kedvencek közé.

A Budapest kupára koncentrálva idén más túramozgalom nem jött össze, év teljesítménytúrázója pontok bőven elegek az ezüst minősítéshez, úgyhogy elmondhatom, hogy idén is eredményes, szép túrákban és kellemes élményekben gazdag túraévet tudhatok magam mögött.

A jövő évi tervek...? Családdal Budapest-kupán hat minitáv, négy nagyobbacska séta, plusz a hosszabb kedvencekből annyi, amennyi belefér...

(2009.12.16 22:50:36)


2009. november 15., vasárnap
Újabb év telt el, ismét összegyűltünk Dobogókőn, emlékezni. Az időjárás zord, a terep csúszós... Köszöntés az indulásnál, majd a kopjafához érve megkapjuk az emlékkitűzőt, elhangzik néhány mondat ismét, majd lent, az emléktábla alatt megpróbálunk mécseseket gyújtani - a szél fúj, alattomosan, de azért sikerül. Tovább indulunk, az ösvény nem könnyű akkor sem, ha jó az idő, s a gondolataink is vidámak - most nem így van, télies idő, csúszós ösvény, nehéz gondolatok...

Jövőre ismét itt leszünk, ha az égiek is úgy akarják!

2009. november 8., vasárnap
Az időjárás-felelősnek egy fekete pont jár - csúnya, esős "nemszeretem" idő volt egész nap... Reggel emiatt nem is igyekeztem nagyon, 10:50 került az igazolólapra rajtidő gyanánt.

Próbálom kocogósra fogni, de a terep nem az igazi, az utolsó előtti körben sikerül is leülni, miközben eszem ágában sem volt ilyesmit tenni :-)

A sarat javarészt le tudom takarítani magamról, de köszönöm szépen, hét kör, meg hét perc híján négy óra elég volt ebből a sárdagasztós, lucskos "nemszeretem" időből.

És különben is: Monoton maraton kitűzőm már volt, most szereztem egy félmaratonosat is :-)
2009. október 31., szombat
Kissé "kaotikus" reggel után jól lekéstem a megbeszélt találkozót, szégyelltem is magam rendesen :-( No mindegy, a 2010-es rendezésben remélem, többet tudok segíteni.
Dobogókőn beszállok az oklevelek megírásába, illetve az "egységcsomagok" összeállításába, majd amikor ezzel készen vagyunk, 11:50-es idővel elengednek minket.
Pannival megyek, nem sietünk :) Pilisszántó szélén sikerül pici pluszt is beletenni a dologba, de gyorsan jön a korrigálás. A Fehér-hegy szolíd :) emelkedőjét is egy szuszra győzzük le, aztán fenyves, autók zaja, Kopár-csárda... 14:55 - á, dehogy siettünk :-))
A kajálás után tovább indulunk, a Kakukk-hegy emelkedője tele pocakkal nem esik jól, de mit lehet tenni: arra kell menni, és kész.
Kellemesen beszélgetve telik az idő, a Hosszú-árok aljánál lévő pontnál aztán Szötske csatlakozik hozzánk - és húzza meg rettenetesen a lépést fölfelé... Picit lemaradok, felmerül bennem az is, hogy Nagykovácsiban kiszállok, de aztán Panni bevár, egy-két kedves, biztató szó, és teljesen rendbe jövök :) dehogy szállok ki "félúton"...

Nagykovácsiban is kajapont működik, Pygmea pálinkája és kávéja egyaránt csodát művel, köszönet érte - persze a kent kenyerek is segítenek helyrebillenni, de menjünk tovább, mert Budaörs a cél...

Lámpát szedünk elő, majd a P- emelkedőjén én elemet is cserélek - innentől sötétben, de az utolsó szakasz kivételével számomra is jól ismert úton haladunk tovább. A Julianna-majori műútnál "természetesen" van pont, pihenünk meg falatozunk picit, majd indulunk tovább, hiszen néhány emelkedő még van előttünk.

Ha jól emlékszem, a Hárs-hegy oldalában Szötske előadta dalban a medve és a vadász történetét... János-hegy, Makkosmária... A talpam kezd sajogni, de innen már nem sok van (egy fenét... Makkosmáriáról Budaörsre lemenni fölfelé kell...). A legdurvább rész persze a vége, a keskeny sziklás-köves vízmosás-szerű ösvényen lefelé... Utána aszfalt, cél, gratuláció, kitűző, virsli...

Autó ott vár az utca túloldalán, Panni marad még segíteni, Szötskét viszont beviszem egy darabon - éjfélre nagyjából otthon is vagyok. 51,2km, 1605m szint, 10:36 alatt teljesítve. Nem, mi nem siettünk :-))
2009. október 10., szombat
Röviden: így is lehet teljesítménytúrát csinálni!

A rajtidőszak vége felé érek föl, nem sietek, a szintidő bőséges, az útvonal ismert. Gyors nevezés, igényes, színes térképpel kiegészített normális itiner (a távolságok a térképen vannak feltüntetve, a szintre vonatkozó infót első blikkre nem látom sehol...) -- igen, a 4. oldal alsó kb. 45%-a a támogatóké, viszont 700 (kedvezménnyel 600) Ft-ból normálisan nem lehetne tartani ezt a színvonalat. Veszek két könyvet, kapok néhány magazint, elpakolom, 9:15 körül indulok neki a körtúra jelzésen az Anna kápolna, majd az Erzsébet kilátó felé. A kilátóban az I. emeleten pecsételnek, körbesétálok kint, megnézem, hova fogunk még menni, aztán indulok lefelé.

P-, Szépjuhászné, itt privátban frissítek egyet :) majd neki a "rég nem látott" S- jelzésnek a Kaán Károly kilátóig. Itt némi dugó akad azért, de nem okoz gondot szépen megvárjuk egymást.

A Kis Hárs-hegy kilátóját kihagyom, elég sokan vannak ugyanis, bélyegzés lent, az asztalnál. S3S-ZcP-, és máris a Fekete Fej tetején kapom az aláírást a lapra, "picivel" lentebb, a karámoknál a bélyegzést, meg egy csokit. A P- kunkora által közrefogott fiatalos lombja csodás színekben pompázik, fotó is készül, majd egy apró kitérővel a gclige geoláda is levadászásra kerül. Vörös pocsolya a következő megálló, itt zsírkréta van, írok egy időt vele (12:05), majd indulok tovább a jól ismert P-P3Z3 kombón a Tarnai-pihenő felé. Ebből az irányból a P3 jobbos letérése nincs túl jól jelezve, illetve utána egy újabb jobbra tarts is benézhető -- itt be is várok néhány bizonytalankodó túratársat, majd robogok tovább.

A Tarnai-pihenőről megcsodálom a kilátást, majd rövid kapaszkodás a Z3-on a Csergezán-kilátóig, ahol a pont pont lent volt, úgyhogy a gyors pecsételéshez nem volt szükség lépcsőmászásra.

Innen már csak be kellett sétálni Nagykovácsiba -- a Z3 erdő széli szakasza most is gyönyörű, sajnálhatják azok, akik az erdőből kiérve jobbra tartva kihagyták ezt a részt.

A "Szabad Nagykovácsi Kavicsozó" után lassan aszfalt kúszik a lábunk alá, és pár száz méter után a célban átvehetjük a túra díjazását, a "sehova be nem férő", nagyon szép és egyedi oklevelet, illetve az emblémázott bögrét vagy a kitűzőt, illetve a meleg ételre szóló bónt. A sonkás-tejfölös verziót választom, és nem bánom meg.
A végén leöblítem a maradék vizemmel, aztán irány a busz.

Nekem a tavalyi után idén is tetszett úgy a túra, mint a rendezés, jövőre remélem hasonlóan kellemes túrára jöhetek ismét.

(2009.10.10 20:11:32)


2009. október 4., vasárnap
Ejnye no... Erről a gyaloglatról sem írtam anno beszámolót :-/ Harmadik teljesítés, ismert útvonal, közben két geoláda (gcdom, gckort) is levadászásra kerül. A cél Dobogókő, a tömegközlekedés miatt korai rajtra van szükség, 6:50-kor (a rajt zárása előtt 10 perccel) indulok. A teljes idő 8:40.


2009. szeptember 12., szombat
Délelőtt bemelegítés a HASE nagyjából 15 kilométerével, majd tömegközlekedéssel irány Budakeszi, a Meteor 21B rajtja.
Nagyondinnyével már a buszon találkozom, örülök, mert így biztos, hogy nem egyedül fogok menni. A rajthoz vezető utcában ismerősök jönnek szembe, váltunk pár szót, Dinnye csattint néhány képet, majd mindenki megy a dolgára: Ők a 21A teljesítése után hazafelé, mi meg a rajtba, hogy nekivágjunk a Meteor második felének.
A délelőtti nagyjából 15 km ellenére tempósan megyünk, 4:47 perc alatt tudjuk le a túrát.

Nekem még volt erre a napra egy vállalásom: néhány elvetemült :-) triplázni vágyó túratársat este kivittem Lajos-forráshoz, a BEAC 30É rajtjába.
 

HASE 20 Katonasírok, azaz 18, azaz kb. 15, mármint km... A nyílt túrák tekintetében első próbálkozása a Honvéd Auróra SE-nek, ha jól tudom -- ez alaposan meglátszott a szervezésen, de inkább haladjunk szépen sorjában... Reggel nyolc után nemsokkal egy nevezési lap kitöltése után átvehettem az itinert, ami bár szép és színes, de sem táv, sem szintadatokat nem tartalmazott -- az útvonal viszont egyszerű, mint a faék: S- a Virágos-nyereg utáni katonasírokig, majd vissza a K- jelzésen. De... Az első ep a Határ-nyereg előtt, ahol a S- K- találkozik -- öt-hat perc várakozás, itt ugyanis felírnak nevet, meg kapunk rajtszámot. Bélyegzés után ránézek a lapra, és feltűnik, hogy bár tíz túraszervezőből kilenc ezt ajánlja, az Újlaki-hegyre nem raktak pontot... Miközben az egyes korcsoportokban a leggyorsabb teljesítők kupát/érmet kapnak, ez nagyon durva hiba, hiszen a Budai hegység talán legismertebb és legdurvább Kispistázós útvonaláról van szó... Vannak futók is, meg Kispisták, meg tán Kispista futók is, ergo az esélytelenek nyugalmával (meg azzal, hogy túrázni és nem versenyezni jöttem) föl a S- randa kaptatóján, Újlaki-hegyen a panoráma idén immáron ki tudja, hanyadik megtekintése, majd irány lefelé. A murvás úton egy pillanatra megállok, S.A.-re emlékezve. A következő ponton még alá is kell írnunk a pontkartont, majd jelzésváltás, és irány a Vihar-hegy a K- jelzésen. Szép, de durva emelkedővel/lejtővel tarkított szakasz, ez után azonban megerőltető szint nem lesz. HHH-en ep, aztán zúgás le a Fenyőgyöngyéig, ahonnan a változatosság kedvéért emelkedik az út egy picit, majd elérjük az Árpád-kilátót. Pont, aztán irány tovább a K- jelzésen. Oroszlán szikla, Határ-nyereg, majd a K--on még egy ep. A vége 2:46, a táv Mapsource-ban összerakva 15km körül.
A célban szép emléklap és kitűző, valamint egy csoki járt minden résztvevőnek, illetve két féle (buborékos és sima) ásványvíz, önkiszolgáló módon. -- Mindez 0, azaz nulla Ft nevezési díj fejében.

Pro: rövid, kellemes bemelegítő kirándulás, laza szintidővel, szép útvonalon, idén (a támogatóknak hála) nulla nevezési díjjal.
Kontra: Néhány olyan hiba, amit gyakorlott rendezők alapból kivédenek/megoldanak (kavarodás a rajtszámokkal, itiner hiányosságai, a valós táv jelentős eltérése a kiírásban szereplőtől, kritikus szakaszról hiányzó EP).

