Zeller (zöldség)

Zeller


 (Apium graveolens)

K100 visszaszámlálás 2017

Blogarchívum

Search

Betöltés...

Címkék

2010 (50) 2011 (47) 2014 (37) 2012 (35) 2013 (34) 2009 (31) 2015 (30) 2007 (23) 2008 (22) Gyermekvasút nyomában (17) seprű (12) Monoton (11) éjszaka (11) Bia 25 (10) Budai 50 (10) Gyermekvasút nyomában N (9) Hegedűs Róbert emléktúra (9) Meteor (9) Vasas maraton (9) 2016 (8) Budai kilátók (8) Gyermekvasút nyomában É (8) Halmi dűlő (8) Sárga (8) Együtt a magyar családokért (7) Gyermekvasút túra (7) Kinizsi (7) A város peremén (6) Barlangtól barlangig (6) Budai tájakon (6) Fóti Somlyó (6) Himbi-Limbi a Libegő alatt (6) Meteor 21 (6) Monoton minimaraton (6) Tojás (6) rendezés (6) BUÉK (5) Buda határán (5) Budai kilátók extra (5) K100 (5) Normafa (5) Piros (5) Téli Gyermekvasút (5) bejárás (5) EKF (4) Gyertek ki a Vadasparkba (4) Szomor (4) Zöld (4) Buda bércein (3) Budai trapp (3) Budapest terep félmaraton (3) Falasokk (3) HASE (3) Merzse-mocsár (3) Monoton maraton (3) Szurdok (3) Tojás 30B (3) Téry Ödön emléktúra (3) Tündér 7 (3) Vár a Mikulás (3) Éves összefoglaló (3) Óbudai határtúra (3) Aragonit 10 (2) Csabdi (2) Gerecse 50 (2) Határjárás (2) Hegedűs Róbert emlékséta (2) Hárs-hegyi hétvége (2) KTF (2) Kitörés (2) Lábatlan (2) Meteor maraton (2) Monoton félmaraton (2) Nagybörzsönyi négylevelű (2) Pilisi trapp (2) Retro túra (2) Tanúhegyek nyomában (2) Tojás 30A (2) Tátralátó (2) Vitézlő (2) Vértesi barangolások (2) Zongor 45 (2) Zsíros deszka 10 (2) szalagozás (2) terepfutás (2) Éger-völgy (2) 11km a XI. kerületben (1) 20 éves a TTT (1) BEAC 30 (1) BSI-túranap (1) Balaton 20 (1) Budai 25 (1) Budaörsi dolomitok (1) Bujáki kikelet (1) Börzsönyi kék (1) Corvin (1) Cserhát (1) Dolina (1) Don Bosco (1) Dél-börzsönyi kilátások (1) Dűlőkeresztelő (1) Együtt a magyar családokért (Á) (1) Forrástúra (1) Forrástúra a Börzsönyben (1) Forrástúra a Köszegi-hegységben (1) Geocaching tt. (1) Görgey (1) Havazoo (1) Hidzsra a várból (1) Hol a következő (1) Iluska séta (1) Kakukkhegy (1) Karszt (1) Kikelet vizei (1) Kincsem (1) Kinizsi 25 (1) KisNyolcas (1) Kiss Péter Emléktúra (1) Kohász kék (1) Kéktúra a Cserhát-kupáért (1) Kézdi 10 (1) Less Nándor (1) Libanoni cédrus (1) Libegő (1) Magas Bakony (1) Masni (1) Mecsek 999 (1) Merzse-mocsár É (1) Moccanj. Városliget (1) Mátra 40 (1) Mátrahegy (1) Nahát (1) Nyerges 40 (1) Oroszlány (1) PMTT (1) Pest irányába (1) Sorrento 21 (1) Szent Margit nyomában (1) Séta az éjszakában (1) Tojás 20 (1) Turul (1) Téli teljesítménytúra (1) Töki tökölő (1) Viharbükk (1) Váci csata 20 (1) Vándorbottal a vasparipáért (1) Várnak a várak (1) Városliget (1) Vöröskő (1) Zebegényi séta (1) Zugligeti (1) elmaradt (1) feladva (1) túramozgalom (1) Éjjel a Mezőföldön (1) Ну погоди (1)

Ars Poetica is lehetne


Mi az, ami képessé tesz bennünket, hogy elérjünk egy célt, egy álmot? Csak ez a kis szó: akarom.
Nincsenek leküzdhetetlen akadályok, csak emberek, akik nem hisznek az akadályok legyőzésében.



