Zeller (zöldség)

Zeller


 (Apium graveolens)

K100 visszaszámlálás 2018

Blogarchívum

Címkék

2010 (50) 2011 (47) 2014 (37) 2012 (35) 2013 (34) 2009 (31) 2015 (30) 2007 (23) 2008 (22) Gyermekvasút nyomában (17) seprű (12) Monoton (11) éjszaka (11) Bia 25 (10) Budai 50 (10) Gyermekvasút nyomában N (9) Hegedűs Róbert emléktúra (9) Meteor (9) Vasas maraton (9) 2016 (8) Budai kilátók (8) Gyermekvasút nyomában É (8) Halmi dűlő (8) Sárga (8) Együtt a magyar családokért (7) Gyermekvasút túra (7) Kinizsi (7) A város peremén (6) Barlangtól barlangig (6) Budai tájakon (6) Fóti Somlyó (6) Himbi-Limbi a Libegő alatt (6) Meteor 21 (6) Monoton minimaraton (6) Tojás (6) rendezés (6) BUÉK (5) Buda határán (5) Budai kilátók extra (5) K100 (5) Normafa (5) Piros (5) Téli Gyermekvasút (5) bejárás (5) EKF (4) Gyertek ki a Vadasparkba (4) Szomor (4) Zöld (4) Buda bércein (3) Budai trapp (3) Budapest terep félmaraton (3) Falasokk (3) HASE (3) Merzse-mocsár (3) Monoton maraton (3) Szurdok (3) Tojás 30B (3) Téry Ödön emléktúra (3) Tündér 7 (3) Vár a Mikulás (3) Éves összefoglaló (3) Óbudai határtúra (3) Aragonit 10 (2) Csabdi (2) Gerecse 50 (2) Határjárás (2) Hegedűs Róbert emlékséta (2) Hárs-hegyi hétvége (2) KTF (2) Kitörés (2) Lábatlan (2) Meteor maraton (2) Monoton félmaraton (2) Nagybörzsönyi négylevelű (2) Pilisi trapp (2) Retro túra (2) Tanúhegyek nyomában (2) Tojás 30A (2) Tátralátó (2) Vitézlő (2) Vértesi barangolások (2) Zongor 45 (2) Zsíros deszka 10 (2) szalagozás (2) terepfutás (2) Éger-völgy (2) 11km a XI. kerületben (1) 20 éves a TTT (1) BEAC 30 (1) BSI-túranap (1) Balaton 20 (1) Budai 25 (1) Budaörsi dolomitok (1) Bujáki kikelet (1) Börzsönyi kék (1) Corvin (1) Cserhát (1) Dolina (1) Don Bosco (1) Dél-börzsönyi kilátások (1) Dűlőkeresztelő (1) Együtt a magyar családokért (Á) (1) Forrástúra (1) Forrástúra a Börzsönyben (1) Forrástúra a Köszegi-hegységben (1) Geocaching tt. (1) Görgey (1) Havazoo (1) Hidzsra a várból (1) Hol a következő (1) Iluska séta (1) Kakukkhegy (1) Karszt (1) Kikelet vizei (1) Kincsem (1) Kinizsi 25 (1) KisNyolcas (1) Kiss Péter Emléktúra (1) Kohász kék (1) Kéktúra a Cserhát-kupáért (1) Kézdi 10 (1) Less Nándor (1) Libanoni cédrus (1) Libegő (1) Magas Bakony (1) Masni (1) Mecsek 999 (1) Merzse-mocsár É (1) Moccanj. Városliget (1) Mátra 40 (1) Mátrahegy (1) Nahát (1) Nyerges 40 (1) Oroszlány (1) PMTT (1) Pest irányába (1) Sorrento 21 (1) Szent Margit nyomában (1) Séta az éjszakában (1) Tojás 20 (1) Turul (1) Téli teljesítménytúra (1) Töki tökölő (1) Viharbükk (1) Váci csata 20 (1) Vándorbottal a vasparipáért (1) Várnak a várak (1) Városliget (1) Vöröskő (1) Zebegényi séta (1) Zugligeti (1) elmaradt (1) feladva (1) túramozgalom (1) Éjjel a Mezőföldön (1) Ну погоди (1)

Ars Poetica is lehetne


Mi az, ami képessé tesz bennünket, hogy elérjünk egy célt, egy álmot? Csak ez a kis szó: akarom.
Nincsenek leküzdhetetlen akadályok, csak emberek, akik nem hisznek az akadályok legyőzésében.