A hibák/problémák egyike sem eget rengető, így könnyen orvosolható -- remélem, jövőre sikerül a rendezők felé is jelzett problémákból tanulni (pont az Újlaki hegyre, illetve le, a Fenyőgyöngye környékére (A Z- által okozott "kísértés" csökkentésére), és azokat javítani; ha minden jól megy, 2010-ben megnézem, hogyan sikerült!

(2009.09.12 22:06:57)


2009. szeptember 5., szombat
No, ezt a Budapest-kupa okán "kötelező" túrát majdnem sikerült eltö... szóval addig vacilláltam, amíg csak az ultramini 12,4km-es táv rajtjába sikerült időben odaérni. Indulás után levadásztam egy geoládát, találkoztam Sir Wapiti-val, aki csatlakozott hozzám :)

Nem igazán voltam jó passzban, ennek köszönhetően 2:37 lett a vége.

2009. augusztus 20., csütörtök
Ez is megvolt -- Budapest-kupa miatt menni "kell", kedvem nem volt sok, ez rá is nyomta a bélyegét az sebességre/időre, de ne szaladjunk ennyire előre.
A Hűvösvölgyi-utat még túrják, bár csak az akna- és szerelvényaknák fedlapjait kéne szintbe hozni... (Anno az "átkosban" a nagyobb ünnepekre időzítették a komolyabb beruházások (színlelt vagy valós) átadását, mára ez is a múlté...)

A rajtba nyolc után érek, sorállás már nincs, fejlődés annál inkább: kapok egy cetlit, amire a nevet, illetve az kirakott lapokon szereplő infók alapján a nevezési díj összegét kell ráírni, majd azzal besorakozni a négy asztal valamelyikénél, gyorsan rákerül a név a kartonomra, a karton sorszáma a cetlire, közben a pénzügyeket is lerendezzük, és mehetek a rajtbélyegzős asztalhoz. Az egész procedúra gyorsan ment, 8:25 és már indulhatok is. A Fazekas-hegyi pont lejjebb "költözött", így kevesebb a veszélyes oda-vissza "le lehet zúgni" szakasz. Sor az viszont van, jó (jobb) megoldás nem nagyon.
A Villám utca lefelé is meredek, itt találok két pecsételőlapot, gyorsítok, szerencsére az előttem haladók szórták szét, úgyhogy gyorsan visszakerül a tulajdonosaikhoz. A Hárs-hegy három pontos :-) A Nagy-Hárs-Hegyen a pont sajnálatos módon a kilátó mögött bújik meg, szinte kínálva a S- sziklás rövidítését, ezzel többen élnek is, bár ezen a túrán ez a legenyhébb kispista...
Szépjuhászné állomáson a táv negyedén éppen csak túl engedélyezek öt perc pihit, bár az időm eddig igen ramaty, de majd behozom a P- jelzésen Makkosmária felé...

Nem hoztam be, fiatal társasággal beszélgetve sikerült belassulni, és egy elágazást randán elbénázni.

Makkosmáriánál újabb öt perces pihi, majd a kedvenc emelkedőn a Z+ jelzésen száguldás fölfelé. Virágvölgy állomáson bélyegzés, majd az épület mögött tovább fölfelé, mintegy levezetésképp. Az aszfaltút keresztezése után -varietas delectat- meredeken lefelé kell menni a Disznófő ellenőrzőpontig, hogy utána visszajöhessünk, Normafát megcélozva. Itt a társaság a sajnálatos szokás szerint kettéválik: az "Éjszakai séta a budai hegységben"-t teljesítők (Élükön Kis Pistával, bár ennél is lesz durvább...) a Konkoly-Thege úton, a "Gyermekvasút nyomában" túrát teljesítők a székelykapun át, az előírt kunkorral közelítik meg Csillebérc állomást.

Idén nincs játszadozás a hangossal, gyors pecsételés, majd irány Normafa tmh. Itt is oszlik a társaság, Kis István vezetésével elindulnak az aszfalton, hogy az OMK mögött leereszkedve a Kápolnához, majd visszatérve a Gyermekvasút Nyomában túra útvonalára érkezzenek meg a célba, az előbb már említett "Éjszakai séta a budai hegységben"-t teljesítve, míg a "Gyermekvasút nyomában" túra résztvevői elindulnak visszafelé, majd balra le a völgybe (Segítség: jobb oldalon drótkerítés kiskapuval, majd a kerítésen gázos szerelvények helyét mutató táblák, ezzel nagyjából szemben indul balra egy szűk ösvény).

A völgyben hallom a célban a hangost, a 0:35-ös vonat indul -- esélyem sem volt elérni, úgyhogy sietni nem kell, bár az emelkedőt itt is erősen tolom, csak egy röpke pecsételésre állok meg a Kápolnánál. Innen fölfelé vagy egy tucat éjszakai erdőjáró jön szembe, az enyémhez hasonló papírt/füzetet szorongatva... Szólni fölösleges, csak a velük lévő gyerekeket sajnálom, hogy már ilyen korban csalni tanítják őket...

A Széchenyi-emléknél egy aláírást kapok, majd az alternatív útvonalak közül a Svájci-út lépcsője felé veszem az irányt.

A célba 1:25-kor érek, pont öt óra, eddig csak jobbat mentem, most viszont így sikerült, meg sietni sem nagyon volt érdemes, hiszen vonat visszafelé csak 2:35-kor indul. A bélyegzéseket, oklevelet és kitűzőt gyorsan megkapom, azt csak később veszem észre, hogy az ötödik (Csillebérc) helyett a negyedik teljesítésre járó verziót kaptam ismét. Majd jövőre kicseréltetem. Kapok egy pár virslit, mustárt kérek hozzá, majd egy szelet kenyérrel gyorsan elfogyasztom.

Rengetegen voltak ismét, a rendezés azonban egyre jobb, látszik, hogy odafigyelnek a visszajelzésekre. Jövőre (nemcsak a kitűző cseréje miatt) ha minden jól megy, ismét jövök!

(2009.08.20 12:30:13)
2009. augusztus 9., vasárnap
Don Bosco 56, azaz 60 -- egy -szerintem- nagyszerű első rendezés.

A naptárban még 56km-rel szerepelt, aztán az útvonal pontosítása, illetve a mérések alapján ez majd' 60km-re nőtt, ami ebben a kellemes melegben embert próbáló táv. Óbudán igen korai és rövid rajtidőszak (rajt 6-7 között), a cél este 9-kor zár. Oda-vissza számolgatás, ez húzós lesz, úgyhogy igyekszem korán rajtolni. Tömeg nincs a rajtban, gördülékenyen megy a nevezés -- itt lehet nyilatkozni arról, hogy a célban kér-e az ember főtt ételt -- ez utóbbit majd ott kell fizetni -- én igennel válaszolok. Rajtszámként 059 kerül a lapomra, az óra 6:35-öt mutat, és már indulhatok is.Otthon nyomtattam a teljes útvonalról térképet (a túra GPS-trackje letölthető, így nincs nehéz dolgom) -- azt már látom, hogy a szint 2/3-a a túra első felére koncentrálódik (ez jó), viszont a maradékban van egy rész (Kőszikla -- Babál-hegy -- Sápi-völgy) ahol azért lesz részünk némi "meglepiben".

Röviden az itinerről. A legfontosabb információkat, az útvonal leírását, táv- és szintadatokat, rendezői elérhetőséget tartalmazza, továbbá egy leírást a túrák névadóiról, illetve az útvonal nevezetességeiről. Térképet csak a Máriahalom utáni szakaszról. Utólag visszatekintve sem a térképre, sem a leírásra nem volt szükség, az útvonal korrekten ki lett szalagozva, sőt, szántóföldi részeken kis táblák mutatták a helyes irányt.

A túra első része "vakon" teljesíthető: Kiscelli-kastély, Mátyás-hegy, Hármas-határ-hegy, Virágos-nyereg, Kálvária (Buda határán, illetve Hegedűs Róbert emléktúra érinti ellenkező irányból), Alsó-jegenye-völgy, S- a Zsíros-hegyig (a kispistázásra csábító kunkor szabályos levágásával). Mátyás-hegyen számfelírós pont, HHH-en szörpös édességes frissítőpont, a Kálvárián "sima" ep. A Zsíros-hegyen opcionális frissítési lehetőség az EP-nek helyt adó Muflonitatóban. Itt találkozom sok-sok ismerőssel, Nagyondinnye és Jámbor épp indulnak, mondják, hogy majd utolérem őket -- eddig 20 percet hoztam rajtuk. Az opcionális :) frissítés után elindulok, Nagy-szénás emlékfal (feltételes pont -- lenne, de nincs), innen föl a csúcs felé messziről kiabál felém egy "túratárs", azt tudakolva, hogy van-e az emlékfalnál pont? Rákérdezek, hogy járt-e ott, mire teljesen természetesen válaszolja, hogy nem. Erre megvonom a vállam, nem válaszolok neki, mire valami nem túl kellemeset dünnyög az orra alatt... No mindegy. A Nagy-szénás tetején egy fiatal társaság ücsörög, rákérdezek, hogy ők-e a pont, mire nevetve mondják, hogy nem, de ha kérek, akkor rajzolnak a lapomra valamit -- kedvesek, aranyosak, veszik a lapot, kispista után rögtön jobb lesz a kedvem. Ezt csak fokozza a Kutya-hegy felé a gyönyörű táj, utána pedig a S-, illetve a Fehér-út, ahonnan ismét szalagozás segít (A Nagy-szénás szigorú védelem alatt álló területén természetesen nem szalagoztak a rendezők.). Ezen a szakaszon a túra teljesítését erősen nehezítő körülménnyel találom szembe magamat: rengeteg finom, érett szeder és szamóca az út mellett -- nem is nagyom ki a lehetőséget, és legelek belőle itt-ott. Az eredi szakasz után rét, szántóföld következik -- no meg erős napsütés, kalap fel, aztán gyerünk, lassan a felén túl vagyunk! A táv fele Perbálnál következik, ahol frissítő- és kajapontot is találunk a templom árnyékában. Itt is többféle szörp, zsíros- rámás, lekváros kenyerek, kovászos ubi, lila hagyma a választék. A ponton -mint eddig mindenütt- nagyon kedves, mosolygós fiatalok, körben a fűben pedig kissé csoffadt túrázók -- itt érem utol Nagyondinnyét és Jámbort, akikkel némi étel-és italfogyasztást követően együtt indulunk tovább, pontban délután egykor. Gyors számolgatás: nagyjából hat és fél óra az első fele, ha semmi nem jön közbe, akkor sikerülni fog, bár a túra neheze (tájékozódásilag) még csak most jön.

Perbálon még beiktatunk egy privát frissítést is, aztán megyünk tovább (még) lankadatlanul, így cirka egy óra múlva már a Nyakas-tetőnél lévő következő ep-n vagyunk. Itt északnak fordulunk, majd további lehet, hogy kellemesebb időben szép, de ebben a rekkenő hőségben kevés emléket hagyó szakasz után megérkezünk Máriahalomra, ahonnan a rövidtávosok indultak. Nekünk itt nincs pont, így megyünk tovább. A falu végén hirtelen jobbos, majd néhány kilométer után következik a térképen már kiszúrt "meglepetés": Meredeken le, majd föl a Kősziklához, ahol EP-t találunk, utána pedig meredeken le (szerencsére jórészt ismét erdőben), majd egy szántóföld szélén fel a Babál-hegyre. A kőszikla előtt "icipicit" utáltam az útvonal kiötlőjét, fent azonban a körpanoráma kárpótolt a masszív emelkedőért: tényleg kár lett volna kihagyni ezt a csúcsot -- ugyanúgy, mint a Babál-hegyet. Egy durva ereszkedést követően ismét ep, frissítési lehetőséggel, a szokásos szörpválasztékkal -- itt azért ücsörgünk egy picit, negyed hét, és még van tíz kilométer.