A

Túranaptár

természet, az erdő, a szép tájak szeretete gyermekkorom óta bennem él. Faluban nőttem fel, ahol adott volt a lehetőség a természetben csatangolni...

Aztán városi életre kellett berendezkednem a tanulás, majd pedig a munka miatt. Szerencsére Miskolc és a Bükk elválaszthatatlan egymástól, így az erdőjárás, a kirándulás ott sem maradhatott ki az életemből. Budapesttel más a helyzet, rohanósabb az élet...
Persze feltaláltam magamat - ha már Miskolcon, egyetemistaként sokat jártam barlangba, akkor itt is megtaláltam a módját annak, hogy barlangba járjak.
Az MKBT Solymári bizottságán belül lehetőség volt néhány tavasztól őszig tartó szezonban az Ördöglyukban túrákat vezetni - barlangi idegenvezetőként a tudás meg a fizikum berozsdásodása ellen is hasznos nyarak voltak ezek.

Később maradtak a felszíni kirándulások, túrák, aztán 2006-ban egy szórólap, ami egy teljesítménytúrára invitált. Ha jól emlékszem, a Budai kilátókra. No, ez, akkor kimaradt, azonban 2007-ben a Barlangtól barlangig túrával elkezdődött a teljesítménytúrázó "pályafutásom"...
Eleinte csak hobbi, kellemes időtöltés, néha majd' belehalás :) aztán ahogy érezhetően javult a fizikumom, jöttek a szebbnél szebb, húzósabbnál húzósabb gyaloglatok.
No, ezekről a túrákról, az azokon szerzett tapasztalatokról,élményekről szól majd ez a blog.

Felmerülhet a kérdés, hogy miért Zeller? Anno 1988 őszén, az NME rádióstúdiójában Nagy Pali ült a fotelban, nézett, meg ízlelgette az új stúdiós-jelölt nevét, majd kibökte, hogy legyen Zeller. Na, azért :-)
2007. július 31., kedd
Mottó: A Börzsöny nem viccel avagy részben sikeres küzdés az idővel az elkavarások túráján...

A nagybörzsönyi rajtig semmi problémám nem volt a tájékozódással, így 7:54-kor Az A5-ös méretű, útvonalvázlatot igen, leírást nem tartalmazó igazolólappal vágok neki az útnak. Botor módon beugrok egy helyi kisboltba némi kaját venni (első hiba) - sajnos húsz percem bánja, ekkor még úgy gondolom, hogy belefér...
A malomnál fotózok (meg máshol is - második hiba), aztán az első pont után nemsokkal sikeresen benézek egy balra letérést, és kb. húsz perc után jövök rá, hogy nincs jelzés (harmadik hiba). Ekkor bár a térképet megnézve lenne egyszerűbb megoldás eljutni a kékre, elindulok visszafelé, megkeresni, hogy hol toltam el.
Megtalálom, duzzogok, hogy ide biza' elkélt volna pár szalag, aztán próbálok valamit hozni az elvesztegetett időn.

A kéket követem, ha a patak mentén megy, hát ott, ha az erdei úton, akkor ott. Bánya-pusztánál is keresni kell a merre tovább-ot, a "jobbra be a susnyásba" nehezen lesz meg, szerencsére jöttek utánam még páran, akik tudták, merre :)

A K-P+K3 kombó már simán megy :) igaz a K3 a meredek oldalban nem kifejezetten a rohanásra termett... Egy alkalommal sikerül csúnyán megcsúszni, szerencsére van nálam bot... Az útvonal csodaszép - a Kőkorsó emelkedője viszont... Cseppet meredek, maradjunk annyiban... Innentől -a térképre nézve- hullámvasút jött, nem sok emlék, de jópár fotó (hiba, ha az ember vacakul áll az idővel!),  Csóvi, Nagy-Hideg-hegy, Király-rét... Valahol itt csatlakoztam egy csapathoz, és mentünk, mentünk... Kisirtáspuszta után még fel a Tolmács-hegyre, majd erőltetett menetben, hogy legalább a cél zárása előtt beérjünk robogás a S+ jelzésen lefelé...