A

Túranaptár

természet, az erdő, a szép tájak szeretete gyermekkorom óta bennem él. Faluban nőttem fel, ahol adott volt a lehetőség a természetben csatangolni...

Aztán városi életre kellett berendezkednem a tanulás, majd pedig a munka miatt. Szerencsére Miskolc és a Bükk elválaszthatatlan egymástól, így az erdőjárás, a kirándulás ott sem maradhatott ki az életemből. Budapesttel más a helyzet, rohanósabb az élet...
Persze feltaláltam magamat - ha már Miskolcon, egyetemistaként sokat jártam barlangba, akkor itt is megtaláltam a módját annak, hogy barlangba járjak.
Az MKBT Solymári bizottságán belül lehetőség volt néhány tavasztól őszig tartó szezonban az Ördöglyukban túrákat vezetni - barlangi idegenvezetőként a tudás meg a fizikum berozsdásodása ellen is hasznos nyarak voltak ezek.

Később maradtak a felszíni kirándulások, túrák, aztán 2006-ban egy szórólap, ami egy teljesítménytúrára invitált. Ha jól emlékszem, a Budai kilátókra. No, ez, akkor kimaradt, azonban 2007-ben a Barlangtól barlangig túrával elkezdődött a teljesítménytúrázó "pályafutásom"...
Eleinte csak hobbi, kellemes időtöltés, néha majd' belehalás :) aztán ahogy érezhetően javult a fizikumom, jöttek a szebbnél szebb, húzósabbnál húzósabb gyaloglatok.
No, ezekről a túrákról, az azokon szerzett tapasztalatokról,élményekről szól majd ez a blog.

Felmerülhet a kérdés, hogy miért Zeller? Anno 1988 őszén, az NME rádióstúdiójában Nagy Pali ült a fotelban, nézett, meg ízlelgette az új stúdiós-jelölt nevét, majd kibökte, hogy legyen Zeller. Na, azért :-)
2008. augusztus 31., vasárnap

A megközelítés és a hazajutás logisztikai feladatait idén is a MÁV-ra bíztam: 7:40-kor indultunk a Keleti pu.-ról -- a vonaton egy kedves túratárssal beszélgetve gyorsan eltelt az idő Tatabányáig. Elkolbászolás nem volt, ellenben egy menetben fel a turulhoz igen, így 9:00 került a nevezési lapra rajtidő gyanánt. Az útvonal a szokásos, így az itinert az egész túrán ki sem nyitottam, mentünk a "megszokott" útvonalon.

Laza sétával bőven két órán belül elértünk Vértestolnára, ep. a szokott helyen, a szokásos privát frissítéssel :-) Társaságunk picinyt hízott, tempónk picit fogyott, de az előbbinek hála kellemesen csevegve menetelt e remek egylet felfele.

Néhány kerítés plusz létra, meg egy kellemetlen susnyás tarkította út után végre ismét erdőbe értünk, majd nemsokára bányahegy következett, ahol sport szelet, szörp, meg persze bélyegzés várta a hosszabb távon indulókat -- a rövidtávosokat meg a cél (meg pár km gyaloglat a legközelebbi településig/tömegközlekedési eszközig.)

Innen kékültünk, majd a kék háromszögön törtünk fölfelé a Gerecse-tetőre. Nos, nem hiányzik a Gerecse-ötvenből ez a szakasz :-)) Az emelkedő majdnem tetején hosszú kerülőre kényszeríti az erre tévedő turistát egy kerítés, amit még némi fák között haladó ösvény követ. Hozzá kell tenni, hogy nagyon szépen és jól jelzett az útvonal.

Sajnos a tavalyi szedres terület, meg úgy mindenestől a tető fele le lett kerítve valami randa kerítéssel, úgyhogy picit lentebb, a mobilos torony mellett rendeztem komolyabb szederszakmai megállást. Kicsit odébb egy dobozkát is levadásztam, maj a többiek után iramodtam a szebb napokat látott aszfalton.

A kék háromszög-kék sáv találkozás picinyt benézhető, de az emlékek bevillantak, és a helyes irányba (jobbra a susnyáson át) próbáltam igyekezni, bár ez a szakasz elég hosszan nem éppen alkalmas a gyors tempóra.