Picit azért nyikorogva, de tovább indulunk, erdőszél, enyhe emelkedő, szántóföld széle, patakátkelés, majd hosszú gyaloglás Nagysápig, ahol az utolsó ep-t találjuk. Itt eredeti lengyel tejkaramellával öntenek belénk erőt a hátralévő kevesebb, mint négy kilométerre. Egy rövid privát frissítés is belefér, majd az időt számolgatva (minden óra 45-kor megy a célból kisbusz Dorogra, a következő óra 20-kor induló vonathoz) belehúzunk, hogy vacsorázni is legyen idő. A nyugdíjas otthont megkerüljük, majd a szalag szerint jobbra a feljárón be a célba. A lapomra 20:23 kerül, mint érkezési idő, megkapom az oklevelet, kitűzőt, illetve egy ismertetőt a Szalézi rendházról, valamint egy képet a túra névadójáról, Bosco Szent Jánosról. Vacsora paprikás krumpli kolbásszal, uborka, kenyér. Panni bólint, hogy persze, ahogy ígérte, beférek, úgyhogy megvárom a zárást, aztán kocsiba ülünk, és elindulunk hazafelé.

Fárasztó volt, tikkasztó volt, de megérte: lelkes, és a feladatukat korrekten, szívvel-lélekkel végző rendezők/közreműködők, a sok szántóföld mellett is szép és emlékezetes tájak, úgyhogy jövőre, pláne, hogy szeptemberben lesz, ismét eljövök, ha tehetem.

(2009.08.09 21:57:49)
2009. július 25., szombat
Hajnalban némi hezitálás után döntöttem a 30-as táv mellett (az 50-es ellenében), így nem kellett rohanni a rajtba, ahonnan 55-ös rajtszámmal, 9:30-kor indultam Pannival (no, ezért is jó, hogy a 30-ra jöttem...).

Miután megegyeztünk abban, hogy ő sem akar rohanni, nekivágtunk a bő 30km-es távnak a sárga körtúra jelzésen. A túra javarészt gyakran járt, ismert jelzéseken halad, a sok jelzésváltásra azért oda kellett figyelni, elkavarni csak egy helyen sikerült... Ne rohanjunk ennyire előre, mert addig még néhány hegyet meg kellett mászni -- elsőként rögtön a Nagy-Hárs-Hegy volt terítéken (ott meg egy EP), majd S- P- váltást, meg némi aszfaltot követően a Fekete-fejet kellett a számomra "kevésbé szeretem" irányból leküzdeni. A P- P+ elágazásnál sportszeletes pont, szépen kirakva csokikból az egyes távokra vonatkozó nyilak -- itt a csoki meg némi frissítés belefért, de robogtunk utána tovább (nem, nem akartunk rohanni...).

Nagykovácsiban a Gyopár nevet viselő, opcionális (fizetős) frissítőpont :-)) szolgáltatásának igénybevételét követően vágtunk neki a P-, majd a Z- követésével a Zsíros-hegy meghódításának. Itt a ponton szokás szerint egy szelet dinnye volt az ellátmány (15.98km-nél tartunk, fél egy múlt tíz perccel -- á, mi nem sietünk).

Innen Z-, majd Solymáron némi aszfaltkoptatás, illetve a Szarkavár alatt újabb pont, víz vagy alma választhatóan. Egy almát elrágcsálok, majd sétálunk tovább. Egy darabig nyílt terepen haladunk, a nap is kisütött, de sebaj, voltunk már melegebb időben is túrán, no meg ez egy aránylag rövid szakasz, nemsokára be kell térni jobbra az erdőbe. Még itt sem volt gond, mentünk tovább a Z- jelzésen. A K- Z- közös szakaszával ismét egy emelkedő következik, a Vihar-hegy oldalában kapaszkodunk felfelé.

Miután felértünk, "eltűnik" a Z- jelzés -- pontosabban csak a hűlt és levakart helye van meg, így némi K- beiktatása után megpróbáljuk megkeresni a letérést -- a GPS szerint sikerrel (no, ez a szakasz sem volt bejárva...), aztán jönnek a jelzések helyei a fákon, meg az ismerősnek tűnő ösvény, majd zártkertek, Virágos-nyereg. Itt elköszönünk a Z- jelzéstől, és a S--on folytatjuk az utunkat. Ahol a Gázcsövet jelző oszlopra van pingálva a jelzés, ott ha balra tart az ember, az oszlop után nem sokkal jobb oldalon egy fa odvában durva darázsfészek lapul, előtte "2-9 darab" darázs repkedett az ösvény körül!

Az Újlaki-hegyen ronda szél fogad, meg persze egy pontőr, és két kanna ivóvíz is van, amiből lehet fogyasztani. Én kihagyom, innen már csak a Vadaskert van előttünk, persze addig még le kell ereszkedni a Határ-nyeregbe -- megbeszéljük a S- kellemes lejtőjével kapcsolatos élményeinket, majd nekivágunk az utolsó emelkedőnek.

Néhány biciklis szembe, őket elengedjük, majd lejtő, Hűvös-völgy, meg némi séta még a Nagy-rét csücskéig... Cél, bélyegzés, oklevél, kitűző; pontban délután négy óra... Tényleg nem siettünk :-))

A célba érkezés után zsíros kenyér, hagyma, fölségesen finom csalamádé fogyasztható, illetve van lekvár meg málnaszörp is. A Z- "hiányát" nem tesszük szóvá -- megteszi más, sajnos jogos a kritika, ha lett volna bejárás, akkor ez kiderül, így viszont többen a K- jelzést választva mentek el a Virágos-nyeregig.

A szolid falatozást követően visszasétáltunk a parkolóhoz, majd elindultunk haza.

(2009.07.25 19:25:21)

2009. július 14., kedd
Második nekirugaszkodás, jubileumi alkalom okán fölfelé... Két éve sajnos a térdem nem hagyta, hogy a Szurdok alja parkolótól tovább menjek, most épp ezért örültem annak, hogy visszafelé vezet az útvonal -- így az eddig nem ismert szakaszokat is láthatom.

Szerettem volna korán indulni, mert ez az útvonal "első ránézésre" sem viccel, másodikra-sokadikra meg pláne -- annak ellenére, hogy nem a Börzsöny (ami, mint tudjuk egyáltalán nem viccel).
A rajtban szinte csak ismerős arcok, alig múlt reggel hét, ennek ellenére már 179-nél tart a rajtszám... Leírás, színes térképlap, igazolókarton (mind nyomdai úton előállítva), és egy jubileumi kitűző az induló "csomag" -- a leírást a neten már olvastam, a térképet megnézem, aztán elindulok -- 7:15-van.

A térkép és a szalagozás szépen mutatja magát, szint ide, vagy oda, a Janda Vilmos kulcsosházhoz egy óra alatt felrobogok, tudva, hogy leszek még jóval lassabb is. Itt megkapom az első pecsétet, amit némi újabb szint legyőzése után a Nagy-Csikóvár tetején követ a második -- Galadh módon :-)) Minthogy a neten több helyen is összefutottunk már, így jó arcot társítani a névhez. Innen kellemes séta következik, nagyjából lefelé, majd a Holdvilág-árok pihenőjénél újabb pont, meg egy szelet nápolyi. Továbbra is ismerős arcok, gyaloglás lefelé, majd dönteni kell: Salabasina igen, vagy nem? Ha már itt vagyok, miért is ne, pláne, hogy a P- jelzéshez lesz még idén szerencsém, ha minden jól megy. Eleinte erdészeti kerítés (nagyon egyszerű és ötletes új-zélandi gyártású(!) huzalfeszítőkkel), majd egy apró megingást követően már a Salabasina-árok irányára fordul rá az út. Majd bele. Meredeken... A bot itt segítség, lent, az árokban csak néha, bár akkor nagyon jó, hogy van.... Egy pont, matricát ragasztok, aztán megyek tovább -- nem túl erős tempóban. Egy elágazásnál kikapaszkodás jobbra -- nem, nem vicc, annak durva lenne... Majd picit még vissza az árokba, hogy nem sokkal később a néhai Po jelzést elérve kikulloghassak a P--ra, és azon fel a Tölgyikrekig. Itt újabb pont, jelzésváltás: innen a S- jön, mi meg megyünk, hullámvasutazunk, aztán a morgó-hegyi elágazás előtt jobbra, a Bükkös-patak völgyén túl meglátjuk a túra célját, azaz Dobogókőt -- ami persze még odébb van. Jelzésváltás a S+ jelzésre, majd a K+ első érintésénél tovább, meredeken lefelé, később pedig jobbra, ahogy a szalagok is mutatják. Szentkút a következő pont, itt Pataporc pecsétel, csokit osztok, vizet töltök, még nincs dél, de menni kell tovább, hiszen legkésőbb négyre Dobogókőre kell érni, ha meg akarom csinálni a hosszabb távot.

Szalagozás rendben, robogunk lefelé -- sajnos túl sokat, így az aszfaltcsík szélén kutyagolhatunk a parkolóba vezető leágazásig -- ott viszont, ahogy a szalagok mutatják, szépen, végig az aszfalton a pontig. Berzsó próbál elpusztítani egy desszertet, de nem hagyjuk neki, és kérjük a jussunkat, azaz a bélyegzést :-) Bélyegzés rendben, negyed egy van, ilyenkor ebédelni kéne, no, itt lehet is: kenőmájassal meg zsírral kent kenyérrel látja el az éhes résztvevőket a kenyérkenő-különítmény; illetve van kétféle lekvár is, ezekből önkiszolgáló módon lehet fogyasztani. A sós verziókhoz lila hagyma, paradicsom, csalamádé, savanyú uborka... Erre a dínom-dánomra csak annyit lehet mondani, hogy csillagos ötös, és persze köszönet a ponton szorgoskodóknak!

A szurdokban az egyik híd össze van szakadva, a táblák állapota hmmm... lassan, de biztosan halad az enyészet felé... Némi dzsindzsás (Kicsit mocorkás az útvonalam, máma... sejlik fel bennem a régi sláger dallama...), majd Pilisszentkereszt szélén ismét találkozunk a P- jelzéssel, de csak egy keresztezés erejéig, a túra itt a Z--on halad. Klastromkútnál ismét bélyegzés, vízkészlet feltöltése, és lelkiekben felkészülés a Vaskapu-szikla előtti, hogy is mondjam csak, kellemes 640 méterre... (Ez szerencsére a táv, a szint csak 194m...) Túratársamnak elkerekedik a tekintete egy picinyt, meglátva az emelkedő végén balra felfelé vezető szerpentint -- no igen, ez nem a budapesti nagykörút...

A sziklakapu alatt speciális :) bélyegzést kapunk, meg a biztonság kedvéért egy aláírást is. Itt még némi emelkedés következik, hogy aztán leereszkedhessünk a Vaskapu-völgybe -- aminek a túloldalán meg a P+-re térve ismét mehessünk fölfelé :-)))

A P+-ről jobbra le kell térni, előttünk páran sikeresen benézték a picit lightosan szalagozott elágazást, őket gyorsan visszakiabáljuk.

Lejtő, murvás út, sorompó a ma már látott aszfaltcsík keresztezése a műsor, aztán persze ismét fölfelé -- Fáj a körmöm (a Szurdokban sikeresen belerúgtam egy odanőtt kőbe), úgyhogy egyértelmű, hogy "ez a part lesz a végső...". Persze közben még a Zsivány-sziklára is fel kell menni, hiszen pont ott van pont, no meg rálátás a völgy másik oldalában található Vaskapu-sziklára.