Bár picit kicsúszva az időből, de szerencsésen megérkeztünk a cél hűlt helyére :-( úgyhogy picit kellemetlen szájízzel indultam haza.

A rendezők becsületére legyen mondva, a két általam is benézett elkavarási lehetőséggel kapcsolatban jogosnak ismerték el a kritikát, és bár "időn túliként", de elismerték a teljesítést is.
2007. július 15., vasárnap
A sok 80-as meg 40-es teljesítő után nem is tudom, merjek-e a 20-as távról írni :) "Kissé" megkésve érkeztem az erdőkertesi ovihoz -- pontosabban a _másik_ óvodához, két túratárssal -- 30km-en sikerült bő egy óráig autózni odáig... Telefonos segítség után kiderült, hogy a _másik_ ovit kell megcélozni. Bementünk, rögtön jött a kérdés, hogy mi most jövünk, vagy mennénk (A huszason az első ember akkorra már be is ért...)? Mondtuk, hogy mi még indulni szeretnénk: két 40-es, meg egy 20-as távról lenne szó... Saját idő terhére, szólt a figyelmeztetés, plusz a 40km-en induló párosnak az, hogy a 2. ep. bizonyosan be fog zárni, mielőtt odaérnek, de elfogadják a teljesítésüket anélkül is. Miután 100. indulóként megkaptam az igazolófüzetet a 20-as távra, konstatáltam, hogy 25 perc van az első ep. zárásáig, úgyhogy kocogósra fogtam imitt-amott (az aszfaltot egyébként is szerettem volna mielőbb magam mögött hagyni), és némi késéssel ugyan, de szerencsére még ott értem a pontőrt a Nagy erdőnél. Itt ért utol a velem egyszerre nevező páros (a nevezés után még szedelőzködtek egy kicsit);  ők itt elköszöntek, és kocogtak tovább, én pedig mentem tovább a piros jelzésen a kellemes erdőben. (Ahol a két táv elágazott egymástól, a fára kirakott tábla jelezte, hogy kinek, merre kell mennie.)

A Piros keresztre fordulást majdnem eltoltam, de a kirakott szalag segített (a rajtnál azt mondták, hogy 500 szalag lett kirakva a teljes (20-40-80) útvonalra) a helyes irányba tartani.

A következő eltéveszthető hely a zöld sávon az útról balra letérés -- lett volna, ha a leírás, meg egy jó helyre rakott szalag nem figyelmeztetett volna rá, így itt (is) minimálisra csökkent az elkavarás esélye. Innen némileg valóban gazos/bozótos szakasz jött, majd nyílt terep, ahonnan nagyon szép kilátás nyílt a túra hátralévő részére (is). Sokat nem nézelődtem, mert iszonyatosan tűzött a nap, bár némi szellő segített elviselhetővé tenni a hőséget.

Vácegresen pici vízvételezés, majd némi aszfaltút után balra letérés a feszület után. Itt picit hiányzott a szalag, de az útvonal "adta magát", úgyhogy itt sem volt gond.

Az Egres-pataknál lévő ep-n félliteres palackos vizet, illetve croissan volt az ellátmány, vizet nem kértem, a péksütemény fincsi volt, jól is jött némi energiapótlásként.

A patakon átkelve ismét lehetett barátkozni a homokkal, némi szalag, néhány jelzés, egy elhagyott gyakorlótér, majd Háromháznál ismét egy rövidke aszfalt. A házakat (meg egy igen hangos zenével "csábító" kocsmát elhagyva a balre letérő jelzést követve ismét erdő, nomeg némi emelkedő következett. Itt utólért egy 40-es távon induló szűkszavú túratárs, aztán le is hagyott.