A következő ep. Pusztamaróton volt, itt ismét ismerősök, bélyegzés, meg két óra a tavalyi időmig, így elköszöntem, és megpróbáltam erős tempót diktálni fölfelé a piros sávon. Ez sikerült is, az unalmas kerítés mellett bele-belekocogva sikerült kb. egy óra alatt elérni a mélyút kezdetét, ahonnan gps szeint 3.6-3.8km volt csak hátra. A tavaly emlegetett nyílt terep (rét) túloldalán jól láthatóan fel volt festve egy fára a piros sáv jelzés nyíl alakban, úgyhogy elmondható: az egyetlen kritikus pontot is kijavították. Meg úgy általában azt tapasztaltam, hogy nagyon szépen, jól jelzett az összes út, jórészt frissen felújítottak a jelzések.

A vége 7:10 lett, így sikerült a tavalyinál jobbat menni, szederszezon okán meg rengeteg szedret enni, a vonat indulásáig megy a volt pizzéria helyén működő boltban dobozos "üdítőt" venni. Ennyi. Jövőre, ha minden jól megy, megcélozom a harmadik teljesítésért járó kitűzőt -- az ugyanis a teljesítések számától függően változik.

(2008.08.31 21:34:01)
2008. augusztus 20., szerda

2008.08.19-20, azaz éjszakai verzió -- második teljesítés 

Bő egy óra, míg kertek alatt, hegyen át sikerül a városon keresztüljutni, a Hűvösvölgyi út egy rémálom, mintha gyalog menne az ember :-/

Sorállás a szokásos, bár 3-4 asztalnál lehet nevezni, így gyorsan meg -- igaz, egy fontoskodó ifjú titán picit felidegesít -- majd belejön, reméljük.  Ő valami százötven emberről regél, hogy annyian vannak a szervezők összesen...

A nevezési díj kevesebb, mint a "túrabibliában" szereplő összeg, cserébe nincs frissítés menet közben, és a végén is "csak" virslit kapunk -- de ne szaladjunk ennyire előre. Vonat visszafelé 1:20 és négy óra valamikor indul: rajtidőm 8:20, azaz mindennel együtt a nappalin elért időnél jobbat kell mennem.

Kocogósan indulok, a Fazekas-hegyre a leágazást nem vétem el, a forgalom a csúcson - csúcson, de legalább gyorsan megy a bélyegzés. Időadat a pontkartonra kerül, ha jól láttam, az igazolólapra nem -- majd néhol felírom magamnak.
Villám utca lefelé -- aki nem ismeri, hogy merre, annak tényleg jól jöhet a tájoló, mert jelzés egy szál se -- szokás szerint.

A Nagyréten ismét megálló (A túra minden állomáson, megállóhelyen és bokornál megáll...), majd sárga körtúra, sárga (bár itt a leírás alternatív útvonalat is megenged, így vannak, akik a jelzetlen levágást veszik igénybe), és máris a Hárs-hegy állomásnál járunk és állunk.

Innen a Kis Hárs-hegyet célozzuk meg, ahol sorállás fogad, de aránylag tempósan pecsételnek/jegyzetelnek a pontőrök. Egy újabb iramodással a Kaán Károly kilátó, és a mögötte elbújt EP következik, előtte egy ismerős köszön rám, sajnos néven nevezni nem tudom. A folytatásban a tömeg a "szokásos" rövidítésen vonul lefelé -- ez egyébként eléggé bokatörő szakasz így éjjel. Már ismét a sárga sávon tzh és krysta mellett vágtáznék el, ha nem szólnának utánam -- valahogy sötétben, hátulról nagyon rossz a felismerési arányom...

Szépjuhászné állomáson a bélyegzés mellett vizet veszek, majd indulok tovább, immár a piros sáv jelzésen. A János hegyre fel a kunkorokat többen levágják -- nem nagyon nyernek vele, a hegyoldal meg pusztul tőle...

Az Erzsébet-kilátónál lévő pont után maradok a piros sávon, és nem megyek vissza az aszfaltútra, így némi lépcsőzés következik. A letérés után egy dohányzó apuka mellett megyek el (minek megy a természetbe az ilyen, pláne kicsi gyerekkel...?), aztán ismét lépcső: János hegy állomás következik.

A piros jelzés eleinte a széles úton halad, majd jobbra letér -- nagyon szép kapujel mutatja, csak a megerősítés van picit távolabb, itt egy igen rövid csoportos hezitálás következik, majd megyünk tovább.