Dobogókő szélénél még egy ronda szemét- törmelék- és civilizációs maradék-kupacot is kell keresztezni, majd parkoló, cél, döntés, hogy ennyi. Oklevél, választható kitűző, barack, pihi, buszra várás... Ja, és a Salabasina teljesítéséért egy plusz képeslap.

A tűra útvonala csodaszép, a rendezés elsőrangú -- gyakorlott/edzett túrázóknak szerintem kötelező darab. Túrafertőzni csak azért nem ajánlom, mert az az 1700m körüli szint azért tényleg nem vicc, pedig ez csak a rövidebb táv volt.

Ha adhatok ötletet a rendezőknek... Ha marad ez az irány, akkor lehetne egy "babatávot" csinálni a Szurdok alja, parkoló céllal, ami ebben az irányban bejárva ugye egy laza huszas, bő 900m szinttel, bár pont a névadó, a Szurdok maradna ki belőle.

(2009.07.14 22:27:53)

2009. június 28., vasárnap
Buda Határán - 50 helyett 25B

Bár reggel fél hatkor még ránéztem az órámra, de úgy döntöttem, ilyen időben inkább a délutáni szakaszra megyek, lemondva a Budapest kerülete idei teljesítéséről.

A logisztika gordiuszi csomóját is egyszerűen sikerült megoldani: autó a cél közelében a P+R parkolóban hagyva, másfélszeres nev.díjért (két átszállójegy) a BKV-ra bíztam magamat. Rajt 13:05, 461-es rajtszámmal (ha jól tudom, ezen a távon utolsóként, bár a rajtidőből még bőven volt hátra...).

Bemelegítésként némi aszfalt -- sajnos ebből bőven jutott -- majd a Hegedűs Róbert emléktúra útvonalát követve Remete-szurdok, patakátkelés a jelentős vízhozam ellenére könnyedén, "aprócska" emelkedő a K- jelzésen a Remete-hegyre ahol ep, meg egy bélyegzés várta a túra résztvevőit. K- K+ S-, némi "kötelező" aszfalttal közben, majd az Alsó-Jegenye-Völgy elején, az első híd hűlt helyénél újabb patakátkelés (apropo, S- jelzés... Lefelé, a kerítésnél még megvan az ominózus bedőlt fa...), a hidat ugyanis "picit" áthelyezte a patak :( Ez azonban elég volt arra, hogy a sok uszadék ne jusson tovább, és ne tarolja le a patak partjára telepített facsemetéket.

A Rózsika-forrással szemben újabb pont, bélyegzés, majd kapjuk a jó hírt: bő 200m, 1.6km-es távra a következő etap... Sebaj, végülis ezért vagyunk itt :-)) Nekivágunk az ösvénynek -- tényleg combos -- lesz tőle az ember, ha sokat jár rajta fölfelé :) A jó hír viszont az, hogy ezt követően olyan komoly szint már nincs az útvonalon.

A kálváriánál újabb pont (nehogy véletlen valakinek eszébe jusson lemondani az onnan elénk táruló panorámáról...), szőlőcukorral, meg cukorkával kínálnak. Megköszönöm és veszek egy szemet, aztán indulok tovább a szalagokkal jelzett úton. A K-Z- lemenetelt nem "nézem be" (volt, akinek sikerült...), elkezdek ereszkedni, picit sáros, picit csepergős... A téglagyár bejáratánál szokásomhoz híven bélyegzek az igazolólapomra -- a második olvasható is lett :-))
Az Aranyhegyi-pataknál ismerős pontőr osztja a nápolyit, illetve kínál vízzel, illetve szörppel -- keverek egy könnyed bodzaszörpöt az épp kiürült fél lityis palackba, aztán elköszönök. Itt kapjuk az infót, hogy a róka-hegyi kőbányába nem ért ki a pontőr, ergo nem kell bemenni.

A Péterhegyi pontig ismét kapunk aszfaltot a talpunk alá, aztán persze a tanösvényen caplatunk -- a ponton viszont nem kérdésre kell válaszolni, hanem pontőr adja a bélyegzést, és az infót, hogy a kőbányában nincs senki.
Rongyolás lefelé, majd aszfalt, a kőbányába csak letérek, hiszen itt korábban még nem jártam. Nem időzök sokat, nem úgy, mint az a túratárs, aki keresgélte egy keveset a pontot -- együtt elindulunk visszafelé, illetve a szembejövőket is visszafordítjuk.

Innen aszfalt fölfelé, meredeken, de az eddigi emelkedőkhöz képest röviden (Rókahegy). Szép, új házak között sétálunk az aszfaltcsík végéig, utána pedig a Piros túráról ismert "ürömi műút előtti rész" következik. Pocsolyák sora, majd letérés jobbra, be a hétvégi házak közé.

Unalmas, hétvégi telkes szakasz következik, picit hezitálok, merre, hiszen egy ideje nincs szalag, mire az egyik udvarból kiszólnak, hogy "a negyedik elágazásnál tartsak jobbra, és bal oldalon lesz a pont" -- köszönöm, ez jól esett!

Nemsokára ismét feltűnik egy szalag, tényleg jobbra kell tartani, és tényleg ott van nem sokkal később a pont. Beszélgetek egy picit, amikor érkeznek túratársak, és mondják, hogy valakit megharapott egy kutya, várják a mentőt -- remélem, nem komoly, ismeretlenül innen is jobbulást! -- A dolog sajnálatos, de tobvább kell menni. A Puszta-domb tetején a kereszten megtalálom a választ a feltett kérdésre, úgyhogy innen már csak be kell érni a célba. Elindulunk, és persze, hogy benézzük a jobbra leágazó ösvényt, meg a bejáratánál két oldalt lógó szalagokat :) Sebaj, gyors korrigálás, majd ismét aszfalt, immáron a célig. A célban a szokásos oklevél-kitűző kombót megkapva lekváros, rámás, illetve zsíros (lila hagymával) kenyér közül lehetett választani, volt ezen kívül sós mogyoró, mazsola, plusz tabletta kirakva, ballonnal szóda, illetve nagyon szép őszibarack is kellette magát egy ládában.

Akinek ez a dínom-dánom nem volt elég, az a közeli cukrászdában beváltható 50Ft-os bónnal a kézben mehetett fagyizni-süteményezni.

24.17km, 730m szint, ha ezt nézem, az 5:30-as időnél lehetne jobb is. Ha azt nézem, hogy elég sáros, csúszós volt gyakorlatilag végig (a betont/aszfaltot kivéve) az útvonal, akkor elégedett lehetek vele. Jövőre ha minden jól megy, szeretnék az 50-es távon menni, mert úgy a szervezést, mint az ellátást tekintve egy nagyon kellemes túrán vehettem ma részt -- az időjárásról meg nem a rendezők tehetnek...

(2009.06.28 21:48:03)

2009. június 16., kedd

Az alábbi beszámolót 2009-ben, a túra után követtem el. Sajnos azóta kiderült, hogy utolsó rendezés volt. A falasokk.hu-ra azért nem raktam linket, mert az oldal is megszűnt azóta :-( úgyhogy a "Jövőre..." kezdetű záró gondolat maximum egy privát túra erejéig lesz igaz 2010-ben...

Falasok(k) 50 -- harmadszor

Idén másodszor sepertem a hosszabb távot a jól ismert utakon -- aki járja a Budai-hegységet önállóan, avagy teljesítménytúrákon, az ennek a túrának a jelentős részével is találkozott már. (Szerintem idén én többször jártam a Sárga sáv jelzésen, mint a tőlünk macskaugrásnyira lévő bevásárlóközpontban...)

Elöljáróban néhány apróság azoknak, akik összekeverték a teljesítménytúrát egy vastagon megszponzorált utcai futóversennyel, illetve akiknek az ellenőrző- és frissítőpontok megkülönböztetése nehezére esik. A leírásban, illetve a neten is ( http://falasokk.hu/falasokk50.html ) fehéren-feketén szerepel, hogy a túra során milyen szolgáltatást nyújt a rendező, hol, mire lehet számítani. Az van, ami le vagyon írva, más nincs. Maximum amit a hátán visz az ember. Ötvenes túrára, pláne ilyen időben 2-3 liter folyadék nélkül elindulni minimum dőreség -- pláne, hogy a rajtot követően Nagykovácsiban lehet legközelebb folyadékhoz jutni. Csak apróság, de a seprésnél van az embernél egy és más, de a másfél plusz kétszer fél liter folyadék természetesen benne volt a zsákban, bár pontosan tudtam, hogy hol, milyen boltot, illetve vendéglátóipari egységet érinthetek.

A szalagozásról... Minthogy az én feladatom volt leszedni a szalagokat és azoknak a maradékait is (ahol épp csak az ágra kötött 2-9 centi maradt a helyén), így alaposan meresztettem a szememet az útvonal teljes hosszán. Nagyon-nagyon sok helyen csak csonkokat találtam, olyanokat, amit talán egy kocogó/futó nem is látott meg -- ez sajnos nem a rendezőn múlik, hogy a szalagok kirakása után mi marad belőle. Szarkavár előtt/után nem tudom, mi lehetett a probléma: ment az ember szembe a drótkerítéssel, amin balra egy nyíl, hogy ep, jobbra egy nyíl, hogy frissítőpont. Szerintem egyértelmű volt -- mint ahogy az is, hogy a Virágos-nyereg és környéke szalag- és jelzészabáló manókkal van meghintve: év elején valamikor sok jelzést is eltüntettek "dolgos kezek", most csak a szalagozás (nem fehér, hanem narancssárga) lett gyakorlatilag nullára redukálva. A térkép, illetve a terep is szépen mutatja a felfelé vezető utat, persze, el lehet kavarni a reptér felé, de akkor igen gyorsan fel kell, hogy tűnjön a erős balkanyar hiánya és az, hogy az Újlaki-hegy nem jobbra, hanem balra, majd hátrafelé esik az útvonaltól.

Seprűként indultam tehát, így 8:45-öt mutatott az óra, amikor rajtoltam, közel kétszázadikként nekivágva a bő 46 kilométernek (a rövid távon is jóval többen voltak, mint amire számítottak a rendezők). Az 1. ep-ig nagyjából sikerült bemelegednem, az asztal-pad kombó erősen hozzájárult, hogy gyorsan ment a pecsételés ezen a ponton. Ereszkedés az aszfaltig, majd a Fekete-fej jött (szerintem a kellemetlenebb irányból), utána pedig rögtön egy ésszerűen szalagokkal jelölt szakasz, ami a piros sáv kunkorát optimalizálja ki, és ezzel egy kispistázási lehetőség is ki lett lőve.

A 2. ponton pataporc gubbaszt egy farönk mellett, és bélyegez. Ide vagy egy kempingasztal+szék, vagy plusz ember lenne jó jövőre, mert így elég nehezen lehet gyorsan és hatékonyan ikszelni és bélyegezni.

Egy tarvágás jobbról, majd szalagok (tessék dolgozni!), balra a piros háromszögre, amin a szükséges helyeken szalagok, vagy szalagcsonkok begyűjtésével múlattam az időt. A 3. pont ahogy az szokás fent a kilátóban. Pygmea a pontőr, süti van, sőt az olahtamas által hátrahagyott mézes folyadék maradékát is kivégezhetem.

Innen lefelé vezet az út, egészen a Nagykovácsiban lévő frissítő- és ellenőrzőpontig, ahol szörp jár a bélyegzés mellé, majd gyorsan indulok tovább, hiszen vár a S-K+K- kombó, fel a Nagyszénáson lévő pontig -- idén sem sikerül Jámbornak és a fiának az itinerben szereplő idő szerint pontot zárni: Egyszerűen képtelen vagyok ezt a szakaszt 35 perc alatt teljesíteni. Megnyugtatnak, hogy számítottak a túlórára, azért ha kettőig nem értem volna fel, akkor elkezdtek volna izgulni :) A táj, a kilátás itt is, sokadszor is gyönyörű, de menni kell tovább, úgyhogy elbúcsúzunk, én megyek balra le a néhai turistaház romjai felé, ők meg jobbra, Nagykovácsiba.