A Lovarda ep-on citromos és sima víz várta az inkább nagyobb, mint kisebb mértékben tikkadozó túrázókat. Itt vettem hasznát a Szurdok túrán kapott bögrémnek -- nem kellett plusz hulladékot -- amiből sajnos az útvonal mentén sokhelyen lehetett kisebb-nagyobb kupacokat látni -- termelni. Némi beszélgetést követően nekivágtam az utolsó szakasznak. A geotoronynál néhány fotó erejéig megálltam, aztán egy-két elkeverés-gyanús elágazást sikerrel véve egy irtás szélén kapszkodás felfelé: na, ez a szakasz sem lesz a kedvencem :-( A túloldalon menetelés lefelé, majd jött a "hőn szeretett" aszfalt, szerencsére nem hosszan, bár pont elég volt belőle :)

A célba nagyjából 5 óra alatt sikerült beérni, ez nagyjából 4-es átlag, bár ebben az időben a 3. ep-n töltött húsz perc is benne van. A célban virsli mustárral és/vagy ketchup-pal és kenyérrel, illetve egy kellemes jégnyalóka volt a jutalom, illetve lehetett választani kétféle kitűző közül.

A túra után rám még várt mintegy 180km autózás, úgyhogy gyorsan elköszöntem, és indultam -- Galgamácsán áthaladva láttam néhány, a 80-as távval birkózó túratársat az autóból: csak gratulálni tudok nekik, meg mindenkinek, aki azon a távon indult a kitartásukhoz.

A rendezés, már amennyit én láttam belőle nagyon jó volt. A szalagozás sehol sem tolakodó "kézenfogós", mindenütt annyi, amennyi ahoz kellett, hogy az esetleges bizonytalanságokat helyrerakja. A túraleírás hasonlóképp: nem szájbarágósan, a lényeges pontokat kiemelve segítette a túrát.

Összefoglalva: a túra nehézsége a döglesztő melegben keresendő, az útvonal kijelölésén, a rendezésen látszott, hogy nem "elsőbálozók" szárnypróbálgatásáról van szó, hanem egy profin megszervezett élményt adó túráról, egy talán kevésbé járt területen. Remélem, sokáig élvezhetjük még ezeket a túrákat!

(2007.07.15 21:09:01)
2007. július 5., csütörtök
Erősen gondolkodtam, hogy menjek vagy sem, aztán döntöttem: nevezési lap le- és kitölt (az ötlet nagyon jó, követendő mások számára is szerintem), távnak beírva 30km.

Reggel még kellett egy bevásárlás, majd irány Pomáz. Autót lerak, a 7:20-as buszig még reggelizni is volt időm. Bakancsra cseréltem a terepre eddig kiválóan megfelelt félcipőmet. Buszmegálló, tömeg... Weekendbus-os jármű beáll 7:20 körül (elvileg 7:18-kor érkezett Csobánkáról, úgyhogy nem csoda...), felszállunk, elférünk. A busz gyenge kezdés után erős visszaeséssel, nagyon küszködve, nem sokkal Dobogókő előtt feladja. Engem egy segíteni megálló autós felvesz/visz, úgyhogy a tömeg elõtt sikerül átvenni a bögrét (az ötletgazdának köszi!), leadni a nevezési lapot, és rögtön átíratni 40-re. Így azonnal indulhatok (8:30), nem kell megvárni a 30-as táv 9:00-i startidejét, ráadásul a túra eleje megegyezik a 25-ös távval -- ez később nagyon hasznosnak bizonyul...

Az itiner leírást, térképet, hosszmetszetet, az egyes pontok között táv- és szintadatokat, egyszóval minden információt tartalmaz, amit csak kell.