Következő megálló Makkosmária, leírás szerint nagyjából féltáv, idővel jól állok (2:20 körül), így némi ücsörgés is belefér.

Virágvölgy állomásig kényelmesen emelkedik az út, a pihenő után tempósan megyek fölfelé. Virágvölgy állomásra épp befut egy vonat Hűvösvölgy felől, elkapok néhány kispistázós mondattöredéket :-/ No mindegy. Itt találkozok Nagyondinnyével és Jámborral, és többé-kevésbé együtt haladunk tovább (Disznófő után fölfelé sikerül előrerohannom és elkavarni, de a Normafa mh. utáni letérés előtt már ismét együtt megyünk.)

Átkelünk a gerincen, majd leereszkedünk a Disznófőhöz, hogy visszakapaszkodjunk a normafai buszmegállóhoz -- itt sikerül tovább a zöld sávon maradni (tömegvonzás :-)), úgyhogy gyalogolhatok vissza.

A székelykapun áthaladva három út áll előttem, melyiken induljak, jön a kérdés: a bal szélsőn nem, mert tavaly azon sikerült az aszfaltúthoz visszajutni, a jobb szélső a Z+ maradjon a középső, emlékeim szerint tavasszal itt jöttünk fölfelé. Nyert, ugyanis rövidesen elhaladunk az útvonalleírásban említett oszlop mellett.

A vasút mellett balra fordulunk, némi botorkálás az űrszelvényben (khm...) meg mellette Csillebérc állomásig. Itt üres sörös dobozok az asztalon, móka, kacagás, meg szórakozás a hangbemondással (khm-khm...).

Normafa állomás következik, utána pedig a túra talán leginkább kavarásveszélyes pontja, de a gázos szerelvényeket jelző táblák a kerítésen a helyükön vannak, és utána rögtön ott a csapás balra befelé a dzsindzsásba. Tényleg csapás -- gyakorlatilag egy bokatörő vízmosás van az ösvény helyén, de sikerül ezt is megúszni.

A völgy aljában előbb jobbra kell tartani (a kerékpáros ugratóknál), majd az elágazásnál balra tartva hamarosan elérjük az utolsó emelkedőt, ami a kápolna érintésével az OMK alatti rétig szerpentinezve halad.
A kápolnánál gyors pecsételés, az OMK alatti réten ismét némi tanakodás, aztán jobbra be a fák közé, sacc/kb. megcélozva a Farkasvölgyi út végét.

Nyert! első nekifutásra eltaláltuk, melyik bokorcsoport alatt ér ki a rétre a Farkasvölgyi út, így immáron kivilágított aszfalton lehet robogni a Széchenyi-emlékig. Itt az aszfalton jámbornak sikerül megtalálni egy randa kátyút, aminek következtében térdével illeti az aszfaltot, de komoly baj nincs, megyünk tovább.

Itt dohányzó pontőr fogad, majd nem a megszokott útvonalon, hanem jobbra tartva, majd balra föl egy lépcsőn vezetett az utunk.

A célban pici fejetlenség, bár legalább négyen-öten állnak az asztal túloldalán, és igyekeznek mindenkivel egyszerre foglalkozni. Bélyegzek a Budapest Kupa igazolófüzetbe is, majd önkiszolgáló módon nyakon ragadok két szeletke kenyeret, meg egy adag virslit, némi mustárral, és irány a vonat. Saját mérés alapján 4:45 az időm, ami jobb, mint amit tavasszal csináltam -- ez betudható annak is, hogy most a pontokon sokkal kevesebbet kellett sorakozni pecsételésre várva.

A vonat végül is némi késéssel indul, a kilátópontokon nem, de az állomásokon megáll. Nem meglepő módon sokan szállnak fel útközben is -- igen, ez nem első bálozóknak, vagy a Budai hegyeket csak hírből ismerőknek való, rengeteg a jelzésváltás, több jelzetlen szakasz van benne -- ilyen szempontból nem egy könnyű túra.

A hűvösvölgyi állomáson a peron alatti átjáró zárva, nekivágunk, és áthatolva a sövényen igyekszünk lefelé, közben bemutatom, hogyan kell zéró idő alatt hasra vágódni -- nem mondhatnám, hogy önszántamból teszem, viszont megúszom némi horzsolással, meg a ledes lámpám rommá törésével :-(

(2008.08.20 13:16:34)