A hosszú-árokban figyelni kell, hiszen valahova ki lett téve egy titkos ep most még lejjebb "csúszott": majdnem az Antónia-árok bejáratánál lett kirakva a papír. Leszedem, és konstatálom, hogy Antónia, legalábbis ezen a végén nem hozta a formáját: nincs ugyanis pocsolya. Háromnegyed három múlt, úgyhogy pont a legjobb időben kell felsétálni -- nekidurálom magam, és háromkor már fent lihegek az aszfalton. Antónia kedves, idén is sikerült kellemesen megizzasztanod!

Egy gyors privát frissítés a Muflonban, majd robogás a sok kellemes emléket idéző Ördög-Lyukhoz. A kedves pontőröktől pecsét, majd robogok le a faluba, közben persze szorgosan gyűjtögetve a hosszabb-rövidebb narancsszínű szalagokat...
A Szarka-várba felcaplatok, gyors bélyegzés, majd robogok tovább a kajapontra -- tavaly itt sokkal jobban álltam idővel, úgyhogy bele kell húznom, ha kajálás mellett időben oda akarok érni a hátralévő pontokra. A frissítőponton néhány szelet margarinos kenyér alaposan megsózva lecsusszan, aztán leöblítem némi színes szörppel, meg a magammal hozott izólöttyel. A következő pont telefonon egyeztetve elindul velem szembe, így út közben kapom a bélyegzést, majd nem sokkal később a "szívemcsücske" szakasz következik -- a régi Z- jelzés. Ezt az aprócska és kellemesen laza szintet letudva balra, az itt szépen jelzett sárga sávra kell fordulni. Közeledek Virágos nyereg felé, készítem a szemetes zacsit a szalagoknak -- a hűlt helyüket találom csak :-( Na jó, néhány csonkot... Sebaj, sokadszor járok erre, szépen adja magát az útvonal az erdő szélénél -- ott aztán meg is lesz a jelzés is. Innen csak egyszer állok meg az Újlaki-hegyen lévő ep.-ig, egy túratársunkra emlékezni :(

Az Újlaki-hegyen nyüzsögnek a siklóernyősök, RitaB-t azért sikerül a tömegben megtalálni -- bélyegzés, pontzárás, aztán mindenki megy a maga útján. A Határ-nyereghez leereszkedni most sem jobb, mint máskor, viszont elsőre beletalálok a piros körtúra megfelelő ágába, így aztán nyugodtan nyargalhatok a Libanoni cédrusnál lévő pontig. Lacitól kapok egy almát meg egy bélyegzést, és érzem, hogy a következő pontig "szűk lesz" az idő :-( Innen aztán elkezd telni a szemeteszsák: sok-sok szalag, az Ördög-ároknál a letérést 4-6 szalag jelzi, lent az árokban, illetve a túloldalon az aszfalt széléig legalább további egy tucat szalagot szedek össze.

Innen még van nagyjából 250m szint, de tolni kell, még akkor is, ha a szalagok miatt sűrűn meg-meg állok. A Nagy-hárs-hegy ember nélküli pont, úgyhogy csak a papír túlórázott kb. 5 percet -- gyorsan leszedem, összehajtogatom, aztán lerobogok a célig.

Átveszem a harmadik teljesítésért járó sárga jelvényt, az oklevelet, leadom a nálam lévő cuccokat, majd a kocsiban elszopogatom a maradék fél palack izólöttyöt, illetve a szomjoltónak magammal vitt gyümölcsital maradékát.

Jövőre, ha minden jól megy, ismét jövök erre a kellemesen fárasztó, szép útvonalon haladó túrára.

(2009.06.16 23:34:14)
2009. május 23., szombat

A reggeli "alapozást" megadta a Farkastorki út felújítása, illetve az ott kialakult dugó, de legalább már tudtam, hova kell menni :-) A buszforduló környékén körbenéztem, majd inkább elmentem a célba az autóval, és visszagyalogoltam -- némi kocogással vegyítve... Ez utóbbit jól tettem, mert már épp pakoltak a kocsiba a rajtban lévő rendezők, de 32. indulóként, 9:30-kor elrajtolhattam. Ismét családias túra, de nézzük, mi szerepel a papíron... 49km, 1960m szint, 12 órás szintidő. Nem, nem az útvonal változott tavaly óta, a kiírást pontosították, köszönjük -- így azért lélekben könnyebb rákészülni a távra. A kettéhajtott A4-es lap belső oldalán az ellenőrzőpontok felsorolása, koordináták, a követendő turistajelzés, illetve a nyitva tartás szerepel táblázatos formában. A táblázatban szerepel az egyes szakaszok hossza, illetve a szintadat -- nem vagyok telhetetlen, majd ha valahol érdekel, összeadom. Elvileg 12 EP lenne, de a 3. (Vörös-pocsolya), illetve a 10. (Vadaskerti emlékmű) áthúzva -- nem jutott oda rendező...

Virágos nyeregig K+, onnan S- (A Katonasíroknál a jobbra betérés totál benézhető, szerencsére elég gyakran járok erre, úgyhogy rutinból sétálok be a bozótban lévő ösvényen, majd kocogósra fogom a tempót -- itt, az enyhén hullámzó S- jelzésen lehet menni.

A Rózsika-forrás után, a szokott helyen (balra a padon) van a pontőr srác, bélyegzek, érdeklődik, hogy előztem- e valakit, mert a 30-as számmal indult túratárs nincs, nélküle meg nem tud pontot zárni. Sajnos nem, mondom, beszélgetünk még egy kicsit, aztán megyek tovább.

A Zsíros-hegyen lévő pont előtt a szinte "kötelező" frissítés a Muflonban, majd irány az aszfalt -- Nagykovácsiba le a Z- jelzésen (temetőnél a balra kunkort nem kihagyva), utána meg a P- követésével meredeken fel a Vörös-pocsolyás hát felé. Az erdőben kellemes idő, a tarvágásoknál izzasztó napsütés, minden esetre jól jön a fejemen lévő kalap. A következő pont a Fekete-fej tetején fogad, megkapom a 4. számmal jelzett bélyegző lenyomatát, majd indulok tovább, a Fekete-fej kellemetlenebbik oldalán lefelé. Meglepően hamar lent vagyok a műútnál, a Hárs-hegy oldalában is igen hamar sikerül felkapaszkodnom -- kevesebb, mint öt és fél órája jövök, és nagyjából a táv feléhez, Szépjuhásznéhoz érkezek. Itt két pezsgőtabletta a frissítés - van C-vitaminos, Multi, Ca illetve Mg-tartalmú, én ez utóbbiból kérek, majd a csapnál lassan, több pohár vízzel nyakon öntözve szépen elkortyolgatom.

A felfrissülés után irány Makkosmária (S- majd P-), ötven perc alatt ott vagyok, a bélyegzés után pihenek egy picit (a Z+ előtt nem árt), majd 20 perc alatt felcaplatok a csokis pontra, a Z+ K körtúra kereszteződéséhez, ahol két igen kedves leányzó adja a bélyegzést, illetve kínál csokival. Szívesen beszélgetnék, de szintidő is van a világon, meg sokat ácsorogva nehéz újra elindulni, úgyhogy elköszönök tőlük, és tovább indulok az Erzsébet kilátó felé. Ott a változatosság kedvéért :) szintén két igen kedves leányzó őrzi a pontot. Itt is rövidre fogom a beszélgetést, szeretnék jó idővel beérkezni, úgyhogy menni kell -- most sajnálom igazán a túra elején itt-ott elszórt 5-10 perceket...

Kevesebb, mint fél óra, meg némi kocogás után lihegve bár, de a Nagy-Hárs-hegyen, a kilátónál vagyok, és újabb ifjú hölgy által őrzött pontot találok -- igaz, ő egyedül teszi a dolgát. Némi túraszakmai beszélgetés után tőle is búcsút veszek, hiszen vár még némi gyaloglat rám... Innen a cipőm szinte magától követi a S- jelzést a Határ-nyeregig, ahol az utolsó jelzésváltással a K- következik. Az árpád-kilátónál a tavalyról megismert úriember bélyegez -- a lányok után vele kevésbé van kedvem társalogni :-)) pláne, hogy megemlíti, idén gulyás vár a megfáradt vándorra a célban. Ezt hallva gyorsan elköszönök, és suhanok tovább a kéken.

A Hármashatár-hegyre fel, illetve a Fenyőgyöngye utáni teljes szakasz a hab a túrán: 6.6km, 350m szint, plusz két igen kellemetlen lejtő... Minthogy ennek tudatában vágtam neki, így nekidurálom magam, és meg sem állok a Hármashatárhegyen lévő pontig, ahol már érezni a hűs esti szellőt, úgyhogy gyorsan indulok tovább. A Vihar-hegy nyergét most sem zártam a szívembe, de mivel hogy ott van, arra visz a jelzés, hősiesen átküzdöttem magam rajta, és egy túratárssal együtt ballagtunk tovább a jelzést követve egészen Virágos-nyeregig, ahonnan szolid lankának nem nevezhető ereszkedés vette kezdetét a Menedékház u.-ig. Itt valaki "tréfából" kirakott egy totál ellentétes irányba mutató nyilat, mi azonban (én a tapasztalat, a kolléga a GPS jelzése alapján) nem dőltünk be ennek, így nulla elkavarással benavigáltunk a célba. A célban kitűző, emléklap, fincsi és sűrű gulyás várt ránk, tea, ásványvíz társaságában, no meg az elmaradhatatlan zsíros kenyér, úgyhogy az ellátásra sem lehet panasz.

Köszönöm a szervezőknek a túrát, kár, hogy a Kinizsivel egy napon volt, nagyon valószínű, hogy más napon nagyobb résztvevői létszám jött volna össze.

Úgy a rendezői, pontőri hozzáállás, mint a túrán kapott szolgáltatás példaértékű, ráadásul tanulva a tavalyi túrából, a kiírás is pontosításra került, így jövőre, pláne, ha nem a Kinizsivel fog ütközni, akkor mindenképp szeretnék újra a teljesítők között lenni.

(2009.05.23 22:06:56)

2009. május 16., szombat

A huszadik rendezés alkalmából egyedi kitűzővel készültek a rendezők, ezért is, meg a Budapest kupa miatt is várható volt a jelentős létszám; 7:40-kor a 95. számú itinerrel a kezemben, és 600 Ft-tal könnyebben nekivághattam, no nem az ismeretlennek, hanem a S- jelzésnek Szépjuhásznétól egy jó darabig.

Első pont (végre...) Nagy-Hárs-hegy. Igen, az első pistagyanús lehetőség eliminálva. A következő pont a Határ-nyereg után, fönt, a parkolóban -- második pista is részben megoldva. Virágos nyeregben a műintézmény nyitva, rövid, kellemesen hűs frissítő után indulok tovább, mert tudom, hogy a következő ponton terülj-terülj asztalkámra lehet számítani... No, ez el is következett, de nem a szokásos helyén, az Alsó-Jegenye-völgy benzinkút felőli végénél, hanem ott, ahol pl. a Falasok(k)-on is szokott lenni. Bólya nincs, kirakott papír van, mégis sokan elvétik (vagy esetleg a parkolótól vissza Hűvösvölgy, onnan meg 64-es busz? Erre inkább nem is gondolok...). A Sárga kanyarja most is kihagyandó, így a K- érkezésével jelzést váltunk, bár a S- azért kísér minket.