A Rezső-kilátóban kapom a figyelmeztetést, hogy ne csodálkozzak, ha az első szakaszon (Dobogókőig tartó hurok) lassabban fogok haladni, mint amire számítok...
A sárgán lefelé itt-ott málnaszakmai :) megállások, a szintesebb szakaszokon erős tempó, mert bõven lesz lehetőség lassan haladni. Fél óra után letérés a murvás útról, majd ereszkedés a Lukács-árokba. Most örülök annak igazán, hogy bakancsot húztam: simán veszem az akadályokat. Szalagok mentén ki az árokból (egy túratárs az árokban maradva robog tovább, mondván, mi nem tudjuk, mi az igazi jó...). Persze jóbol is megárt a sok, nekem bő fél óra elég volt :)
Némi aszfalt, majd a Rám-szakadék következett, ez utóbbi húsz percben, amibe belefért egy ep. is, jelzés értékű turbósítóval :)

A Rám-szakadékban bő tíz éve jártam, akkor kellemes láncos-kapaszkodós volt, most jóval komolyabb kiépítés miatt elszomorítóan gyorsan végig tudtam benne száguldani.

A neheze -számomra- csak eztán következett: Rám-hegyre fel, Miklós forráshoz le, majd a villanyvezeték alatt a susnyásban durván felfelé. Emiatt aztán nem is csodálkoztam azon, hogy delet harangoztak, mire a Hegedűs Róbert emlékhelyen elfogyaszthattam a kapott csokit.
Innen még szűk fél órámba került, mire felvánszorogtam a dobogókői parkolóba. Mérleg: 4 óra, 13.42km, benne a Lukács árok meg a Rám-szakadék. Nem is olyan vészesen rossz, bár lehetne sokkal jobb is...

A következő ep. a Zsivány-szikláknál egy kilátópont, ahol megmutatják a következő pont helyét, a Vaskapu-sziklát. Volt, aki viadukt, volt, aki csak kötélhíd után érdeklődött -- sajnos egyik sem állt rendelkezésre, úgyhogy tovább meneteltünk. A Római-úti elágazástól (de mindenütt, ahol szalagozást kellett követni) kellemesen, nem tolakodóan, de biztonságot nyújtva ismét szalagokat, illetve a leírást követve az előző ep.-on a túloldalról megcsodált Vaskapu-sziklánál találtuk magunkat. Itt az ep.-ba épp belógattak fentről két szálasan egy kötelet, de ereszkedni senki sem kezdett rajta. A továbbjutáshoz itt egy picinyke (-190m) szintet kell veszteni, viszonylag szűk távon (600m) belül. Itt nem fotóztam, egy túratárs kifejezett kérésére. (és lentről a többiek sem :-))

Nem csoda, hogy ez az ereszkedés megzavarta nagy tudású és híres túratársaimat is: az itiner szerinti "derékszögben jobbra" értelmezésével adódtak problémák, amit gyorsan sikerült rövidre zárni. Minthogy fél három felé járt az idő, ráadásul a térdem is nemtetszését fejezte ki az előbbi "lejtőcske" miatt, kezdtem sejteni, hogy a 40-es táv nem fog menni :-(

Innen fájós térddel, Klastromkút érintésével gyakorlatilag megkerülve Pilisszentkeresztet, egy jelentős vegetációval bíró szakasz (randa susnyás, na...) után _a_ Szurdok következett, sajna víz nélkül. Itt néhány tábla már hiányzik, illetve egy ki volt törve.

A szurdok aljánál, a parkolóban igazi terülj-terülj asztalkám, illetve egy kérdés várt: megyek-e tovább. Az órára nézve (fél négy elmúlt), meg a térdem tiltakozásának helyet adva a hosszabb táv teljesítését a jövő évi túrára hagytam, így átvehettem a 25-ös táv teljesítéséért járó kitűzőt és a szép, és egyedi szövegezésű oklevelet.
Közben persze fogyaszthattam a jól megérdemelt zsíros- májkrémes- lekváros- meg ki tudja, milyen finomabbnál finomabb kenyerek közül (köszönet a kenyérkenő hölgyeknek!)

A falatozást követően az aszfaltúton lefelé található buszmegállóig kellett még eljutni valahogy, azzal a tudattal, hogy "valamikor" jön a busz... Szerencsére sikerült a busz előtt a megállóba érni, így kellemesen elfáradva bár, de egy nagyszerű élménnyel gazdagodva indulhattam haza. 

(2007.07.05 22:20:22)