A zsíroshegyi pont előtt szinte kötelező a Muflon-t meglátogatni (ha már muflon, pontosabban zerge a túra jelképe...). Ezt követően pecsételés, majd a K- jelzést követve nagyszénási emlékfalnál valamilyen alkalomból jelen lévő tömeg kerülgetése (pont itt pont nincs pont) a program. nemsokára jelzésváltás, K+, majd forgókapu vagy létra -- ízlés szerint, egy csipetnyi S- jelzéssel, majd jön a túra kizárólag saját jelzéssel ellátott szakasza. A széna-hegyi pontnál a Duna-Ipoly Nemzeti park két munkatársa szorgoskodik -- no nem ők bélyegeznek, hanem kérdeznek, utána pedig egyikük igen hosszas telefonálásba kezd... Remélem, nem lesz böjtje annak, hogy tudomásom szerint nem lett nekik jelezve a túra...

Telkiig a két jelzésváltáson (<B, Z4, Z-) kívül említésre méltó esemény nem történt, a táj még mindig szép, és minthogy csak ez az egy szervezett túra jár erre, így egyáltalán nem unalmas. Telkin sikerült elkavarás nélkül áttrappolni, egy rövid bélyegzéssel a Kerék nevű műintézményben -- közben láttam olyan túratársat, aki mezítláb nyomta a túrát -- igaz, már csak a buszmegállóig...

Innen jó sok jelzésváltás, láthatóan felújított <B jelek itt-ott, úgyhogy könnyen követhető, bár fárasztó út után, a Tarnai pihenő érintésével ismét gyakrabban járt terület következett. Hogy ne legyen annyira unalmas, a Vörös-pocsolya a P- jelzés mellett egy újabb területen vágták ki a fákat, egy-két ligetes részt azért meghagyva.
Innen csak pár száz méterre volt a következő pont, ami egyben az új, 30km-es távon is ep-ként funkcionált. Itt egy csokit kaptunk, segítendő leküzdeni a túra utolsó szakaszát. A Fekete-fej előtt, a karámoknál újabb pont, ásványvízzel kínálnak, de nem kérek, inkább kicsit később frissítek saját készletből, némi izotóniás itallal. Ez jól jön, a Fekete-fej meg simán megy, és ugyanilyen simán megy a felmenetel a Hárs-hegyi körútig, azon meg a célig.

A célban alkalmi kitűző, oklevél, mindenkinek, illetve lehet választani kis dobozos gyümölcslé+pogi, csoki+pogi kombók, illetve félliteres ásványvíz között. Egy pogit meg egy gyümölcslevet köszönettel elfogadok, majd a 10:52-es idővel letudott 51km-rel a lábamban elindulok haza.

(2009.05.16 21:36:24)

2009. május 3., vasárnap

A túra kitalálójának születésnapjára egyszeri rendezésként H60, azaz öt kör, 62km...

A naptárat nézve azt hittem rosszul látok: 2500Ft... Jelvény, meleg étel piktogram mellette -- na, mondom, ez azért javít a dolgon, meg hát egyszer élünk, belevágtam.

Előtte oda-vissza számolgatás, hogyan férjek bele a szintidőbe (gyakorlottabbak finomabban mosolyoghatnak), ami a legkorábbi indulást számolva 14 óra volt. Reggel "természetesen" hat után sikerült a rajtba érnem, illetve nevezni (16-os rajtszámmal). Ekkor kiderült, hogy nem a meleg ételben lesz nokedli, hanem fordítva :-) Leves, rántott csirkemell, vegyes köret, savanyúság -- tökéletes vasárnapi ebéd tehát. (Jó, az italt azt mindenkinek magának kellett hozzá rendeznie -- de ne szaladjunk ennyire előre...)
6:30-kor indulok, erős tempót diktálva, hiszen ebéddel, meg az indulásnál összeszedett fél órával számolva 13 órán belüli menettartammal számolhattam.
Körönként kaptunk új itinereket, így még azt sem kellett cipelni :) úgyhogy az első kört 1:50-es idővel sikerült letudni, közben rengeteg ismerős arc a hosszú távon, a pontokon, akikkel a fonódó, több hurkot leíró útvonal miatt hol itt, hol ott sikerült találkozni, illetve egy-egy szakaszon együtt tolni.
Minthogy a második kört kerek két óra alatt letudtdam, sikerült megnyugodni a teljesítést illetően, tuti, hogy az idővel nem lehet baj. Így is lett, jött a harmadik kör, majd felvettem a kajajegyet, és a negyedik kör elejébe beszúrtam a fél órás ebédszünetet, ami után azért elég darabosra sikeredett a továbbindulás, de 1-1.5km után már sikerült ismét erőteljesen gyalogolni -- na ja, körönként volt 50m szint, ami azért nagy segítséget jelentett, mint ahogy az is, hogy gyakorlatilag semmit sem kellett az embernek magával cipelni.
A 4. kör végén azért "ejtőztem" egy picit, izotóniás ital, számolgatás, hogy este hatra be lehetne érni... Sikerült is, az utolsó kör vége 17:58-kor jött el.

Napközben (az első két körben) a Flór Ferenc utcai ponton saját készítésű sütivel kínáltak, a rajt/cél helyszínén pedig a "szokásos" kent kenyerek, savanyúság, hagyma, illetve szörp fogyasztására nyílt lehetőség.

A díjazás egy -szerintem- picit túlzottan sárgás tónusú oklevél, illetve a túra ötletadójának, Hartmann Mihálynak a fotójával készült fém jelvény. A díjazás átvétele után még egy gratuláció a születésnaposnak :) aztán indultam haza.

A rövid táv is nagyon tetszett tavaly, elsősorban a parkerdő miatt, idén is ugyanez volt a helyzet -- sajnos több helyen azonban a felégetett aljnövényzet és a megpörkölődött facsemeték mutatták, hogy itt azért két lábon járó állatok is előfordulhatnak :-(

(2009.05.03 20:56:31)

2009. május 1., péntek

Rövid bemelegítés a vasárnapra tervezett kissé őrültnek hangzó 5*12.4km-hez, avagy Sárga 18 (Nem vagyok Dorothy, és a célban sem várt Óz...)

A késői rajt miatt nem siettem, mindenképp délidőben, erős napsütésben abszolválandó gyaloglatra kellett számítanom. A gyors nevezést követően 11:50 került a papíromra.

Az NHH kaptatóján utolértem egy ismerőst, aki a 70-es távon indult, úgyhogy szépen, komótosan toltuk felfelé a kedves pontőrök által őrzött kilátóig. A továbbindulás előtt egy másik ismerőst "megóvunk" a sziklák közötti botladozástól :-) azaz utána szólunk, hogy a S- jelzés nem a kilátó mögött folytatódik :-)) A táv első buckája letudva, Szépjuhászné után jön a hullámvasút: fel, le, majd megint fel -- csak hogy ne egyben kapjuk a szintet, bár lesz még olyan is... Például a Virág völgy oldalában, Csacsi-rétig. Itt messziről érezzük a tűzgyújtási tilalom illatait :-)) füst és belevegyült bográcsos kaja érződik messziről. A pont jól elbújt, de megleltük.

Nagyszénászugnál fél literes, szerintem finom ásványvizet kapunk, majd kb. másfél km múlva a feltételes ponton (na ja, azért feltételes, mert a pont léte feltétele a túrának :-)) természetesen vannak, kapjuk a következő bélyegzést. A S- S+ elágazásánál jobbra megyünk -- igen, ez nem a Város Peremén túra, itt van még egy ep., kint a "csücsökben" a Huszonnégyökrös hegyen...

Az erdőből kiérve gyakorlottan fordulok jobbra, hááát... a szalag nem túl meggyőző, de legalább van... A következő pontig többhelyütt nagyon szép a kilátás, nézelődünk picit, majd zúzunk tovább, hiszen a 70-en indult kolléga kevesebb idővel gazdálkodhat... Pont, pont ott, ahol a s- jelzésen végigmenő túrán lennie kell, majd lejtő, ronda aszfalt, szalagok, csendes utcák... A csárdát nem is vesszük észre, csak megyünk... A gimi előtt ismerős mosolyog, mutatja, hogy hol kell bemenni... Udvar, folyosó, tornaterem... bélyegzések, szép oklevél, elegáns kitűző, (meg még egy, a "Tojás Sárgája" teljesítéséért) rámás és zsíros kenyér, meg limonádé, ez utóbbi saját készletből.

Bevallom, az itinert még nem olvastam végig, így arról nem mondok véleményt :) a szervezés, a díjazás a szokásosan magas színvonalat hozta, kedves pontőrök, visszafogott, de a nevezési díjjal összevetve korrekt szolgáltatás, egyszerű, jól követhető útvonal... A szervezők részéről, úgy gondolom ennél több nem is kell.

(2009.05.01 22:51:24)

2009. április 19., vasárnap

Újabb lépés (a tizedik, tehát az alapszint már megvan) a Budapest Kupa követelményeinek teljesítése felé -- egy kellemes túrán, de kezdjük az elején...

Nevezés a Gyermekvasút János-hegy állomásán. A túra útvonalának szöveges leírásán és egy pecsételőlapon kívül mást nem kapunk -- se táv, se szintadatok, se térképvázlat -- szerencsére a túra jelentős része ismert jelzéseken halad, az általam kevésbé ismert szakaszokat meg térképről jól a fejembe véstem még tegnap :) Z3 jelzés, kocogás lefelé, az Úti madonnánál egy kérdésre kell válaszolni (igen, akik a buszvégállomásnál csatlakoztak, azoknak is kellett volna...), majd lehet tovább gyalogolni lefelé. A Z3 itt-ott azért lehetne jobban jelezve, ami van jelzés az viszont szép, rendezett, így az eltévedésre bár van esély, de minimális. A második, szintén kérdezős pont egy "vaskályha", azaz fémből készült talán határjelző oszlop. Itt is rá kerül a papírra a megfelelő válasz, majd tovább a Z3-on. Sajnos a P+ becsatlakozása benézhető, egy pillanatra sikerül is "túlcsúszni" az elágazáson, de rögtön jön a korrigálás, mehetünk lefelé... Aszfalt, beton, lépcső le, P4 jelzésre váltunk, nagy és szép, meg félkész házak, majd egy lépcső fölfelé... Pár lépés, és végre ismét erdő. Meg persze némi emelkedő (Frank-hegy). Rövidesen a buszfordulóhoz érkezik a fáradt túrázó, ahol immáron emberes pont és két szem szaloncukor várja, a bélyegzés mellé. S+, P- kombóval megyünk tovább Makkosmáriáig, közben a Végvári sziklán lévő levakolt tábláról kéne a feliratot leolvasni -- marad az, ami a vakolatra lett festve... Közben lassan megtelik a zsebem az eldobált szaloncukros fóliákkal, de nem dühöngök... Az igazi az lenne, hogy az ilyen csokiosztós ponton nem bélyegzést kap a túrázó, hanem a csokipapírt kell a célban bemutatnia... No mindegy :-/

Makkosmária előtt balról érkezik a Z+, vannak, akik itt tanakodnak, hogy merre -- útba igazítom őket, hogy nem, nem balra le, hanem jobbra föl kell menni... Z+ S- kanyar, majd emberes pont a Csacsi-réten. Itt írok időt, bár fölösleges, hiszen a távokat, mint említettem, az itiner nem tartalmazza, majd frissítek egy picit, és megyek tovább, le a Virág-völgyön. A szemből érkező P+-nál egy éles jobbos a fonódó P-S- jelzéseken (itt ma még fogok járni, jut eszembe...) majd némi hullámvasutazás következik, a S- és a S+ kereszteződéséig, ahol a papírra fel kell írni, hogy a régi Pc merre ment -- ez is megvan, most jöhet az utolsó szakasz, a S+, egészen a Vadaspark bejáratáig. Az egyik tisztáson a kondérban valami jóféle ételalap rotyog (a tűzgyújtási tilalom ellenére), nem érdemes szólni, mert ránézésre a tüzelőhöz hasonló az is, aki rakja...

A cél innen már szinte csak pár lépés, itt szép, de semmiben be nem férő :) oklevelet és egyedi díjazást vehetek át: ez utóbbi egy fa korong (vastagabb ág szalámi-szerűen felszeletelve), rajta a túra emblémájával.

A céltól kissé távolabb került kialakításra a túra etetőpontja; zsír, margarin, többféle lekvár, Nutella kerülhet a kenyerekre, hozzá pedig ásványvíz kortyolható.

A vadasparki belépőből járó kedvezményt nem veszem igénybe, pár kilométert rárakva visszabattyogok Normafához (Budakeszin megcélzom a P+ jelzést, majd utána a Virág-völgy oldalában lévő jelzetlen, de kényelmes utat választva), onnan pedig, némi rétes és meggylé elfogyasztása után haza.


2009. április 13., hétfő

Nofene, erről sem írtam beszámolót... Mentségemre legyen mondva, hogy a héten ügyeletes voltam, és épp, amikor hazaértem, csörgött az ügyifon, és bőven estébe nyúló - hogy is fogalmazzam meg finoman - munkahelyi elfoglaltságom volt...

Emlékeimben kutatva a túra szép volt, jó volt, habzsi-dőzsi, jó idő, 19,8km, 560m szinttel 3:42 alatt teljesítve.
2009. április 12., vasárnap

A tervem: 8-kor indulva kényelmesen 2 óra alatt lezavarom a 10km-es távot,  behúzva egy újabb túrát a Budapest-Kupa teljesítéséhez. A valóság: 10 előtt nem sokkal nevezési lap kitölt, sorba beáll -- mint kiderült nem a 10, hanem a 20km-es távon indulók sorába. Ha már így jártam akkor a 20-as távon indulok :) mondom, és megkapva a bélyegzésre szolgáló lapot, illetve a térképvázlatot és útleírást tartalmazó lapot, és pontban 10:00-kor nekilódulok. Normafáig kocogósra veszem az iramot, hogy gyorsan magam mögött hagyjam az aszfaltos szakaszt. Bélyegzés után a múlt hét végén megízlelt meggylé után érdeklődöm a büfében -- sajnos nincs, úgyhogy egy rétessel vigasztalódom. Lefelé a zöld sávon borzasztó csatorna- és pöcegödör-szag terjengett egy darabon, így aztán lefelé is erős tempót diktáltam.

A következő pontnál mennék tovább a Z- jelzésen lefelé, de a pontőr hölgy szól, hogy balra, az aszfalton kell tovább menni -- azaz a Tündér-szikla és környéke kimarad az útvonalból. Z3 majd Z+ jelzés következik, kellemesen kocogható terep, úgyhogy ezt ki is használom -- 10:50-kor kapom a bélyegzést a Szépjuhásznénál lévő ponton. Egy rövid totó erejéig szusszanok, majd immáron a S- jelzésen indulok visszafelé. A Virág-völgy alján jelzésváltás a piros sávra, némi belekocogás, 11:30-kor már a Makkosmáriánál lévő EP-on frissítek. Innen Z+ jön, van benne egy csöppnyi :) szint, nem csoda, hogy fél óra kell a normafai pontig...

Bélyegzés van, meggylé a büfében nincs, úgyhogy ismét csak a rétest tesztelem... Kék körtúra, S+ kék körtúra másik ága kombó jön, majd pedig a P- lépcsője föl, az Erzsébet-kilátóhoz. Kilátót kihagyom, robogok lefelé az egyszer már meglátogatott szépjuhásznéi ponthoz. 12:35, pecsét, izólötty maradékának elfogyasztása, majd neki az utolsó emelkedőnek a S- jelzésen.

Sokan mennek toronyirányt az emelkedő után, én maradok a jelzésen -- picit talán hosszabb, de kényelmesebb úton jutok fel a csúcsra, hogy aztán a túloldalon lehessen lefelé robogni. A kisvasút keresztezése után jobbról jelzésalapok a fán, majd lejtő, Nagykovácsi út keresztezése, szalagozott befutó, cél; 3:15 a vége.
A célban reklámoklevél, reklámkitűző, zsíros kenyér -- ez utóbbit kihagyom, mert bent áll a vonat, amivel visszautazok a rajtba.

(2009.04.12 16:24:16)

2009. április 5., vasárnap

Két éve jól elfáradtam a túrán, biztos voltam benne, hogy idén sem lesz elég "himbilimbizni" a szokásos útvonalon. Mivel délután családi programot terveztem, igyekeztem hamar a rajtba érni (elkavarás most is volt...), így 9:05-kor rajtolhattam, egy minimalista stílusban készült igazolólap, valamint a netről is letölthető térképvázlat/leírás fénymásolatának a birtokában.

A Hunyad-orom megmászása csak a húzós kezdete volt a túrának, minden esetre (némi lihegéssel) 20 perc elég volt rá, annak ellenére, hogy már itt rengeteg ismerőssel találkoztam. (Mire jó egy több helyütt fonódó útvonalú túra...)

A második "köre" a túrának némileg pihentetőbb, hiszen "csak" lépcsőzni kell picit, majd nem benézni a zöld sávot, jobbra letérni a Libegő alatti "lankákról", és kellemes, minimális szintet tartalmazó úton (a zöld körtúra jelzés le lett szürkítve, pontosabban át lettek húzva a jelzések) elsétálni a következő pontig, ahol biztatást, és korrekt útbaigazítást kapunk a továbbiakról -- némileg át lettek festve a jelzések ugyanis... (Z+ helyett Z3).
A Z3 jelzésen a Tündér-szikla alatti ep érintésével, meg némi aszfalt beiktatásával fejeződött be ez a kör.

A harmadik kör a Z- jelzésen indult (amit a változatosság kedvéért a Libegő alatti lépcsőn fölgyalogolva érhettünk el), Normafánál pontőr, pecsételés, a legfinomabb meggylé megkóstolása, majd jelzésváltás a kék körtúra jelzésre, egészen a Libegő felső állomásáig. Itt némi lélektani feltöltődés után nekivágtunk a túra legmasszívabb szakaszának, a Libegő alatti ösvénynek...

Meglepően lazán sikerült lefelé megtenni az utat, fölfelé azért picit szuszogósabbra sikerült -- utána viszont a János-hegyre felmenni már csak pihentető sétának tűnt. A célba 12:30-ra sikerült beérni.

Kellemes időben, egy combos, de nagyon szép útvonalon rendezett túra, remélem jövőre sem marad majd ki.

(2009.04.05 19:48:38)

2009. április 4., szombat

A város peremén túraverseny és teljesítménytúráról néhány gondolat...

Kiírás szerint az első 25 beérkező díjazása függő érem (v.ö.: a teljesítménytúra nem verseny...), ezért reggel 8 előtt már Hűvösvölgyben vagyok, nevezek 300 Ft-ot kérnek, kapok egy első generációs itinert (tök mindegy, tudom, hogy a buszmegálló nem az, és hogy nem előre, hanem visszafelé kell egy picit jönni...); nevezési lap 55-ös, rajtszám 101-es (hogy ezt hogy a pékbe csinálták... no mindegy...).
Az adminisztrációt egy fiatal srác csinálta igen tempósan -- ekkor még reménykedtem...

8:15 körül állt meg a busz az Alsó Jegenye-völgy bejáratánál, mivel sokan voltunk, meg bemelegítésképp erős kocogás a Rózsika-forrásig (legalábbis az én tudomásom szerint, a szervezők ugyanis "Rózsi forrás"-ozzák...) -- ott még bőven ott értem az előző busszal érkezett túratársakat, mélyen alámerülve az adminisztráció bugyraiban :-(

Innen az Újlaki-hegy érintésével Hűvösvölgyig gyaloglós-belekocogós tempó, a parkolóban hagyott autónál gyors öltözés: pulóver és kabát be a csomagtartóba.
Ezzel együtt sikerült a Nagy-Hárs-hegyre nyitás előtt fél órával (10:30) felérni -- lehettünk vagy tízen-tizenketten... Némi várakozás, fotózás után elindultunk lefelé a sárgán, és igen, jött is szembe a két pontőr hölgy -- bélyegzés, pontkarton, aláírás, idő... adminisztrálás ezerrel. A következő pont Szépjuhászné (mi a fenének két pont ennyire közel egymáshoz???), két perc múlva...

Eseménytelen út után 11:39-kor csináltam egy fotót a S- Z+ elágazásában található tábláról (tudom, 12:00-kor nyitna elvileg a pont...) Ismét tanácstalanság, aztán jutt felfelé Makkosmária felől két hölgy, akik váltig állították, hogy őket a P- jelzéshez küldték, és egy órája már ott voltak... Na persze... a bélyegzőpárna meg azalatt száradt ki :-) Üzenem nekik, hogy nem kellett volna szabadkozniuk, hiszen tény és való, bőven a pont nyitása előtt értünk oda (az más kérdés, hogy a pontnyitások nagyon nincsenek normálisan kiszámolva...)
Az adminisztráció itt is sarkosan, pontosan, némi zökkenőkkel zajlott.
Az utolsó pont a S- S+ elágazása volt, innen "csak" a Huszonnégyökrös hegyet kellett megcélozni -- már akinek sikerült a Felsőszállás utcánál (N47 28.109 E18 55.582) a helyes irányt (jobbra) eltalálni, mert jelzés az most sincs...

A célba annak nyitása után kb. 10 perccel beérve kiderült, hogy a 25 darab fémből készült érem elfogyott -- sajnos 600Ft-ba kerül darabja, és nem verseny, hanem az első 25 beérkező kap. (Most akkor verseny, vagy sem?)
Maradt ugyanez műanyagból (piros, fehér és zöld színben, már bocsánat, de falusi búcsúban a céllövöldés szégyellné egy pálcásnak kirakni...), meg persze az oklevél.

Akkor most jöjjenek a jobbító szándékú javaslataim...:

Át kéne számolni a pontok nyitását, mert így 5-ös tempóval nem érdemes az elején indulni.

Ha már a pontok, a szépjuhásznéi totálisan fölösleges pontot ki lehetne rakni a Huszonnégyökrös hegyre, elkerülendő ennek a szép szakasznak a véletlen kihagyását.

Át kéne gondolni a díjazást/a túra nevezési díjait. Lehetne a máshol bevált x.-edik teljesítésnél jelvény/érem, a többinél kitűző megoldásra áttérni -- lenne motiváció x alkalommal eljönni, és teljesíteni a túrát, avagy lehetne egyszerűen üzleti alapra helyezni, mint az külföldön már bevett szokás: díjazással 5 Euro, díjazás nélkül másfél -- jelen túrára alkalmazva éremmel x+600, érem nélkül x Ft.

A lényeg, hogy egy újabb túrát sikerült behúzni a Budapest-Kupából -- a három műanyag "izével" majd eljátszogatnak a lányaim, legalább nekik is van valami hasznuk a túrából.

(2009.04.04 15:55:46)
2009. március 22., vasárnap

Harmadik teljesítés, a változatosság kedvéért randa széllel fűszerezve, kerek öt óra alatt.
Kellemes laza autózás után sikerül parkolót találni, majd rövid sorállás után a nevezési díj fejében résztáv/szint adatokat, rendezői elérhetőséget tartalmazó színes leírást kézhez kapva indultunk Renivel a leírás szerint 24.7km-es útnak.
Az itiner belső oldalán szerényen csak "Útvonalvázlat" címet kapva találjuk a környék 1:30000 méretarányú turistatérképét, természetesen ez is színesben nyomtatva. (Apró eltérés a korábbi évekhez képest, hogy a korábban feltüntetett mobilszolgáltatónak a neve már nem szerepel a papíron.)

Olyan túratárssal megyek, akinek első teljesítése lesz, úgyhogy igyekszem nem lelőni a poént -- már ami az első két komolyabb szintet jelentő emelkedőt illeti :-) Becsületére legyen mondva, hosszabb kihagyás ellenére simán felsétálunk mindkettőn, jelentősebb gőzmozdony-utánzás nélkül. Közben persze találkozunk a Kőorr ponton Vagdalthússal, aki totálisan belefeledkezve a melóba osztja a bélyegzéseket, illetve nem felejtem el az ominózus kő (lásd korábbi beszámolóm) ismételt rituális megrugdalását sem :-)) (Háromszor veri ezt kenden... úgyhogy jövőre ismét!)

A Dobogó-hegy pontja előtt picit hamar ki lett rakva a "pont következik" tábla, de ez legyen a legnagyobb probléma a túrán...

Sóskút dél, mint frissítőpont picit visszafogottabb talán, mint korábban, de így is jut mindenkinek egy palack buborékos ásványvíz meg két csoki.

A Kálvárián (is) jelentős széllel birkózunk -- lefelé szinte rá lehet feküdni, olyan erős. A horgásztó után terelés: a Benta-patak gyalogos hídja a táblák tanulsága szerint balesetveszélyes, így a közúti hídon átkelve, a patak partján visz a jelzés: szép új laminált lapok vannak kirakva a fákra (újabb piros pont a rendezőknek).
Az erdészháznál megcsodálhatjuk a múlt néhány autócsodáját, köztük egy NDK-s rendszámú ős Trabantot, meglepően szép állapotban, több Barkas-t (NDK-s posta, illetve mentő kivitelben), majd nekivágunk a Nyakas-kőhöz vezető, az utolsó jelentősebb szintet tartalmazó szakasznak.
A sziklaplatóra felérve ismét találkozunk szél úrral, de már megszoktuk a jelenlétét a nap folyamán.
A kápolnánál újabb frissítés, dobozos gyümölcslé (köszönjük!), majd némi séta, focimeccs jobbról, cél, sorállás, emléklap, kitűző.

Ismét egy jól szervezett, gyakorlatilag tökéletesen jelzett úton haladó túra, minden szempontból jó választás volt annak, aki ott volt (ha jól tudom több, mint 600-an voltunk).

(2009.03.22 21:03:51)


2009. március 21., szombat

Téry Ödön emléktúra, 20km

Elején-végén kényszerűen aszfalttal súlyosbított az útvonal, elég durva szinteloszlással: a Remete-szurdokból kifelé kapjuk egyben majdnem az egészet -- utána komolyabb szintet csak a Nagy-szénásra való felmenetel jelent, közte pici hullámvasút, a Nagy-szénás után pedig kellemes lejtős útra kell készülni.

Nem siettem, nyolc után értem a rajtba, 8:15-ös idő került a papírra, egy igen gyors nevezést követően.
A K sáv aszfaltos szakaszán lehet csodálni az építészet remekbe (nem kevésbé remekbe...) szabott (vagy elszabott) alkotásait, illetve becsületesen betérni a templom felé -- nem csak becsületből érdemes egyébként, kellemes, nyugalmat árasztó a templom körüli park.
A Remete szurdok bejárata helyett picit hamarabb van az első pont -- úgy szólnak utánam az autó mögül...
A Szurdokban szép hóvirágok nyílnak, a patak -annak rendje-módja szerint- folyik, szerencsére van bedőlt fa, meg a kezemben bot, így az átkelés megy száraz lábbal.
Az egyensúly próbája után jön a terheléses próba: sikerül megállás nélkül kikapaszkodni a szurdokból, bár picit szuszogósra sikeredik a vége...

Kellemes, hullámvasutazós sétaút vezet innen a Zsíros-hegyig, itt-ott azért (kikerülhető) sárral.

A Zsíros-hegy utáni szakasz ismét aszfalt egy picit, meg lejt is, csak hogy a kék jobbos kanyarja után emelkedhessünk ismét, immár a Nagy-szénás csúcsáig -- közben megállva egy újabb bélyegzés begyűjtéséért.

Innen csak lefelé: A kék sáv jelzés nagyon szép útvonalon halad (Kőris-völgy, rengeteg hóvirággal) Piliscsaba határáig, ahol ismét aszfalton haladunk (kb. 3.7km) -- Vasútállomás, majd felüljáró, gyönyörű fenyőkkel szegélyezett utca, aztán befordulunk jobbra, majd cél (12:20). A célban oklevél, kitűző, plusz egy bón, amiért a célnak helyet adó vendéglátóipari egységben egy üdítőt (rostos gyümölcslé és buborékos üdítő is volt).

Kellemes túra, arányaiban sok aszfaltos szakasszal (sacc/kb. 7km körül). A táv/és szintadatok az itineren is ellentmondásosak, a Mapsource-ban összekattintva nekem 23.3km jött ki, ami reális.

(2009.03.21 18:37:14)

2009. március 15., vasárnap

Rajtba érkezés 9:30, egy óra várakozás, majd 10:30-as rajtidővel vágtunk neki a távnak Nagyondinnye kollégával. A várakozásban elgémberedett tagjaink kb. a Széchenyi-emlék körül kezdtek bemelegedni, szerencsére sem itt, sem a Kápolnánál nem kellett várakozni.
Normafához fölfelé gyalogolva eg fél falunyi túratársat előzünk meg -- jól is tesszük, Normafa mh.-nél csak 3-4 ember vár előttünk a bélyegzésre. Csillebércnél picit rosszabb a helyzet, viszont kapunk műzliszeletet :) Innen átbaktatunk a hegy túloldalára, hogy Disznófő után ismét visszamászhassunk :)
Virágvölgy állomásnál picit felmegy a pumpa: előttem ugyanis két srác Disznófőt kihagyva érkezik, mire a pontő... izé, bélyegzős leányzó menti a dolgot: "Majd oda úgy nyomom, hogy ne látszódjon a felirat". Az egy dolog, hogy valaki, valamilyen okból kihagy egy pontot, de hogy ezt "elkenni" a rendezők segítsenek neki... No mindegy, remélem, talán egyszer megértik, miért is tettem ezt szóvá. (Itt volt tea is, de kihagytuk...)
Innen leereszkedtünk Makkosmáriáig, csak azért, hogy felmászhassunk János-hegy állomás érintésével az Erzsébet kilátóig. Közben az eső is elkezdett cseperegni, úgyhogy a kilátónál a pont beköltözött a kilátóba.
A csepergő eső miatt (is) sáros volt a lejövetel, szerencsére azért ez az elfogadható szinten belül maradt. Szépjuhászné állomásnál is gyorsan végeztünk, hogy nekivághassunk a túra utolsó (előtti) emelkedőjének, föl, a Hárs-hegyre. Lefelé a Bátori-barlangnál eléggé sáros volt az ösvény, de balra kerülve sikerült esés nélkül abszolválni ezt a részt is.

Kis Hárs-hegy, Hárs-hegy állomás, Nagyrét -- szokásos útvonal, a pontokon szerencsére minimális várakozás, majd Villám "nagyon nem szeretem" utca (most beszélgetve mintha rövidebb lett volna) illetve Fazekas-hegy volt a "menü", desszertként még betértünk a múzeumba, majd cél, bélyegzés, sorakozás kajáért (sajttal töltött csirketallér rántva rizzsel és uborkával, plusz egy kis dobozos Sió gyümölcslé). A vége 4:25 lett, ami elég tűrhető idő, bár a végét picit ellazsáltuk -- de legalább lesz mihez képest tovább javulni legközelebb :-))

A rajtoltatás szokás szerint baromira lassan ment (az előnevezés  lehetőségét talán mégiscsak jó lenne meggondolni...), a pontoknál a tömeg miatt itt-ott azért előfordultak várakozások, de ebből a szempontból azért javuló a tendencia.
Amit még lehet dicsérni, az a túra végén az egyszerű, de ízletes meleg étel; remélem, a túra a pozitívumait megtartva még sokáig fennmarad, és talán a negatívumokat is sikerül majd egyszer ha nem is teljesen megoldani, de csökkenteni.

(2009.03.15 19:01:25)

2009. március 7., szombat

Beszámoló szintidőn belül :)

Reggel hezitáltam, hiszen az elmúlt napok esői után úgy gondoltam, hogy sáros lesz a túra, amihez -mármint a sárhoz- nem nagyon volt kedvem.
Mégis belevágtam, és negyed tízkor el is rajtoltam, lesz ami lesz alapon sima túracipőben. Normafa és környéke, meg az egész hegytető ködben, a kék körtúra jelzésen itt-ott jégfoltok, némi sár is, de jóval kevesebb, mint amire számítottam. A hideg szél nem esett jól, de szerencsére kevés szélnek kitett szakasz volt.
A János-hegy, pontosabban az Erzsébet kilátó volt az első EP, itt utánam kellett kiabálnia a pontőrnek, mert szegény behúzódott a kilátóba a szél ellen -- egy bója azért jó lett volna...

A piroson lefelé kényelmesen, térd- és bokakímélő puha, de nem csúszós talajon lehetett haladni, egészen a P- S- találkozásáig, ahol a következő pont volt, itt a bélyegzés mellé cukorkával kínáltak. Innen sárga sáv, Csacsi rét (ep, sport szelet), majd Z+ következett, az időjárás alapján "remélt" sár nélkül. Csacsi rét után a Z+-on lementünk Makkosmária felé, ahonnan a P- jelzést követtük a Piktortégla üregekig. Innen széles erdészeti útin le az Irhás-árok tetejénél lévő etetőpontig (zsíros kenyér, hagyma, vegyes savanyúság, tea), majd bőven szalagozottan következett az Irhás árok -- gyakorlatilag kényelmetlen sár nélkül. A következő ponthoz (Hörcsög utca) a balra letérést majdnem benéztük, de időben sikerült korrigálni :) Itt "szokás szerint" autóból kaptunk bélyegzést, majd "Némi" emelkedés, a rondán teleszemetelt Ördög-orom után zöld háromszög jelzés következett. Az aszfaltról később jobbra letér a jelzés, ezt a felfestés is, és a szalagozás is szépen mutatta -- ahogy olvastam, itt korábban másoknak volt problémája.
A Farkas-völgybe lefelé az ösvény kényelmesen járható volt; a híd után pedig nekivágtunk a túra utolsó emelkedőjének. A kápolnánál kaptunk még egy bélyegzést, majd a TV-torony után némi beton/aszfalt koptatás után visszaértünk a Normafához, ahol kitűző, oklevél, és egy csomag ropi járt a teljesítőknek.

(2009.03.07 14:41:07)
2009. február 15., vasárnap

Kizárólag a Budapest-kupa okán indultam ezen a túrán - a táj, az útvonal, a téli álmát alvó éjszakai erdő csodás volt, ráadásul inkább letaposott, futható hó jellemezte a terepet, úgyhogy ahol csak lehetett, belekocogtam/futottam, élveztem az erdő csendjét, a friss, hűs erdei levegőt, a lámpafény és az erdő sötétjének a kontrasztját.
Amit nem élveztem, az a túra elején a városi szakasz :) meg a vége után a 137-es buszhoz lefelé vezető erősen jeges út - a túrán nem, itt viszont zakóztam egy nagyot (egy darab lámpa rommá törve...).
A célban (Boróka büfé) fasírtot kaptunk kenyérrel, illetve forró teát.

Hála a nagyon jó terepnek 3:55 alatt sikerült végigmenni a kiírás szerint 23,5km-es távon, ami kerek 6km/ó átlagot jelent - remélem, lesz még lehetőség ilyen terepen téli éjszakai túrán résztvennem.